Gyula bácsi

Gyula bácsi apja vöröskatona volt ...
Gyula bácsi öreg nyugdíjas, egykori mozgalmi ember, apja ifjonc vöröskatona volt 1919-ben Stromfeld seregében. Gyula bácsi szakszervezeti titkár volt itt egy nagy szocialista gyárban. Apja akkor halt meg, amikor bejöttek az oroszok, az egyik orosz katona lelőtte 1944-be, mert nem engedte, hogy elvigye az udvarról a kis malackát. Félárván nőtt fel Gyula bácsi, de nem lelki beteg, azt mondja ilyen a világ, ehhez kell igazodni. Amikor ide is bejöttek a románok '19 tavaszán,az ő apja akkor már Lőcse környékén páholta a cseheket, hogy el ne vegyék mán őseink földjét! De hiába! Károlyi Mihály eladta az országot - mondják ma már, de azért még van szobra a parlament mellett Pesten - mondja, hogy most már mondják. Így át lettünk verve! De minden korban meg kell tanulni az élés lehetőségét, mert az életünk csak egy! - teszi hozzá. Racionálisan gondolkozik, és ezt követte mindig.Nyugdíjazása után költöztek ide, mondván, hogy elegük lett az elfuserált ideológiai alapon épített "panelből", aminek egyesek most is mellveregetve örvendeznek, s akarják, hogy most is dicsőitsék őket. "Nagy marha volt, aki kitalálta ezt a betonkalitkát!, még a lihegés is áthallatszik...s olyan benne az élet, mint egy vaskalitkában, amit egy ! Persze el kell/lehet viselni, de egy életet ott leélni!...Pedig sokan ott élik le. Ez egy letűnt kor büntetése számunkra!"- szokta mondogatni - "...mert én is bedőltem, de csak úgy tudtam viszonylag tiszteséges pénzből élni! Eladtam magam! Öregségemre beláttam, ám késő bánat eb gondolat.". Nyugdíjazás is eljött. Eladták a panelt Itt vettek egy kis családi házat aztán az utca végében. onnan egy ugrás a szabad mező, de ott is raboltak, mert a szemünk elé cseszték azt a bizonyos elkerülőt, amely állandóan zúg, mint ahogy most a világbajnokságon Dél-Afrikában a stadionban dudáltak. Majd megőrültem tőle! Ellopták a látványt, a messzire látás szabadságát! Szokta így végigdohogni a nap felét, de azért nevet, vidám, és autózik naponta. Pedig már 82 éves is elmúlt márciusban... S gyakran elmormogja:" Jó, hogy apám ezt nem érte meg! Pedig ezért harcolt!
Gyula bácsi szinte naponta végigdöcög az utcán öreg, Skodájával. Jó karban van azért, mert mint mondja: vigyázni kell reá, mint az asszonyra, csak itt a városban használom, legfennebb szegednyi távolságot teszünk meg, ha néha kiruccanunk az párommal. Ám van egy jó szerelőm, s évente 3-4 alkalommal átvizsgálja "Bözsikémet", mert így hívjuk a családban a jó öreg szoci Skodát. Még a színe is piros, két éve át is festettem, de csak megmaradtam a pirosnál. Nem restellem én, baloldali vagyok, de ezeket a mostaniakat ki nem állhatom .
Három unokája van, de már nem itt élnek, elköltöztek a városból, mert itt olyan idegesítő minden.
A minap a helyi Öreg Kakashere Kedvelők Klubjából üzentek neki is:"Járna már el oda, mert egységben az erő herét kedvelő Elvtársak!" S különben is jön az idő, rövidesen s menni kell, Gyula bácsi felsóhajtott, beült a piros Skodába, és felsóhajtott az égre, s elrobogott... a messzeségbe!
Jött a kedves lányunokája egy közeli folyómenti városból haza, látogatóba leginkább, hát a nagytati nincs! Mondja a nagyi: " "Azt hiszem megbolondult, mert kapott egy levelet valakitől, hogy ekkor és ekkor közgyűlés lesz, s nekie is ott kell lenni, mert ne felejtse el, hogy ő örök életére tartozik az elvtársaknak , settől olyan ideges lett, hogy elejtette a levesestálat is, mert éppen ebédhez készülődtünk... Aztán csak rángatózott, már éppen a mentőket akartam hívni, de rámrivalt, hogy kuss Elvtársnő! (így velem soha nem beszélt), s kiment a konyhából. Beült az autóba, kivágta a kaput, hogy majd leszakadt a sarkáról, és elment. Azóta nincs sehol. Ja még azt visszakiáltotta, hogy megkeresi az apja vöröscsillagos sapkáját, és volt egy puskája is... hát nem tudom most mi lesz! "- darálta el egyszúszra a lányunokának.
A lányka-asszonyka azt mondta erre, "majd én megkeresem". Azóta keresi, úgy hírlik az utcában, hogy talán megtalálta. A papa sapkája is megvan, most az van a fején, s el akar menni a Félsziget Fesztiválra Marosvásárhelyre. Ott vannak a barátai is már. Azt mondják jó nagy hepajt csapnak időnként! Sikerük van!
Egy darabig nem is akar visszajönni, mert ott jobb... S különben is inkább elszegődne juhásznak! S felköltözik a Kárpátokba. De mi lesz télen!
Szegény Gyula bácsi! Sajnálom! Úgy hiányzik a piros Skoda, meg kíváncsi lennék, hogy áll neki az apja vöröscsillagos sapkája!