I/1. Nekibuzdulás, hogy számba vegyem életem...
Reggel van, amikor az jutott eszembe, hogy nemzetségem tagjai merre vannak. Szerte széjjel itt a Kárpátok övében. Nagyanyáim Kolozsváron, a Házsongárdban vannak már. Anyám és apám Nagykárolyban pihennek. Nagyapáimról nem,tudok szinte semmit. Ők még az első világháború zivatarában tűntek el a látómezőből, s aztán nagyobb baj is szakadt az itthon maradottakra, hiszen hirtelen mint egy tortát, felszeletelték az országot. Alig hagytak meg valamit jogos tulajdonosainak. Hát én már ebben a Trianoni világban nőttem fel, amit díszítő elemként cifrázott a vöröscsillagos kommunizmus tovább.
De folytassam a számbavételt. Két húgom is elpihent már a végtelen térben és időben lebegve örökre. Zita a Kárpátokon kivül Olténiában, Rimnicu Vilcea mellett, Miháestien talált pihenőre, ott nem messze a kis ortodox kápolnától balra.
Ilona a másik húgom végül Lökösházán a temetőben talált otthonra. Erika lánya gondozza sírját, ki most éppen Hollandiában dolgozik egy halfeldolgozóban a férjével együtt.
I./ 2.
Mostanában oly sok minden idegesít, hogy egyáltalán nem érzem magam jól a bőrömben. Meg különben is. Pedig ezernyi lenne a tennivaló, de hamar elfáradok... Hiába 73 év az mégiscsak 73. Nem sokára pár nap és átlépek a 74-be. Úgy gondoltam, hogy bár lesz valami családi összejövetel én rendezek egy külön ünnepet magamnak. Az ünnep színhelye a hajdani volt is-nem is FŐTÉR lesz. . Hogy miért az? Most valahogy úgy tűnik nekem, mintha egy időkaput nyitottak volna meg, hogy lebontottak egy sor dolgot. Megpróbálok átjutni ezen az időkapun. hogy járkáljak egy keveset még a 19 században. Nagy vágyam ez, hátha sikerül. (Közben itt zajlik a jelen, mert éppen a nyomdával beszéltem, hogy az Orosházi csudafa című könyvem véglegesen milyen legyen. Laci a képeket helyezi el a kötetben, ami egy kicsit pepecselő munka, dehát ez már ilyen öszvér könyv lett, mert a mesék mellé odatettem a 17 éven át szervezett táborom és mesemondó verseny emlékfoszlányait is. Tehát az a könyv ennek a könyvnek a párja, mint ahogyan társa az Amadeus kávéház is).
A Főtér. Orosházán, mint sok alföldi városban van is meg nincs is igazi, értelemben vett főtér. Itt is inkább a a piac volt a domináns, hiszen hasznosságát tekintve a legfőbb tér a piac, ahol az élet zajlik. A mai értelemben vett főtér az inkább dísz már, csak korona a város homlokán, hogy én ilyen vagyok. Ide járnak sétálni, pihenni, csevegni az emberek, no és ha van akkor megtelni látvánnyal, ami térrel és eltűnt idővel csordul tele, mint az esőcsatorna alá tett vizesdézsa, amiben azért gyűjtötték a vizet, hogy a virágokat az ablakban azzal locsolják, ne a kemény kútvízzel vagy a klóros csapvízzel. Az emlékezés dézsájaból merítem most meg a kis csészémet, hogy egy-egy kortyot igyak a múltból.
Nem vagyok orosházi, de mégis,m igenis orosházi vagyok. Én is éppen olyan vándor vagyok, mint ahogyan ebben a városban számos család és dinasztia. Persze ebben a sorban vannak domináns családok, úgymond őstelepesek, aztán újtelepesek, és a legújabbak, akik jöttek...
(Ide jön egy kép _ Időkapun áttekintés a 19 századba. Felvétel ideje 2012. július 17.)
Van egy régi térkép, mely szerint
...DE MINEK IS GYÖTRÖM MAGAM!!!!!
MEGÍRNI EZT A KÖNYVT MÁR NEM TUDOM, MEG KÜLÖNBEN IS, KÖNYVET ÍRNI TUDNIKELL, DE ÉN NEM TUDOK KÖNYVET ÍRNI.
EGYÁLTALÁN TUDOK-E VALAMIT! EZ ITT A KÉRDÉS!
TUDOK-E VALAMIT! MEG KELL ÁLLAPÍTANOM ÖNMAGAMRÓL, HOGY NEM TUDOK SEMMIT. VOLTAm(vagyok), de minek.
Ennyit itt most elég is lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése