Elmúlt a húsvét!

Elmúlt a húsvét épp úgy, ahogy peregnek a világ napjai. Együtt voltunk, egy kicsit, de aztán szétröppent minden. Most kaptam egy levelet, ami megkapott, s ezért közreadom, hiszen tanulságos. Úgy tűnik a fiatalok vagy fiatalabbak már hamarabb siratják a SZÉP MÚLTAT, mint én. Ezért nagyon meg is szerettem ezt az írást, amint kimondom Saci unokám unszolására küldte Detti .
Istenem! Minden,de minden, hogy elmúlik...!

A Húsvét ma
Hogy volt régen? Anya a legszebb ruhámba öltöztetett, a hajamat megmostam és izgatottan vártam az osztálytársaimat, akik jöttek locsolni. Persze már akkor is csak én élveztem a családból. Mindenki más utálta. Így egy-két év elteltével, mikor már nagyobbacska voltam meg lehetett beszélni velem, hogy anyuci és a nővérkém ezt a locsolkodást nagyon nem szeretik. Azért én továbbra is elkértem a megfőzött tojásokat és a kis székemben ülve szépen kipingáltam őket. A rokonok rendületlenül jöttek minden évben húsvétkor. Pedig kislányként mindent megtettem, hogy elijesszem őket. Egy alkalommal mikor Ilike néni csoki tojásokat hozott nekem a kis asztalnál ültem és rajzolgattam, kettőnk közt a következő párbeszéd játszódott le: „Dettikém, ezt neked hoztam!” A rajzolgatásból szinte bosszúsan pillantottam fel és megláttam Ilike néni kezében a csoki tojásokat. Majd ránéztem és szépen határozottan azt mondtam: ”Köszönöm szépen, de nem szeretem!” Ilike néni szeme elkerekedett a meglepetéstől, valahogy nem számított erre a reakcióra. Szegény zavarában nem is tudta mit mondjon, majd mintegy fél perc hallgatás után azt mondta: „Azért itt hagyom, hátha meggondolod magad!” Nem fogom, gondoltam magamban és folytattam a rajzolást.
Az évek teltek-múltak és az ajtót egyre gyakrabban zártuk be húsvétkor. Két kitartó osztálytársam maradt, akik rendületlenül csöngettek húsvét hétfőn, őket bentről bámultuk és röhögtük ki. Idővel ők is megunták és Ilike néniék is elmaradtak. Nem hiszem, hogy a visszautasított csoki tojások miatt. Ez az ünnep és az ezzel járó hagyományok is jelentőségüket vesztették. Pedig de jó volt tojást festeni! Ma már hiába festeném, senkinek sem tudnám őket odaadni. Lehet most bosszúlja meg magát, hogy annak idején a két kitartó locsolómat nem becsültem meg!
Mi már csak az étkezésünkben őriztük meg a húsvétot, sonkát és tojást eszünk kaláccsal. Nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre mikor vártam a locsolókat, jöttek a rokonok. Az egyetlen, aki hajlandó meglocsolni minden évben, az a nagyapám. Ő holnap is jön és meglocsol. Ez alól pedig az sem ment fel, hogy nem tudok adni neki festett tojást. Maximum egy főtt tojást a sonka mellé…