Gyula bácsi apja vöröskatona volt ...
Gyula bácsi öreg nyugdíjas, egykori mozgalmi ember, apja vöröskatona volt 1919-ben Stromfeld seregében.Gyula bácsi szakszervezeti titkár volt itt egy nagy szocialista gyárban. Nagyapja meghalt, amikor bejöttek az oroszok, az egyik orosz katona lelőtte 1944-be, mert nem engedte, hogy elvigye az udvarról a kis malackát. Félárván nőtt fel Gyula bácsi, de nem l
elki beteg, azt mondja ilyen a világ, ehhez kell igazodni. Amikor ide is bejöttek a románok '19 tavaszán,az ő apja akkor már Lőcse környékén páholta a cseheket, hogy el ne vegyék mán őseink földjét! Racionálisan gondolkozik, és ezt követte mindig.Nyugdíjazása után költöztek ide, mondván, hogy elegük lett az elfuserált ideológiai alapon épített "panelből", aminek egyesek most is mellveregetve örvendeznek, s akarják, hogy most is dicsőitsék őket. "Nagy marha volt, aki kitalálta ezt a betonkalitkát!, még a lihegés is áthallatszik...s olyan benne az élet, mint egy vaskalitkában, amit egy ! Persze el kell/lehet viselni, de egy életet ott leélni!...Pedig sokan ott élik le. Ez egy letűnt kor büntetése számunkra!"- szokta mondogatni - "...mert én is bedőltem, de csak úgy tudtam viszonylag tiszteséges pénzből élni! Eladtam magam! Öregségemre beláttam, ám késő bánat eb gondolat.". Nyugdíjazás is eljött. Eladták a paneltItt vettek egy kis családi házat aztán az utca végében. onnan egy ugrás a szabad mező, de ott is raboltak, mert a szemünk elé cseszték azt a bizonyos elkerülőt, amely állandóan zúg, mint ahogy most a világbajnokságon Dél-Afrikában a stadionban dudáltak. Majd megőrültem tőle! Ellopták a látványt, a messzire látás szabadságát! Szokta így végigdohogni a nap felét, de azért nevet, vidám, és autózik naponta. Pedig már 82 éves is elmúlt márciusban... S gyakran elmormogja:" Jó, hoigyapám ezt nem érte meg! Pedig ezért harcolt!
Gyula bácsi öreg nyugdíjas, egykori mozgalmi ember, apja vöröskatona volt 1919-ben Stromfeld seregében.Gyula bácsi szakszervezeti titkár volt itt egy nagy szocialista gyárban. Nagyapja meghalt, amikor bejöttek az oroszok, az egyik orosz katona lelőtte 1944-be, mert nem engedte, hogy elvigye az udvarról a kis malackát. Félárván nőtt fel Gyula bácsi, de nem l
elki beteg, azt mondja ilyen a világ, ehhez kell igazodni. Amikor ide is bejöttek a románok '19 tavaszán,az ő apja akkor már Lőcse környékén páholta a cseheket, hogy el ne vegyék mán őseink földjét! Racionálisan gondolkozik, és ezt követte mindig.Nyugdíjazása után költöztek ide, mondván, hogy elegük lett az elfuserált ideológiai alapon épített "panelből", aminek egyesek most is mellveregetve örvendeznek, s akarják, hogy most is dicsőitsék őket. "Nagy marha volt, aki kitalálta ezt a betonkalitkát!, még a lihegés is áthallatszik...s olyan benne az élet, mint egy vaskalitkában, amit egy ! Persze el kell/lehet viselni, de egy életet ott leélni!...Pedig sokan ott élik le. Ez egy letűnt kor büntetése számunkra!"- szokta mondogatni - "...mert én is bedőltem, de csak úgy tudtam viszonylag tiszteséges pénzből élni! Eladtam magam! Öregségemre beláttam, ám késő bánat eb gondolat.". Nyugdíjazás is eljött. Eladták a paneltItt vettek egy kis családi házat aztán az utca végében. onnan egy ugrás a szabad mező, de ott is raboltak, mert a szemünk elé cseszték azt a bizonyos elkerülőt, amely állandóan zúg, mint ahogy most a világbajnokságon Dél-Afrikában a stadionban dudáltak. Majd megőrültem tőle! Ellopták a látványt, a messzire látás szabadságát! Szokta így végigdohogni a nap felét, de azért nevet, vidám, és autózik naponta. Pedig már 82 éves is elmúlt márciusban... S gyakran elmormogja:" Jó, hoigyapám ezt nem érte meg! Pedig ezért harcolt!Gyula bácsi szinte naponta végigdöcög az utcán öreg, Skodájával. Jó karban van azért, mert mint mondja: vigyázni kell reá, mint az asszonyra, csak itt a városban használom, legfennebb szegednyi távolságot teszünk meg, ha néha kiruccanunk az párommal. Ám van egy jó szerelőm, s évente 3-4 alkalommal átvizsgálja "Bözsikémet", mert így hívjuk a családban a jó öreg szoci Skodát. Még a színe is piros, két éve át is festettem, de csak megmaradtam a pirosnál. Nem restellem én, baloldali vagyok, de ezeket a mostaniakat ki nem állhatom .
Három unokája van, de már nem itt élnek, elköltöztek a városból, mert itt olyan idegesítő minden. A minap a helyi Öreg Kakashere Kedvelők Klubjából üzentek neki is:"Járna már el oda, mert egységben az erő herét kedvelő Elvtársak!" S különben is jön az idő, rövidesen s menni kell, Gyula bácsi felsóhajtott, beült a piros Skodába és elrobogott... a messzeségbe!
Jött a kedves lányunokája egy közeli folyómenti városból haza, látogatóba leginkább, hát a nagytati nincs! Mondja a nagyi: " "Azt hiszem megbolondult, mert kapott egy levelet valakitől, hogy ekkor és ekkor közgyűlés lesz, s nekie is ott kell lenni, mert ne felejtse el, hogy ő örök életére tartozik az elvtársaknak , settől olyan ideges lett, hogy elejtette a levesestálat is, mert éppen ebédhez készülődtünk... Aztán csak rángatózott, már éppen a mentőke akartam hívni, de rámrivalt, hogy kuss Elvtársnő! (így velem soha nem beszélt), s kiment a konyhából. Beült az autóba, kivágta a kaput, hogy majd leszakadt asarkáról, és elment. Azóta nincs sehol. Ja még azt visszakiáltotta, hogy megkeresi az apja vöröscsillagos sapkáját, és volt egy puskája is... hát nem tudom most mi lesz! "- darálta el egyszúszra a lányunokának.
A lányka-asszonyka azt mondta erre, "majd én megkeresem". Azóta keresi, úgy hírlik az utcában, hogy talán megtalálta. A papa sapkája is megvan, most az van a fején, s el akar menni a Félsziget Fesztiválra Marosvbásárhelyre. Ott vannak a barátai is már.
Egy darabig nem is akar visszajönni, mert ott jobb... S különben is inkább elszegődne juhásznak! De mi lesz télen!
Szegény Gyula bácsi! Sajnálom! Úgy hiányzik a piros Skoda, meg kíváncsi lennék, hogy áll neki az apja vöröscsillagos sapkája!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése