Jurtában él a Paulics család a göcseji dombok között. A négygyermekes házaspár azt vallja, ott, az őrségi völgyben jobb világot teremtenek maguknak.

Édekes dolgokat hoz magával az élet. Az embernek akadnak olyan döntései, melyek nem átlagosak, melyek a külvilág számára alig érthetőek. A legtöbb magyar család számára nem megoldás, nem lehetőség az az út, ami Paulicsék döntése volt, s amit tavaly megvalósítottak: jurtába költöztek egy erdő közepébe.

Egy magyar család a fejébe vette, hogy távol fog élni a várostól, szinte teljesen önellátó életmódra fog berendezkedni. Első alkalommal "rendes" házban lakva vágtak bele kezdeményezésükbe, de a bérleti szerződésük hamar lejárt, így költözködniük kellett. Ez véglegesítette bennük azt a szándékot, hogy ne béreljenek újból házat, hanem együttélve ténylegesen is a természettel, jurtákat húzzanak fel.  A család önfenntartásra törekszik, zöldséget termesztenek, állatokat tartanak, a jövőben pedig sajtkészítéssel akarják kiegészíteni jövedelmüket. A gyerekek magántanulóként végzik tanulmányaikat.


A jurta a vándorló nomádok, így a magyarok praktikus lakóépülete volt. A nagyállattartó közösségekhez köthető életforma során alakult ki ez a rácsos falú, kupolás tetejű, nemezzel borított, sátorszerű építmény. A jurta jelentősége abban állt, hogy könnyen tovább lehetett vele vándorolni, ami az évszakok változása által meghatározott sztyeppei életmód, a költözködés szempontjából rendkívüli fontossággal bírt. Paulicsék viszont nem vándorolni akarnak, csupán természetesen élni.
A négyhektáros, erdőt és rétet is magába foglaló birtokon lovakat és kecskéket tart a család. Önellátásra rendezkedtek be. Kutat fúrtak, építettek egy konyhát. A civilizációból egy terepjárót és egy mobiltelefont vittek magukkal.Tovább