A 98 éves hentes és mészáros mesélte nemrég, amikor nála jártam, hogy még marsalbotunk is volt.
Nagy volt a ribillió... 1944. október elején.
Jöttek az oroszok s velük a marsal úr/elvtárs. Előbb a katonák sora vonult itt végig, aztán kinézték a mi házunkat, s szétnéztek az előfutárok, hogy nincs-e német vagy valami fegyveres magyar katona, mert azoknak annyi volt. S végül bejött a nagydarab főtiszt, Tolbuchin marsal. Megborotválták, aztán a többiek szépen elmentek, de indult ő is, hiszen nagy robaj hallatszott a Vásárhelyi út felől. Tolbuchin is elment, már ki is lépett a házból, mikor hirtelen visszafordult, mert a marsalbot ott maradt az asztalon néhány percre. Vette aztán a hatalmi jelvényét és indult is katonái kíséretében tovább. Mindez történt a Csengeri utca 37-ben, ahol akkor laktunk. Hát így történt a "felszabadítás" ahogy akkor mondták!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése