Kánikulában savanyatejet...

Csütörtöki életkép ...

(A havas Hargita csupán illusztráció lenne...)
- Hogy meleg van, az nem kérdés, hanem tény! Nagyon meleg van. S erre előjön minden. Lassúbb a mozgás, rossz a levegő, fájnak az ízületek, piheg az ember, s időnként eszébe jut a drága jó téli havas este (Havas Henrik nélkül), amikor a hideg ellen készítettünk egy jó kis grogot, elkortyolgatta az ember, s rágyújtott a pipára, duruzsolt a kályha, és csodálatos nagy volt köröttünk a béke ... Micsoda idill! S eszembe jut egy régi nyár a Hargitán, mikor ott ücsörögtünk olyan 7-en a Tolvajostetőn, s álmodoztunk. Micsoda álmok voltak!

Azt mondja a Nejem, akkor menjünk, mert maholnap utazunk no nem a Hargita fele, de mégis arra Keletre, s rendezzük dolgainkat!

- Rendezzük! (Mert rendezzük végre közös dolgainkat...ami nem is kevés!) Csak bicebócázok ebben a melegben, a bal lábam nem működik. Elő a kerekesszék. Csüccse bele! Aztán át az autóba, s indulunk egy körútra bevásárolni, mert néha csak kell az is. (Az üzletben talán hűs az idő!)

Lassan cammogok, mert bele kell rázódni, egy hete nem vezettem! De nincs gond, hacsak az nem, hogy mindig másra kell figyeljek! Az én reflexeim kell működjenek a másé helyett is. Irány a felüljáró a Szőlő körút felől. Négy felé kell figyelnem!

Az Iglói út eme részén a felüljáró két oldalán van a lenti forgalom. A Martinovics utca felől kell haladni a Teréz utca felé, hogy a sorompónál menjünk át. Tehát egyirányú utcarész ez a szakasz. Én fordulhatnék jobbra is balra is, de nem teszem, mert száguldva jön velem szemben egy dübörgő motoros, s integet is! Aztán ezen túl vagyok, megyek 10 métert, s ott kifordulok jobbra, ott vagyok a felüljáró talpánál. Megállok, mert jönnek lefele a felüljárón, balról a Szőlő körút felől, s szemből is kifordulhatnak, azokból a házakból, akiket beszorított oda a felüljáró "csodatervezése". Itt-ott bokrok, behajló faágak, látni nem lehet, csak hallani a dübörgést. Aztán uccúneki fakalap! fent vagyunk a felüljárón. Nem tudom honnan került ide, de egy sportos fekete BMW a záróvonallal mit sem törődve, meg, hogy jöhet a szembeforgalom, elhasít mellettem a végtelen felé! (kb.120-al ! Nem semmi!). De már meg is kell álljon, mert a Huba utca részen éppen pirosa lámpa. A fekete bula belevág, az anyja köcsögét, s messze röppen, semmi akadály előtte. lám ez egy nyári életkép az orosházi felüljáró környékén. Őt soha nem fogják elkapni! Az tuti!

Lassan becsordogálunk a belvárosba, Eötvös iskolát megkerülve a Kölcsey utca felől beállunk a Magyar Posta tájékára egy jó meleg parkolóba. Nincs más! Postai ügyintézés, fél óra várakozás... Aztán lehet továbbállni. Éhes vagyok, dél éppen elmúlt, ha nem eszem leesik a cukrom...Megyünk a TESCO-ba. Valami matrac, meg főzőedény féleség kellene, ott mondják, nem olyan drága! Hát nézzük. S ott eszünk is valamit. Egy leginkább kínai ételeket kínáló vendéglátó van ott. Ott eszünk!

Leparkoltam a bejárat közelében a kerekesszékes emblémával ellátott parkolóban. Alig kaptam helyet, mert zsúfoltig tele volt. Igazolvány senkinek! Aztán valaki elment! S én gyorsan beslisszoltam a helyére. Ez megvan! Sóhajtottam. Irány a supermarket!

Kerekesszék ki! Ajtón be. Itt szokott lenni olyan kocsi, ami kapcsolható a kerekesszékhez. Van is vagy öt, de nem tudjuk hozzákapcsolni. Ott idétlenkedünk, de nem megy. Két Tescós fiatalember csak néz minket, rászólok, hogy jönne már ide segíteni. Jön is, de szabadkozik, ő nem ért hozzá! Nem illeszkednek a dolgok! Hát nem illeszkednek, de a jó az hogy van ilyen alkalmatosság is, mert akkor nem köthet beléjük senki. A többit oldja meg mindenki ahogy tudja. Bevásárló kocsi el! Mi be! Mondom kell az edzés, hajtom én kézzel a járművemet. A Nejem hoz egy kocsit bevásárolni. Haladunk, haladunk. Matrac van, de még nem kedvezményes, de rögtön látjuk nem is ér semmit. Leteszünk róla. Főzőedény? Társaság miatt kell! Vettünk egy bográcsot+állvány! Ami volt, az már úgyis oda! Pénztár! Hosszú sor! Egy működik, de nem tudja a gép leolvasni az árukódot. Telefon! Megnézik. Állunk és várunk. Lágy viccelődés a sorban, két ifjonc hancúrozgat! Jó nekik! Aztán mi jövünk!

Velünk nincs baj, csak az állványon nincs cédula. Riasztás ismét. Előkerül öt perc után egy cédula. Fizetünk és mehetünk Isten hírével, ki a kánikulai hőgutába!

Nem kimegyünk!, hanem eszünk valamit! Kincsi kajcsi jöhetne. Chiliszószos, csípős tészta és csirkemáj gombával édes-savanyú mártással, mellé csípős káposztasaláta. Nejem narancsos csirkét válogatott magának. Neki ízlet, nekem is! Ide még visszajövök, de csak eszegetni egy kicsit, mert még van három étel, mit nem kóstoltam, s kínainak mondják. A kisadag is nagy, mármint adag! Tehát emberesen megpakolják a műanyag tányért.

Aztán továbbállunk. Kell még tej, de csak házitej jöhet számításba, az a Vásárcsarnok épületében van kívül. Még egy hewlyen találni a Tass utcán a Kútmúzeum melletti épületben. Az jó tej, abból lehet altatni, mert nem lesz büdös és akkor ihatja az ember a savanyatejet is. (SAVANYATEJ: egy liter tejet csészékbe, negyedliteres befőttes üvegekbe öntjük, fél nap alatt megalszik. Akkor be a hűtőbe, s ha alaposan lehűlt, jól elkeverjük egy fakanállal, s lesz belőle "vert tej" - ahogy mondták régen - s iható, friss kenyérrel a legjobb. Kenyeret pedig az Asztalos Pékségtől vigyetek (mi is onnan hozzuk), mert az új kenyerük a "Gyökérkenyér" zseniálisan finom. Igyekezni kell, mert csak délután 3 után kapható, s keveset sütnek. Igaz, hogy nem olcsó, de akkor is megéri, de otthon is süthető, de most meleg van.

Savanyatejnek való is megvan, aztán Asztalos Pékség, a kenyér. Ott meg olyan zsúfolt lett hirtelen a tér, hogy centizve is alig tudtam elmenni, mert egy óriási dinószaurusz teherautó elállta az utat, egy hosszú fekete, dög meg úgy parkolt be háztartási gépszervíz elé, hogy alig fért el az ember. A tükröm hátra is csapódott, a teherautó pilótája csak állt, és röhécselt. A forgalom aztán leállt. Istentelen tumultus az utca elején a pékség körül. Én átevickéltem, a visszapillantó hátracsapódott, de még szerencse, mert másként letört volna.

Aztán haza. Feltettük a kocsira a kerékpárszállító thulert, arra jön majd a kerekesszék. De még nem megyünk, csak próbálgatjuk a dolgot.

A konyhában is 29-en áll a higganyszál. A tegnapi savanyatej már ugyancsak lehűlt a hűtőben! Jól összekavartam, s frissen szelt kenyérrel mennyeinek bizonyult. De az is volt.

Melegben igyunk savanyatejet.

De most már jó lenne egy kevéske hűvöske is. Igaz régen is júliusban volt a kánikula, augusztus már enyhébb szokott lenni. Ebben bízom!

Anno a kolozsvári egyetemen Balogh Edgár professzor úr tanította a publicisztika rejtelmeit. Mindig azt mondta, az angol Times főszerkesztőjére hivatkozva: "Fiam a téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte. Ez a nap így lett téma, ez is van benne az is, s kikerekedett egy kis riportocska!" Hát gyakoroltam az írást! Mert az írást is naponta gyakorolni kell!