Őszi levelek

Rövid őszi séta a Martinovics utcától a Főtér-féleségig (Lesz az még csoda is!)

November kétségbevonhatalanul itt az ősz Nálunk is. Érzem, hogy köröttem megyre jobban beszűkül a lét, VALAMI EGYRE JOBBAN SZORONGAT. 

Ősz van!

Az Ősz ölelget magához, nem tudom. Most megyek, még megyek, bár kerekesszékkel  is mozogni egyre nehezebb és ebben a városban is néha kétségbeejtő. Ilyenkor látom, hogy mncsoda silány munkát végeztek az útépítők, meg úgy általában, hogy lerí rólunk a silányság minden téren. Mintha a szocializmus "üsd, vágd, nem apád, nem anyád" világa itt settenkedne közöttünk. Mert már megtaapsztaltuk a jót is, s tudunk hasonlítani. szóval megyek, hogy felfedezzem a várost, hogy magamba zárjam képeit. Íme: ami hiányztik a városból az nem más mint a Szeretet parancsolatai: Azért tettem ide, már otthon, hogy idekerüljön ennek az útnak a kísérőjeként

 Ez a kép a Vadkörtefesztiválon készült, s ide azért került, mert nagyon finom őszi lecsót főztek, s azt én is megkóstoilhattam. Isten tartsa meg jó szokásotokat fiúk! De van egy kérdésem, mikor és hol lesz végre kapható OROSHÁZI KOLBÁSZ!

Elindultam íróasztalom mellől a világba, a VÁROSBA s elkezdtem nézgelődő kalandjhaimat Orosházán, avagy Orosháza felfedezése kerekesszékből nézve!

Az ajtót bezártam kivülről még a biztonsági zárral és  a kutyákat az ajtó mellé ültettem, őrnek, 

Én szépen kikerekeztem végig a Martinovics utcán a Pusztaszeri útig, onnan visszafordultam a Nádor utcára, csak azért, hogy lefényképezzem azt a házat, ahol Dávid László ma már többkötetes költő hosszú ideig lakott, de ma már elköltözött,s  vissza sem jár, hiszen akkor sajogni fog mindene, ha meglátja, hogy innen elkényszerült. Lám ez a sorsunk!

 Dávid László tanár úr egykori háza, melyet saját két keztével épített, s itt nőttek fel gyermekei.
Mindez itt látható a Nádor utcában, ahova éppen ezért tértem ki.








Még mindig a Nádor utcában vagyok, majdnem ott, ahol a felüljáró álttal kettévágott Iglói út találkozik a Nádor utcával. 1994. ben adták át a forgalomnak az újonnan megépített felüljárót, nagy ünnepséget rendeztek akkor. Az átadásnál dr. Gulyás Mihály meghatódva szólt arról, hogy az orosháziak évszázados álma valósult meg, hogy az 1872-ben megépült vasút szerencsétlen módon éppen kettészelte  a várost.
Akkor még nem gondolta senki, hogya felüljáró a maga létével korábbi szokásokat, utakat szüntet metg, s lesznek kiknek körülményesebb lesz a közlekedésük. Aztán a baloldali ellenzék választási kampányaiban jóüm ideig igéretek sorával igyekezett csalogatni a választókat zászlaja alá, s így mindig ígéretet tettek, hogy a Szent István út és a Március 15 tér (alias Kossuth utca vége) taléákozásánál a lezárt vasúti átjárót újranyitják. Hát azóta sem lett ebből semmi, merthát éppen azért épült a felüljáró, hogy a vasúto nforgalmat és a városi nfporgalmat ketté tudják választani.
A felüljáró azért egy hatalmas monstrum, már kétszer kellett itt-ott javítgatni a mnegnyitása úta, de rendben tartják, s tény, hogy a forgalmat jelentősen könnyíti, különösen a közútitit.
A Nádor utca végén, ahol találkozik az Iglói úttal ott található Rajki Lásztó és Kovács Lajos szakoktatót iker-családi háza. Előtte van ez a szép fa és mellette ez a transzformátor. Más nevezetes látniovaló itt nincs is, s így megyünk tovább az Iglói úton a Belváros felé.

Ez a látzvány a Náédor utca bejáratánál

Ez a lombos fa ellenben nagyon szép! Talán ennyi az utca dísze. Azt azonban megfigyeltem már, hogy  szi8nte minden utcában találunk egy-két gyönyörű nagyra nőtt, lombos fát. Ilyent láttam nem csupán Jeges tanító úre házának udvarán, sahol a gyönyörű tölgyben gyönyörködhetünk, de szép jegenyenyárra bukkantam a Vereckei utcában a Jászay_Horváth Elemér utcával való találkozása közelében, de szemet gyönyörködtető szép fákat láttam a  Csizmadia Sándor utcában. Remélem nem unják az ottaniak és nem vágják ki egyhamar. 

S akkor itt vagyunk az Iglói úton a Teréz utcával való találkozási pontnál.

Iglói út egyik jeles háza, Jeges Károly tanító úr háza. ma az Öregek Napközi Otthona..

A tanító úr héázától a vasút felé tekintve az egykori Zeitler műköves háza helyét láthatjuik már csupán, a képen lévő épület sarka az egykori műhely volt.

Vasúti átjárón átevickéltem valahogy.

A régi Huba utca maradvéánya a felüljár szorításában.

A Varga-villa udvaráról rálátás a víztoronyre.

Nem hiányzik az utcai kjépzőművészeti tárlat sem, a transzformátorház falán.

Az egykori transzformátorházat lassan bekebvelező a mellette nagyra növő ecetfa.

Itt az út szétnyílik, s innen folytatom utam képes beszámolóját a következő részben, amikor a Huba utcából eljutunk előbb az Árpád-kertig majd a készülő új főtérre érünk.. A 70-es évek végén, mikor a huba utca városi bekebelezése megkezdődött, lesepertek mindent, a régi családi házak mind kisajátrításra kerültek, s rohamléptekkel épültek a tömbházak, a panelparadicsom. Ez itt még a Huba utca, de a sarki kisház után már az Előd utcára jutunk, amely hosszú időn keresztül kivezette a városból a forgalmat (a 47-es elkerülő út elkészültével kb. 2004 körül mérséklődött a foirgalom. Tehát balra az  Előd utca, egyenesen a Huba utca folytatódik egészen a Rákóczi útig, közben lesz egy útkereszteződés, a Könd utca találkozik a Huba utcával, s ott megyünk az Árpás-kertbe, a Piacra és a Főtérre is.
Tartsanak velem továbbra is.