Orosházi közterek
Ezer város utcaporát írta már meg költő.
A Te porod majd én írom, hisz az is nagy, hömpölygő.
Bízom benne szívből, költő helyett én is jó leszek;
Ahogy Ti is jók vagytok nekem orosházi közterek.
Mindenkori csodálattal nézek Tirajtatok körbe.
Ha valakinek, hát nekem hazám az Alföld Gyöngye.
Mert ülhetek tóparton Gyopároson, megkaristolt Árpád-kerti padon,
Tudom, hogy ahol megpihenek az az én városom.
Emberek jönnek-mennek, hogy hová is, azt nem tudom.
Csak nézem őket én, és a sárga Táncsics gimnázium.
Dózsa Györgynek útján mindig megemlékezem,
Hogy egykor gettó állott ezen a helyen.
A tűz rágta Tóth-malom megárvulva vár.
Hogy megemésztett belsejét valaki adja vissza már.
Szent István szobrára mindig mosolyogva nézek,
Ahogy hátat fordít büszkén a Győri Vilmos térnek.
Orosháza utcaporát, ha megírná egy költő,
Híre menne rímbe szedve, milyen nagy hömpölygő.
Én írtam róla pár sort, hogy nekem mit jelentetek,
Hogy milyennek látlak Benneteket orosházi közterek.
*****
Ez a város a mi várunk,
Szerelmünk és napi álmunk.
Ős-sírok, unokák hona.
Álmaink nem adjuk soha!
Kívánságként kedvet, hitet,
Hűséget és hű szerelmet.
Útra csodát, fényt és álmot,
Sok türelmet, boldogságot.
Őszinte szót, tisztességet,
Ősszel pirost, nyáron zöldet,
Télen havat, fehér földet.
Orosházán ismét búzát.
Kenyérillatos szép hazát,
Fölénk sok fényt, égre kéket,
Jézusarcú emberséget.
Verstől derűs jobb világot.
Éneket, célt, igazságot.
A kertekbe sok ibolyát,
Bokrok mellé társnak nyírfát.
Kenyeret a kemencébe,
Jöjjön el a meleg végre!
Süssön a Nap, hogy ne fázzunk,
Melengesse napi álmunk!
Ne legyen többé gyarlóság,
Uszítás és fondorkodás!
Kézfogást és tiszta csöndet,
És mosolyból minél többet!
Minél többet, egyre többet!
(Károlyi Fülöp Béla)
Kívánságom
- A városalapítás ünnepén, 2011. ápr. 24. -Ez a város a mi várunk,
Szerelmünk és napi álmunk.
Ős-sírok, unokák hona.
Álmaink nem adjuk soha!
Kívánságként kedvet, hitet,
Hűséget és hű szerelmet.
Útra csodát, fényt és álmot,
Sok türelmet, boldogságot.
Őszinte szót, tisztességet,
Ősszel pirost, nyáron zöldet,
Télen havat, fehér földet.
Orosházán ismét búzát.
Kenyérillatos szép hazát,
Fölénk sok fényt, égre kéket,
Jézusarcú emberséget.
Verstől derűs jobb világot.
Éneket, célt, igazságot.
A kertekbe sok ibolyát,
Bokrok mellé társnak nyírfát.
Kenyeret a kemencébe,
Jöjjön el a meleg végre!
Süssön a Nap, hogy ne fázzunk,
Melengesse napi álmunk!
Ne legyen többé gyarlóság,
Uszítás és fondorkodás!
Kézfogást és tiszta csöndet,
És mosolyból minél többet!
Minél többet, egyre többet!
