Orosháza utcái

Orosháza utcáiról A hónap című kulturális folyóirat (www.ahonap.hu ) folyamatosan közöl kisebb nagyobb írásokat. Ha valaki kíváncsi az utcákra érdemes elolvasni az írottakat.

Orosházi utcák, terek, emberek sorozatunk eddigi írásai:

1. Kós Károly utca 2007. március

2. Bajcsy Zsilinszki Endre utca (Komlósi út) 2007. ápr.- május

3. Zombai utca 2007. június

4. Árpád-kert 2007. szeptember

5. Árpád-kert II. 2007.december

6. Kertész utca és Tass utca 2008. jan-febr.

7. Szőlők I. 2008 március-április

8. Könd utca II. 2008. július - augusztus

9. Szőlők II. 2008.. nov.-dec.

10. Könd utca II. 2009. jan. február

11. Huba utca I. 2010. ’1. szám

12. Huba utca II. 2010. 3. szám

13.Huba utca III. 2010. 4 szám

14. Kossuth utca I. 2011.1. szám

15. Kossuth utca II. 2011.2. szám

16. Kossuth utca III. 2011. 3. szám

17. Kossuth utca IV. 2011.4.szám

18. Kossuth utca V. 2011. 5. szám

19. Iglói út I. 2011.6.szám

20. Iglói út II. 2012. 1 szám

21. Rajki József utca, 2012.1 szám.

Napi röpkék

Főtér
Korábban minden "erő", "csoport" azt mondta, kell, ideje már új főteret adni Orosházának. Igen! Ideje! S lám jó magyar szokás szerint, kavargatjuk...
Gondoltam, hogy így lesz, mert Magyarországon ez így szokás, Orosházán pedig különösen így, hogy nincs olyan dolog, amire ne azt bökné rá a jámbor demokrata : "Nem kő!....Minek'a'.."
Bezzeg korábban nem mondták, amikor csak úgya gyalulták lefele a várost. S most mondom kérdem miért vagyunk szegények. Mert mi mindent kétszer....háromszor...n-szer építünk fel építünk újjá. Mert ott vannak a csodaszép panelek, s most milliárdokat költünk rá, alig jó húsz év után, mert olyan vacak munkát végeztek, hogy felháborító volt az már akkor is!
Mindenki akarja, hogy lendüljön felfelé a város, de a semmiért nem fog lendülni. Ha van már talán egyre jobbá javított Gyopárosfürdőnk, akkor kell mellé egy város is, mert idegenforgalom a semmiért nem lesz. Ezért kell egy frappáns és impozáns belváros. Mert, ha azt hallanám, hogy ennyi virágot, annyi új szobrot, annyi látványt teremtsünk, segítünk, akkor érteném. De nem így működik.
Szóval lesz itt még vita, vagy minek is mondjam azokat a beszólásokat, amely minősíti ezt a várost. Minősíti a jóérzésű polgárokat is, mert már röhögött rajtunk néhányszor a fél Magyarország. Hisz a butaság, az emberi meggondolatlanság határtalan mifelénk.
Ha a Kossuth-szobor javításra szorul, akkor azt javítani most kell, nem pedig majd!!!

A város-Orosháza

Babits Mihály
A régi kert

Szeretek itt olvasni, a kertben, a szőllőlugas alatt,
ahol a könyvre apró kerek fényfoltokat vet a nap -
mind titkos lencse fényköre titkos mikroszkóp alatt,
amelyben titkos porszemek szálló árnyai mozganak.

Itt csak egyszerű virágok vannak: árvácskavirág,
petúnia, muskátli, dáhlia és georginák,
és rózsa, rózsa! - A reggelnek még a zöld gyep örül,
a zöld gyep és a barna lóher az ágyások körül.

Nem tudok én már dalolni cifra mértéken, rimen,
csak ily hanyagon, mint ez a kert dalol, porosan, szeliden
ahonnan az utcára semmise néz, csak a jegenyeakác
sárga fejével; mert nagyobb szegény mint az emeletes ház.

Orosháza utcái

Jászay-Horváth Elemér utca

(Kelt írásom 2010. márciusában)
Különben már egy kicsit csend van. Elegem volt ebből a választási cirkuszból. Van valami más, ami jobban izgat, ami egy város szellemiségét adja, ami létrehozza a vonzásokat és alkalmanként a taszításokat is. A vonzások körébe tartozik az igazi kultúra utáni vágy, mert egy város rangját az adja meg, hogy mennyire tudja kötni, idehívni, marasztalni, alkotásra bíztatni a művészeket (írók, költők, festők, fotográfusok, építészek, szobrászok, tájművészek! stb.) Nemrég láttam egy érdekes filmet Veresegyházáról. Ott vannak kötések, igazán erősek, és a hétköznapi emberek is örülnek ennek, mert a magukénak érzik. De így van ez Gyulán, Hódmezővásárhelyen. Orosházán ez nehezen indulgat el, túl nagy még a múlt terhe.
Nos itt volt megint egy alkalom, az egykori Nyugatban is publikáló orosházi költő

(szülőháza a Táncsics utcán 21 szám alatt) életének egy dátuma, alkalom lett volna ismét arra, hogy emlékezzünk rá. Némaság!
Elindultam, s megkerestem a Jászay-Horváth Elemér utcát (röviden Jászay-Horváth utca). A Szőlők városrészben találtam rá. Emlékezve Jászayra végigmentünk az utcán, amely 1937-ben kapta a nevét, a költő halála után nem sokkal.
Szép hosszú utca, a Temető utcánál kezdődve csak itt-ott szakad meg, s aztán keresztezi a Szőlő körút, hogy folytatódjon egészen a város széléig a Vereckei
utcáig. Az utca maga akkor alakult ki, amikor a XX. században szép lassan a századforduló tájékától kezdett benépesedni ez a városrész is. Ezért egy kicsit kanyargós talán, de van hangulata, dimbes-dombos domborzata a szőlőkbeli táj báját is idézi. Családiasan kellemes utcája a városrésznek. Nevezetessége azonkivül, hogy egy orosházi költő nevét viseli, nincsen, de nevezetesség a maga nemében az itt élő emberek jóérzete, házaiknak csinos külleme. S közben egy versecskét mondogatok Jászaytól, hadd érezzem a hangulatát és ízét az itteni milliőnek. Virágzó fák díszlenek az utcán, s bennebb a kerítéseken túl, tavaszi kiváncsisággal kezdenek kibújni a földből a virágok. Pompás a látvány!



Románc
Hová mégy, te kicsi Katka?
─Nagyvárosba, szolgálatba.
Mit viszel a kis batyudba?
─Száraz kenyeret az utra.
Mit viszel a keszkenődbe?
─Testi ruhát parasztmódra.
Mit viszel a keszkenődbe?
─Egy levél van belekötve.
Mit viszel a kebeledbe?
─Azt, hogy nem vagyok szeretve...

S mire elmondtam a verset, látom éppen a Szőlő körúttól az Ilovszky Tüzép felé haladva egy takaros háznál egy kishölgy a kőkerítés aljáról szedegeti a gyomokat, én tettetett kiváncsisággal rákérdek, hol is járok!
Rögvest válaszol készségesen:
-Ez itt a Jászay-Horváth Elemér utca.
- Jászay-Horváth Elemér? - kételkedek egy kicsit, de csak a beszélgetés folytatásának kedvéért teszem.
- Igen Jászay-Horváth Elemér - erősítette meg előbbi állítását a kishölgy, s kételkedésre már nem adott esélyt...
Én mégis folytattam:
- Elemér? Mert az utcatáblán csak ennyi áll: Jászay Horváth
- Hát az még a régi tábla, oda még a város szélére nem jutott az újból...
- Miért, kell az új?
- Az önkormányzat kicseréli az utcanévtáblákat, mert a régiek megkoptak.
- S az újon is az áll Jászay-Horváth utca, igaz kötőjellel egymásba kapcsolva...
- De az Elemér most sincs ott!
- Nincs! Minek a', hiszen tudjuk.
Aztán az udvarról egy idősebb férfi is kisétál (valószínű a leányka édesapja), s bekapcsolódik a csevegésbe.
Mondom neki is, hogy a Jászay-Horváth Elemér utcát keresem, de csak az van ott lennebb kiírva, hogy Jászay Horváth. S ott valaki azt is mondta nekem egy idősebb néni, hogy Elemérről nem tud, pedig itt él már vagy ötven éve, csak Jászay Horváthról, hogy aztán "ű ki volt"', azt meg nem mondhatta... Talán valami kumunista harcos! Vagy a fene megtudja' már, úgy összezavarodott minden... - fejezte be hirtelen mondandóját a néni, amit itt hirtelen tovább is adtam.
A leányka erre gyorsan rávágta, hogy biztosan Elemér, és költő volt állítólag, de erre soha nem élt...
Az apa is megerősítette, hogy költőnek tudja ő is, de hogy van-e köze Orosházához, azt igazán nem is tudja, mert kellene legyen köze?!- zárták kérdéssel a beszélgetést.
- Ha jeles volt, akkor megérdemli! - mondtam, mire a nagydarab férfi rá is vágta, ha orosházi, akkor illene is egy kis ismertetőt is odatenni, mert itt lennebb a Csizmadia Sándornak tettek egy táblát még, így nekünk is járna!
Ezzel elköszönünk, de nem sokat haladunk egy középkorú hölgy állít meg, s ránkkérdez:
- A költő utcáját keresik?
- Hát ez az, én is a tavaly tudtam meg, hogy ki ő, mikor decemberben a Táncsics utcán lévő szülőháza falán az emléktáblánál koszorút tettek, s ismertették Jászay-Horváth Elemér életútját. Én addig azt hittem, hogy Jászay Mari, a színésznő valamilyen leszármazottja Jászay Horváth, mert azt soha nem használjuk, hogy Elemér, legfennebb az történik, itt van a Horváth pap utca, s az ő nevével kapcsolják össze...S hallottam, hogy Jászay Horváth pap utca lett belőle.
- Ez aztán már káosz! - gondoltam, de elhessentik gondolatom...
A szóbeszédre kijön még egy idős néni is a kiskapuba, s mindjárt sorolja is a maga ismereteit:

- A Jászay-Horváth pap utcára nem itt kell letérni,- mondja is, mintegy megerősítve az imént beszélő hölgyet, de számunkra már világos, hogy a Jászay-Horváth Elemér utcából nyílik a Horváth pap utca , de az egy másik utcanév, olyan népies beütéssel, névadással az egykori orosházi papnak tisztelegve adták, hiszen ő meg Horváth András evangélikus pap volt. S most sokan összekeverik a neveket!

- Ej Istenem, hol van itt a hazaismeret! - kiáltanék fel, de nem teszem...
S ha már így kiigazódtunk a névadás rejtélyeiből, akkor idézzük fel a költő emlékét, hadd tudják az ott lakók, s mindenki, hogy JÁSZAY-HORVÁTH ELEMÉR ki is valójában:(Orosháza, 1888. dec. 24. - Bp., 1933. ápr. 10.): költő. Jogot a Budapesten , majd az újságírói pályára lépett. Egy ideig a Borsszem Jankó segédszerkesztőjeje. 1914-23 közötthazaköltözött, és Orosházán élt. Később a Magyarság munkatársa lett. Költészete formailag értékes, konzervatív hagyományokat őriz. Munkásságát Babits és Kosztolányi is értékesnek tartotta. -Könyveit a gyomai nyomda és kiadó jelentette meg: Gyöngyök és könnyek (versek, Gyoma, 1913); Színek és szavak (versek, Gyoma, 1917); Árva János (ifj. regény., Gyoma, 1918); Kis kacsa fürdik (versek, Orosháza, 123). - Irod. Babits Mihály: J. H. E. (Nyugat, 1933); Kosztolányi Dezső: Írók, festők, tudósok (Bp., 1958). A Nyugat szerkesztői Jászay formai készségét értékelték sokra, hagyományőrző poétai eszközökkel dolgozott, a francia parnasszisták álltak közel hozzá. Ő a szépség forradalmát hirdette, s a marxista irodalomtörténet, s így Orosháza is száműzte soraiból. Pedig verseinek megkapó múltat, Árkádiát idéző bája, a szenvedés a lelki szépség utáni vágya ma is megkapó, és értékes. Elek László írt róla részletesebben a Három portré című könyvében, erősen marxista beállításban közelítette meg Jászayt.
Ezért költői értékeit tekintve magasan felette áll a forradalmárnak mondott, s Adyt gyalázó Csizmadia Sándornak, akinek szintúgy utcája van Orosházán, de még figyelemfelkeltő félrevezető ismertető is olvasható A Csizmadia Sándor és a Szőlő körút találkozásánál.
S zárásként e séta végén álljon itt még három Jászay vers:
Jászay-Horváth Elemér - Szonett
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Szavak, miket a lélek tűzzel vet ki magából,
Mint hév izlandi krater, csillogva tél havától:
Ez az, mit lelkem adhat.

Húsz éves, büszke szivem, mely tiszta és szerelmes,
Szememnek szürke tükre, melyet szépséged edzett,
Kezem tíz fürge ujja, mit kéj még sohse sebzett:
Szolgáid ők, te kedves.

Hozom neked hajókon kék tenger tiszta gyöngyét,
Szűzlányok-szőtte selymet, simogatót és gyöngét,
Gyémántos thék-fa lantot, melylyel szépséged zengem;

Hozom múlt századoknak minden nagy álmát néked,
Dús tálczának ezüstjén hozom szivem elébed:
Vedd el! - S felejts el engem.

Őszutó I.
Bús, őszi ködnek tépett fátyola
Lebeg a szunnyadó, tar fák között;
Dérgyöngygyel ékes agg törzsek moha
S a sziklás föld avarba öltözött.

Pajkos Szél-pajtás fütyörész vígan,
Meg-megcsipkedve pár vén nyír-anyót;
A hószakállú Tél nyomán suhan,
Zúzos iszákja rejt kemény fagyot.

S a csöndes erdő álmai felett
Szorongva szállnak lomha fellegek,
Mint óriás hajó sötét vízen.

Harcos hajó, mely ácsolt, barna hátán,
Barbár szíveknek kedvelt, szűzi zsákmányt:
Egy hófehér tündérleányt viszen.
(Nyugat-1910. 6. szám)

Őszutó II

Rideg az ég, fagyos a föld színe,
Sápadva veszti a nap bíborát,
Bújjunk melegre, törpe-cimborák,
Föld keblibe, mély barlang mélyibe.

Gonosz öreg a Tél, mellen ragad
S megdermeszti az apró szíveket.
Föld-anya melle kedves és meleg,
Ölelve rejti a kicsiny hadat.

A barlang ékes drágaságtól csillog,
Tüzes gyémántok, nagy, véres rubinok,
Bágyadt opálok égnek vetekedve.

S hol a barlang sötétlő szája tátong,
Kincstartó őrként jó, öreg barátunk:
Téli álmot alszik a barna medve.
Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 6. szám