Természet és a politika

A minap megkerestek okos emberek, akik féltik itt az élésterünket, s aztán a temesvári Gurzó Enikőtől is olvastam a Művelődésben  (ez egy kulturális folyóirat) egy elmélkedést mindennapi pusztításainkról, akkor azt mondtam: " nekem csak az a politikus elfogadható, aki kijelenti és cselekszi a mindennapokban, hogy védi a fákat, a folyókat, a vizeket, az  erdőket, a bokrokat, a füveket és a területen élő embereket!. Őket keresem. Nagyon keresem. Nem tudom merre menjek! Olyan emberfia meg nincs, aki megmondaná, no itt vannak a Kispipában, s éppen a pálinkates(z)tet végeznek!  Egy sincs, aki valóban valamit mondani akarna! Favágó sincs köztük, mert nem jelezte mesterségét, hisz a baltája már rég odaveszett! Olyan se, aki azt mondta volna: "elnézést kivágattunk 5 fát, de nézd meg 10-et ültettünk". Ilyen sincs, de miért?
Olyan politikusjelölt sem jött még elém, aki azt mondta volna, védem ezt a földet, s nem adom másnak, itt teremtsünk közösen új életet, termeljünk egészséges ételnek valót, s ne a  multikat tápláljuk!
Éppen a jóféle kolbászról beszélgettünk, s megállapítottuk, hogy mindennek az alapja az a hús, amelyik disznó nem haltápon, s más genetikai módosításokon átment élelmiszeren nevelkedett, hanem  úgy ahogy az ősök is tették és etették, ameddig Orosházán is fontos volt a parasztság, amig a mezőgazdaság priorítást élvezett, de aztán politikai döntéssel szétverték... Jött a nagyüzem, s aztán ott folytatódott, hogy lett közétkeztetés, követjük a kolhozt (nem rendesen szervezett szövetkezetet, mint Dániában!). Szóval azt kell mondjam, hogy nagy hiányérzetben élek...S valaki azt mondta, hogy kellene egy jó világítótorony, mert a hajóskapitányok akkor pontosan hazavezérelnék a hajókat. Meg az is igaz, hogy a világítótorony magosan van, s akkor a fényre felnézünk. Felnéznénk! Nagyon igazat adok neki!

De a világítótornyokat is leszerelték már, mint a cukorgyárakat, az élelmiszeripart úgy ni zusamen (olv. cúzámen) eladták, s megszüntették. Mi meg zátonyokra akadunk fel! Amíg lesz saját zátonyunk!
- A csudába is! Ki érti ezt az országot- mondta Hartman Béla bácsi, aki molnár volt a Tóth Malomban, de hova lett a Tóth Malom (felgyújtották!), s Hartman Béla bácsi akkor sírt, siratta a másét, de ma már alig kell fel az ágyból... Azt mondta, neki már nem is kell felkelnie!
Micsoda sívár pesszimizmusban éljük napjaink!