Már régóta izgat az a kérdés, hogy milyen kapcsolatok, motivációk határozzák meg viszonyomat a városhoz, pontosabban viszonyunkat a városhoz. Orosházán évtizedek óta szóbeszéd, hogy nem köti ide lakóit, polgárait, embereit, főleg a fiatalok menekülnek. Persze ez is viszonylagosan igaz, mert olvasom azt is, hogy sokan szeretik, de azok szeretik, akik tudtak már valamilyen hagyományt teremteni, a közösségi együttlét örömeit létre tudták hozni, De sokan vannak a menekülök, és jelentős a közömbösök száma is. Az indításnál három csoportot állítottam fel: Orosháza lakói; Orosháza polgárai; Orosháza emberei. Ez a három csoport a városhoz való viszonyt is tükrözi. Mostanság gyakran elgondolkodom azon, hogy milyen város Orosháza! A kérdésre keresem a választ, s közben fogodzók után kutatok, ami megmutatná nekem a város igazi, jellemző, szenvedélyes, elbűvölő, magához ölelő, ragaszkodó, engem is szerető, nyugalmat árasztó, esztétikai élményeket kínáló, mély szellemiségével magához láncoló arcát. Igen ezt az arcot keresem, egy értelmiségi jó közérzetének a sarokpontjait keresem.
Keresem azokat asugárzó szellemi tűzfészkeket, melyek mellé, jó letelepedni, beszélgetni, alkotásra felkészülni.Ilyen lenne a város első lenyomata, ha megtalálom: ez az ÍRÁS.
Mit is takar ez az alcím? Személyeket, alkotókat, akik írásaikban megrajzolták Orosházát, s olyan előremutató városimázst teremtettek, amely megteremti Orosháza varázsát. Nos, nincs könnyű helyzetem, mert egyrészt ilyen összegző munka, tanulmány, amely a a város és az írás, a könyv (regény és vers, novella stb.) viszonyát feltárta volna. Vajon miért nincs? Nos ez éppen olyan kérdés, mint legutóbb Varga László művész-tanár kiállításának megnyitóján is mondtam: évek, évtizedek óta figyelem az alkotásokat ésaz orosházi evangélikus templomon kívül alig találok orosházi vagy gyopárosi lenyomatokat. Vajon nem vonzó a kép? Talán, nincs olyan tájrészlet, amit érdemes az ecsettel vagy grafikával megörökíteni (bocsánat, deeszembe jutott, hogy talán Alexin Andor volt az, aki metszeteinek sorát készítette a városról is!) De az új művészetben, a fotógráfiában (legalábbisa kiállított alkotásokban) szintúgy nem jelenik meg a városi táj. Valószínű, hogy művészileg nem elég megkapó! Vagy nem túl vonzó már a mai városimázs! Érdemes elgondolkodni a dolgon!
Az "Írás"-ra gondolva megpróbálok egy röpke összegzést a művekről, alkotókról, akik írtak Orosházáról. Lehet, hogy most m
ég nagyon is hiányos a leltárom, de idővel kiegészítem.Igérem!A 19. században (a 18. századról nem beszélek, mert az még a település-teremtés évszázada, Orosházán aligha született írott mű, a hivatalos iratokon túl!) Az 1800-as évek már árnyaltabbak, de itt sem hemzsegnek a rangos alkotások. (Nem igényelték vagy nem buzgolkodott a művészi kényszer errefele!). Azaz ember benyomása, hogy ez a város megrekedt valahol a szellemi sugárzásban, vagy inkább nagyon lassan kezdett kibontakozni minden, s a körötte lévők lekörözték a város-falut. Ilyenné teremtették akkor a paraszt-polgárai?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése