Annyi minden jut az ember eszébe, amiről azt gondolom, jó lenne leírni, de nem lehet. Nem lehet itt leírni. Persze, ha valaki bizalmasan megkérdezné, hogy miről beszélnék szívesen vele és magammal, akkor elmondanám. De csak neki. Másnak nem. Egy idő után azért mégis vannak dolgok, melyről fellebbentem a fátylat, mert muszáj.
Nos itt van mindjárt, hogy egykoron 56 évvel ezelőtt érettségiztem Nagykárolyban a líceumban. Most találkozónk volt. A tavaly is volt, de akkor a doktorok befektettek a kórházba, s sikeresen beteg is lettem. No az idén elmentem a találkozóra Nagykárolyba. Autóztam a kánikulában 260 km-t, és hányan voltunk? Négyen. No nem azért, mert ennyien vagyunk még, hanem azért, mert ennyien jöttek el. Akiért leginkább elmentem nem volt ott. Szerettem volna látni, beszélni egy kicsit. Nem jött össze! No, igen! Nyár van ! Kánikula. Árnyékban 39 fok is volt.
De még mindig tart a meleg.
Viseljük könnyen a meleget, de most leginkább az a bajom, hogy kész azm új könyvem, de mnég mindig nincs a könyvesboltban. A nyomás valahogy késik!
Megyek és telefonálok, hogy mikor lesz könyv!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése