Gyula bácsi

Gyula bácsi apja vöröskatona volt ...
Gyula bácsi öreg nyugdíjas, egykori mozgalmi ember, apja ifjonc vöröskatona volt 1919-ben Stromfeld seregében. Gyula bácsi szakszervezeti titkár volt itt egy nagy szocialista gyárban. Apja akkor halt meg, amikor bejöttek az oroszok, az egyik orosz katona lelőtte 1944-be, mert nem engedte, hogy elvigye az udvarról a kis malackát. Félárván nőtt fel Gyula bácsi, de nem lelki beteg, azt mondja ilyen a világ, ehhez kell igazodni. Amikor ide is bejöttek a románok '19 tavaszán,az ő apja akkor már Lőcse környékén páholta a cseheket, hogy el ne vegyék mán őseink földjét! De hiába! Károlyi Mihály eladta az országot - mondják ma már, de azért még van szobra a parlament mellett Pesten - mondja, hogy most már mondják. Így át lettünk verve! De minden korban meg kell tanulni az élés lehetőségét, mert az életünk csak egy! - teszi hozzá. Racionálisan gondolkozik, és ezt követte mindig.Nyugdíjazása után költöztek ide, mondván, hogy elegük lett az elfuserált ideológiai alapon épített "panelből", aminek egyesek most is mellveregetve örvendeznek, s akarják, hogy most is dicsőitsék őket. "Nagy marha volt, aki kitalálta ezt a betonkalitkát!, még a lihegés is áthallatszik...s olyan benne az élet, mint egy vaskalitkában, amit egy ! Persze el kell/lehet viselni, de egy életet ott leélni!...Pedig sokan ott élik le. Ez egy letűnt kor büntetése számunkra!"- szokta mondogatni - "...mert én is bedőltem, de csak úgy tudtam viszonylag tiszteséges pénzből élni! Eladtam magam! Öregségemre beláttam, ám késő bánat eb gondolat.". Nyugdíjazás is eljött. Eladták a panelt Itt vettek egy kis családi házat aztán az utca végében. onnan egy ugrás a szabad mező, de ott is raboltak, mert a szemünk elé cseszték azt a bizonyos elkerülőt, amely állandóan zúg, mint ahogy most a világbajnokságon Dél-Afrikában a stadionban dudáltak. Majd megőrültem tőle! Ellopták a látványt, a messzire látás szabadságát! Szokta így végigdohogni a nap felét, de azért nevet, vidám, és autózik naponta. Pedig már 82 éves is elmúlt márciusban... S gyakran elmormogja:" Jó, hogy apám ezt nem érte meg! Pedig ezért harcolt!
Gyula bácsi szinte naponta végigdöcög az utcán öreg, Skodájával. Jó karban van azért, mert mint mondja: vigyázni kell reá, mint az asszonyra, csak itt a városban használom, legfennebb szegednyi távolságot teszünk meg, ha néha kiruccanunk az párommal. Ám van egy jó szerelőm, s évente 3-4 alkalommal átvizsgálja "Bözsikémet", mert így hívjuk a családban a jó öreg szoci Skodát. Még a színe is piros, két éve át is festettem, de csak megmaradtam a pirosnál. Nem restellem én, baloldali vagyok, de ezeket a mostaniakat ki nem állhatom .
Három unokája van, de már nem itt élnek, elköltöztek a városból, mert itt olyan idegesítő minden.
A minap a helyi Öreg Kakashere Kedvelők Klubjából üzentek neki is:"Járna már el oda, mert egységben az erő herét kedvelő Elvtársak!" S különben is jön az idő, rövidesen s menni kell, Gyula bácsi felsóhajtott, beült a piros Skodába, és felsóhajtott az égre, s elrobogott... a messzeségbe!
Jött a kedves lányunokája egy közeli folyómenti városból haza, látogatóba leginkább, hát a nagytati nincs! Mondja a nagyi: " "Azt hiszem megbolondult, mert kapott egy levelet valakitől, hogy ekkor és ekkor közgyűlés lesz, s nekie is ott kell lenni, mert ne felejtse el, hogy ő örök életére tartozik az elvtársaknak , settől olyan ideges lett, hogy elejtette a levesestálat is, mert éppen ebédhez készülődtünk... Aztán csak rángatózott, már éppen a mentőket akartam hívni, de rámrivalt, hogy kuss Elvtársnő! (így velem soha nem beszélt), s kiment a konyhából. Beült az autóba, kivágta a kaput, hogy majd leszakadt a sarkáról, és elment. Azóta nincs sehol. Ja még azt visszakiáltotta, hogy megkeresi az apja vöröscsillagos sapkáját, és volt egy puskája is... hát nem tudom most mi lesz! "- darálta el egyszúszra a lányunokának.
A lányka-asszonyka azt mondta erre, "majd én megkeresem". Azóta keresi, úgy hírlik az utcában, hogy talán megtalálta. A papa sapkája is megvan, most az van a fején, s el akar menni a Félsziget Fesztiválra Marosvásárhelyre. Ott vannak a barátai is már. Azt mondják jó nagy hepajt csapnak időnként! Sikerük van!
Egy darabig nem is akar visszajönni, mert ott jobb... S különben is inkább elszegődne juhásznak! S felköltözik a Kárpátokba. De mi lesz télen!
Szegény Gyula bácsi! Sajnálom! Úgy hiányzik a piros Skoda, meg kíváncsi lennék, hogy áll neki az apja vöröscsillagos sapkája!

Kánikulában savanyatejet...

Csütörtöki életkép ...

(A havas Hargita csupán illusztráció lenne...)
- Hogy meleg van, az nem kérdés, hanem tény! Nagyon meleg van. S erre előjön minden. Lassúbb a mozgás, rossz a levegő, fájnak az ízületek, piheg az ember, s időnként eszébe jut a drága jó téli havas este (Havas Henrik nélkül), amikor a hideg ellen készítettünk egy jó kis grogot, elkortyolgatta az ember, s rágyújtott a pipára, duruzsolt a kályha, és csodálatos nagy volt köröttünk a béke ... Micsoda idill! S eszembe jut egy régi nyár a Hargitán, mikor ott ücsörögtünk olyan 7-en a Tolvajostetőn, s álmodoztunk. Micsoda álmok voltak!

Azt mondja a Nejem, akkor menjünk, mert maholnap utazunk no nem a Hargita fele, de mégis arra Keletre, s rendezzük dolgainkat!

- Rendezzük! (Mert rendezzük végre közös dolgainkat...ami nem is kevés!) Csak bicebócázok ebben a melegben, a bal lábam nem működik. Elő a kerekesszék. Csüccse bele! Aztán át az autóba, s indulunk egy körútra bevásárolni, mert néha csak kell az is. (Az üzletben talán hűs az idő!)

Lassan cammogok, mert bele kell rázódni, egy hete nem vezettem! De nincs gond, hacsak az nem, hogy mindig másra kell figyeljek! Az én reflexeim kell működjenek a másé helyett is. Irány a felüljáró a Szőlő körút felől. Négy felé kell figyelnem!

Az Iglói út eme részén a felüljáró két oldalán van a lenti forgalom. A Martinovics utca felől kell haladni a Teréz utca felé, hogy a sorompónál menjünk át. Tehát egyirányú utcarész ez a szakasz. Én fordulhatnék jobbra is balra is, de nem teszem, mert száguldva jön velem szemben egy dübörgő motoros, s integet is! Aztán ezen túl vagyok, megyek 10 métert, s ott kifordulok jobbra, ott vagyok a felüljáró talpánál. Megállok, mert jönnek lefele a felüljárón, balról a Szőlő körút felől, s szemből is kifordulhatnak, azokból a házakból, akiket beszorított oda a felüljáró "csodatervezése". Itt-ott bokrok, behajló faágak, látni nem lehet, csak hallani a dübörgést. Aztán uccúneki fakalap! fent vagyunk a felüljárón. Nem tudom honnan került ide, de egy sportos fekete BMW a záróvonallal mit sem törődve, meg, hogy jöhet a szembeforgalom, elhasít mellettem a végtelen felé! (kb.120-al ! Nem semmi!). De már meg is kell álljon, mert a Huba utca részen éppen pirosa lámpa. A fekete bula belevág, az anyja köcsögét, s messze röppen, semmi akadály előtte. lám ez egy nyári életkép az orosházi felüljáró környékén. Őt soha nem fogják elkapni! Az tuti!

Lassan becsordogálunk a belvárosba, Eötvös iskolát megkerülve a Kölcsey utca felől beállunk a Magyar Posta tájékára egy jó meleg parkolóba. Nincs más! Postai ügyintézés, fél óra várakozás... Aztán lehet továbbállni. Éhes vagyok, dél éppen elmúlt, ha nem eszem leesik a cukrom...Megyünk a TESCO-ba. Valami matrac, meg főzőedény féleség kellene, ott mondják, nem olyan drága! Hát nézzük. S ott eszünk is valamit. Egy leginkább kínai ételeket kínáló vendéglátó van ott. Ott eszünk!

Leparkoltam a bejárat közelében a kerekesszékes emblémával ellátott parkolóban. Alig kaptam helyet, mert zsúfoltig tele volt. Igazolvány senkinek! Aztán valaki elment! S én gyorsan beslisszoltam a helyére. Ez megvan! Sóhajtottam. Irány a supermarket!

Kerekesszék ki! Ajtón be. Itt szokott lenni olyan kocsi, ami kapcsolható a kerekesszékhez. Van is vagy öt, de nem tudjuk hozzákapcsolni. Ott idétlenkedünk, de nem megy. Két Tescós fiatalember csak néz minket, rászólok, hogy jönne már ide segíteni. Jön is, de szabadkozik, ő nem ért hozzá! Nem illeszkednek a dolgok! Hát nem illeszkednek, de a jó az hogy van ilyen alkalmatosság is, mert akkor nem köthet beléjük senki. A többit oldja meg mindenki ahogy tudja. Bevásárló kocsi el! Mi be! Mondom kell az edzés, hajtom én kézzel a járművemet. A Nejem hoz egy kocsit bevásárolni. Haladunk, haladunk. Matrac van, de még nem kedvezményes, de rögtön látjuk nem is ér semmit. Leteszünk róla. Főzőedény? Társaság miatt kell! Vettünk egy bográcsot+állvány! Ami volt, az már úgyis oda! Pénztár! Hosszú sor! Egy működik, de nem tudja a gép leolvasni az árukódot. Telefon! Megnézik. Állunk és várunk. Lágy viccelődés a sorban, két ifjonc hancúrozgat! Jó nekik! Aztán mi jövünk!

Velünk nincs baj, csak az állványon nincs cédula. Riasztás ismét. Előkerül öt perc után egy cédula. Fizetünk és mehetünk Isten hírével, ki a kánikulai hőgutába!

Nem kimegyünk!, hanem eszünk valamit! Kincsi kajcsi jöhetne. Chiliszószos, csípős tészta és csirkemáj gombával édes-savanyú mártással, mellé csípős káposztasaláta. Nejem narancsos csirkét válogatott magának. Neki ízlet, nekem is! Ide még visszajövök, de csak eszegetni egy kicsit, mert még van három étel, mit nem kóstoltam, s kínainak mondják. A kisadag is nagy, mármint adag! Tehát emberesen megpakolják a műanyag tányért.

Aztán továbbállunk. Kell még tej, de csak házitej jöhet számításba, az a Vásárcsarnok épületében van kívül. Még egy hewlyen találni a Tass utcán a Kútmúzeum melletti épületben. Az jó tej, abból lehet altatni, mert nem lesz büdös és akkor ihatja az ember a savanyatejet is. (SAVANYATEJ: egy liter tejet csészékbe, negyedliteres befőttes üvegekbe öntjük, fél nap alatt megalszik. Akkor be a hűtőbe, s ha alaposan lehűlt, jól elkeverjük egy fakanállal, s lesz belőle "vert tej" - ahogy mondták régen - s iható, friss kenyérrel a legjobb. Kenyeret pedig az Asztalos Pékségtől vigyetek (mi is onnan hozzuk), mert az új kenyerük a "Gyökérkenyér" zseniálisan finom. Igyekezni kell, mert csak délután 3 után kapható, s keveset sütnek. Igaz, hogy nem olcsó, de akkor is megéri, de otthon is süthető, de most meleg van.

Savanyatejnek való is megvan, aztán Asztalos Pékség, a kenyér. Ott meg olyan zsúfolt lett hirtelen a tér, hogy centizve is alig tudtam elmenni, mert egy óriási dinószaurusz teherautó elállta az utat, egy hosszú fekete, dög meg úgy parkolt be háztartási gépszervíz elé, hogy alig fért el az ember. A tükröm hátra is csapódott, a teherautó pilótája csak állt, és röhécselt. A forgalom aztán leállt. Istentelen tumultus az utca elején a pékség körül. Én átevickéltem, a visszapillantó hátracsapódott, de még szerencse, mert másként letört volna.

Aztán haza. Feltettük a kocsira a kerékpárszállító thulert, arra jön majd a kerekesszék. De még nem megyünk, csak próbálgatjuk a dolgot.

A konyhában is 29-en áll a higganyszál. A tegnapi savanyatej már ugyancsak lehűlt a hűtőben! Jól összekavartam, s frissen szelt kenyérrel mennyeinek bizonyult. De az is volt.

Melegben igyunk savanyatejet.

De most már jó lenne egy kevéske hűvöske is. Igaz régen is júliusban volt a kánikula, augusztus már enyhébb szokott lenni. Ebben bízom!

Anno a kolozsvári egyetemen Balogh Edgár professzor úr tanította a publicisztika rejtelmeit. Mindig azt mondta, az angol Times főszerkesztőjére hivatkozva: "Fiam a téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte. Ez a nap így lett téma, ez is van benne az is, s kikerekedett egy kis riportocska!" Hát gyakoroltam az írást! Mert az írást is naponta gyakorolni kell!

Nási bácsi

Kicsike, alacsonyka, egykoron élet-halál ura volt ő. Bár ma már keresi a másfajta pontokat, hogy ő milyen jelesekkel együtt járt oskolába (pardon "káderképzőbe"), s bizony ezt a mai világot, utálja, de minden előnyét kihasználja. Úgy jól meg is van. Szép a nyugdíja, rengeteg a haverja, ünnepelik, s ajándékokkal ellepik, s komor, állandóan komor. Olyan megtört a képe. Sajnálom szegényt!

Gyula bácsi

Gyula bácsi apja vöröskatona volt ...
Gyula bácsi öreg nyugdíjas, egykori mozgalmi ember, apja vöröskatona volt 1919-ben Stromfeld seregében.Gyula bácsi szakszervezeti titkár volt itt egy nagy szocialista gyárban. Nagyapja meghalt, amikor bejöttek az oroszok, az egyik orosz katona lelőtte 1944-be, mert nem engedte, hogy elvigye az udvarról a kis malackát. Félárván nőtt fel Gyula bácsi, de nem lelki beteg, azt mondja ilyen a világ, ehhez kell igazodni. Amikor ide is bejöttek a románok '19 tavaszán,az ő apja akkor már Lőcse környékén páholta a cseheket, hogy el ne vegyék mán őseink földjét! Racionálisan gondolkozik, és ezt követte mindig.Nyugdíjazása után költöztek ide, mondván, hogy elegük lett az elfuserált ideológiai alapon épített "panelből", aminek egyesek most is mellveregetve örvendeznek, s akarják, hogy most is dicsőitsék őket. "Nagy marha volt, aki kitalálta ezt a betonkalitkát!, még a lihegés is áthallatszik...s olyan benne az élet, mint egy vaskalitkában, amit egy ! Persze el kell/lehet viselni, de egy életet ott leélni!...Pedig sokan ott élik le. Ez egy letűnt kor büntetése számunkra!"- szokta mondogatni - "...mert én is bedőltem, de csak úgy tudtam viszonylag tiszteséges pénzből élni! Eladtam magam! Öregségemre beláttam, ám késő bánat eb gondolat.". Nyugdíjazás is eljött. Eladták a paneltItt vettek egy kis családi házat aztán az utca végében. onnan egy ugrás a szabad mező, de ott is raboltak, mert a szemünk elé cseszték azt a bizonyos elkerülőt, amely állandóan zúg, mint ahogy most a világbajnokságon Dél-Afrikában a stadionban dudáltak. Majd megőrültem tőle! Ellopták a látványt, a messzire látás szabadságát! Szokta így végigdohogni a nap felét, de azért nevet, vidám, és autózik naponta. Pedig már 82 éves is elmúlt márciusban... S gyakran elmormogja:" Jó, hoigyapám ezt nem érte meg! Pedig ezért harcolt!

Gyula bácsi szinte naponta végigdöcög az utcán öreg, Skodájával. Jó karban van azért, mert mint mondja: vigyázni kell reá, mint az asszonyra, csak itt a városban használom, legfennebb szegednyi távolságot teszünk meg, ha néha kiruccanunk az párommal. Ám van egy jó szerelőm, s évente 3-4 alkalommal átvizsgálja "Bözsikémet", mert így hívjuk a családban a jó öreg szoci Skodát. Még a színe is piros, két éve át is festettem, de csak megmaradtam a pirosnál. Nem restellem én, baloldali vagyok, de ezeket a mostaniakat ki nem állhatom .

Három unokája van, de már nem itt élnek, elköltöztek a városból, mert itt olyan idegesítő minden.

A minap a helyi Öreg Kakashere Kedvelők Klubjából üzentek neki is:"Járna már el oda, mert egységben az erő herét kedvelő Elvtársak!" S különben is jön az idő, rövidesen s menni kell, Gyula bácsi felsóhajtott, beült a piros Skodába és elrobogott... a messzeségbe!

Jött a kedves lányunokája egy közeli folyómenti városból haza, látogatóba leginkább, hát a nagytati nincs! Mondja a nagyi: " "Azt hiszem megbolondult, mert kapott egy levelet valakitől, hogy ekkor és ekkor közgyűlés lesz, s nekie is ott kell lenni, mert ne felejtse el, hogy ő örök életére tartozik az elvtársaknak , settől olyan ideges lett, hogy elejtette a levesestálat is, mert éppen ebédhez készülődtünk... Aztán csak rángatózott, már éppen a mentőke akartam hívni, de rámrivalt, hogy kuss Elvtársnő! (így velem soha nem beszélt), s kiment a konyhából. Beült az autóba, kivágta a kaput, hogy majd leszakadt asarkáról, és elment. Azóta nincs sehol. Ja még azt visszakiáltotta, hogy megkeresi az apja vöröscsillagos sapkáját, és volt egy puskája is... hát nem tudom most mi lesz! "- darálta el egyszúszra a lányunokának.

A lányka-asszonyka azt mondta erre, "majd én megkeresem". Azóta keresi, úgy hírlik az utcában, hogy talán megtalálta. A papa sapkája is megvan, most az van a fején, s el akar menni a Félsziget Fesztiválra Marosvbásárhelyre. Ott vannak a barátai is már.

Egy darabig nem is akar visszajönni, mert ott jobb... S különben is inkább elszegődne juhásznak! De mi lesz télen!

Szegény Gyula bácsi! Sajnálom! Úgy hiányzik a piros Skoda, meg kíváncsi lennék, hogy áll neki az apja vöröscsillagos sapkája!

Jani bácsi

Itt megy el minden nap, pedig az utóbbi időben már egyre nehezebben mozog. Azt mondják a szomszédok, főleg a mindentudó Terka mama, innen a 12-ből, hogy rákja van. Ebben az utcában már 8-an haltak meg rákban az utóbbi 6 évben. Valaki ki is mondta a bölcs megállapítást, hogy a magasfeszültségtől van, mert itt mágnessugár-zsákban élünk és sorra elpusztulunk. Ezt is még az átkosban húzták ide, hiába tiltakoztunk, azt mondták "kuss" - összegezett lakonikus tömörséggel Jani bácsi. " Én már megmondhatom, mit csinálnak velem a kurva anyjukat!, elmúlt a párttitkárok kora, hogy elvigyenek. Mire Terka mama azt mondja, hogy csak jobb lesz csendesebben, mert hátha visszajönnek. Mert azért itt vannak, mint a mi egykori képviselőnk is (vagy most is az!) ugrásra készen állnak. S aztán nekem kuss van, az uristenit neki, mert másként szegregálok, vagy mit is ...állok, pattan neki a hangja az utca végtelen magasságának, mert aztán sorolja...A minap is besurrant a drága testvír, elvitt ezt-azt, de most utalványt kap, segélyt, de én? ... elmegyek ásni, mert a pofámról lesülne a bőr, hogy csak odaálljak és tartsam a markom, hogy adjanak segélyt. De nem mondhatom, hogy bejött lopni! Hogy a kurva világban van ez? - mondják meg nekem, mert én nem értem... Aztán ott volt az a másik képviselő is, csak pattogott, mint a similabda, jól kijárta magának, s most ül a duruzsoló kályha mellett.
Jani bácsi elindul oda a sarokra, bekapja a reggeli féldecit, aztán elmegy a harmadik utcába, mert ott kell éppen egy kis kertdarabkát felásni. Kap egy kis ebédet, egy üveg sört, meg egy kis pénzt is, az kitart egy pár napig a pálinkára. Másra úgy sem kell. A nyugdíja arra elég, hogy kifizesse a közüzemi díjakat. A gázt úgyis csak karácsony táján kapcsolja be egy pár napra, hogy az ünnepen meleg legyen, más ajándéka úgy sincs már. De nem is kellene...-mondja. Megszokta már ezt is, mint a magányt. Mert egyedül él, most már nyolcadik éve, de azt nem felejti el, hogy akkor rávették, hogy december elején a határon túli magyarok ellen szavvazzon. Azt mondta nagy szájjal az a szoci-pártvezér, hogy nem szabad igennel szavazni. Nem is mert, mert ha megmondták, hogy nem akkor nem lehet másként tenni, különben hamarabb elmegy a jó francba - így mondták - fakadt ki hirtelen, de itt meg is szakadt minden... Mert Jani bácsi most is fél, csak nem meri mondani!
(Jani bácsi szegény itt él, s minden nap látom! Értik ezt URAIM, minden nap látom, mert itt él, havi nyugdíja nem mondom meg, mert nem hinnék el...Akik duskálnak a jóban nem hiszik, hogy így is lehet élni! Drága baloldal. Százezrek élnek így!
( A kép illusztráció, mert ki nem adnám én Jani bácsit, hisz rendes ember)