Izzadság, kánikula, retyerutya meg miegymás. Ez most a július közepe utáni helyzet mifelénk. Esőt ígértek, de nuku lett belőle. Igaz most aratni kell! Meg lehet nyaralni is!Mi itthon tábort nyitottunk az elmúlt héten, Ez volt az Unokatábor. Hat nap itt a házban, s belakták a lakás minden zegét-zugát. Aztán kikunyerálták, hogy a számítógépen játszanak egy kicsit. Hát engedtem, mert kórusban kérdezték a csajok: Úúúgye gépez-heeee-tüüünk?. Igen. De aztán örültem a dolognak, mert volt egy kis játék is az Y8-ról meg máshonnan, de egyszercsak énekelni kezdtek, mert a youtubon rábukkantak a gyerekdalokra. Jaj de jó volt hallgatni, ahogy együtt danásztak. Aztán mesét is mondtunk, társasjátékokat is játszottunk. Szóval így telt az itthoni tábor. Ennek most már vége!
Gyopárosra nem mentünk, mert ha hat fővel kisétálunk, akkor úszik a nyugdíj negyede legalább, de milyen a gyerek! Rinyál! Vegyél ezt, vegyél azt! Egyet csak vesz ember, s akkor ugrik a másik tetemes rész is, de közben esszük az otthon összecsomagolt szendvicseket, meg teát iszunk! Igaz, hogy legalább tudjuk, hogy mi micsoda, no de mégis! S aztán mellette naponta csak kell főzni ezt meg azt amit meg is eszik. De figyelni kell, hogy az egyik nem ihat tejet, sem tejes ételt nem fogyaszthat, a másik meg nem szereti a tökfőzeléket, a harmadik pedig a fasírtot...! De ez még hagyján, mert azért az idei év eddigi része, különösen a közelmúlt jól megtépázott bennünket is. Hiába a sok gyümölcsfa, az idén nem lesz semmi, a háromszori jég mindet elvitte. Szőlő sem lesz. A paprikát, paradicsomot is elverte, de az még kiheverheti. Piacról került hazaegy kis gyümölcs, majd1000 Ft. De nem ízlett nekik...az az őszibarack nekem sem.
Szóval az idei évre jól ráfaragtunk. S micsoda árak lesznek! S aztán fortyogok, mert jött az áramszámla, no és a gázszámla, ami nem annyi, amennyit fogyasztottam, hanem majdnem kétszer annyi, hiszen van kezelési díj, vezeték-díj, anyám tyúkja díj, és mind törvény által védve. Mert nem csupán a bankoknak, a "lükött" politikusoknak, közszolgálatinak nevezett kifosztó cégeknek vagyunk kiszolgáltatva, hanem úgy általában már mindenkinek. Persze töprengtem a dolgon, mert a minap olvastam, hogy egy honi polgár beperelte az áramszolgáltatóját, s 32 millió Ft-ot követel tőle, mert a saját napelemeivel termelt áramfölösleget - törvényesen- átadta az áramszolgáltatónak, de az nem fizetett rendesen. Minden csak igéret maradt, s a kamtokkal már ennyire rúg az összeg. Én a polgárnak drukkolok, ha lenne tüntetés, őérte én ki is mennék! De azon is elgondolkoztam, hogy én adom telefonon meg a fogyasztási adatokat. Tehát dolgozom (ő sem dolgozik többet), én mondom be az adatokat (telefonálok az én pénzemen). Egy csomó díjat, kifizettem anno, ilyen olyan címen. Sőt a mérőórát is megvettem, s aztán fel kellett ajánlanom (hát nem pimaszság!). Szóval ez jelen harci helyzete mifelénk!Azt mondja a szomszéd utcából egy 15 évvel idősebb hajdani kolléga: "Nekem már mindegy, én rajtam már nem sokat keresnek, mert rövidesen elmegyek! Igaz a ceremóniáért még áfát is fizetek! Félretettem azt is. Remélem valahogy kifutja!
Mindig Tamási Áron jut eszembe s a Rendes feltámadás című novellájának hőse, aki úgy megcsömörlött e ronda világtól, hogy mikor eljött a Feltámadás ideje, azt mondta, miközben visszasétált a sírjába: " Nekem aztán többé ne trombitáljanak! S szépen béfeküdt a sírba.ÖRÖKRE!
Régen erre azt mondták: Begyűrüzött a nyugati imperializmnus elvtársak! Helyzet van! De mi a helyzet magaslatán állunk!
De hol állunk most mi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése