Temetésen
Nyomasztó az érzés, amikor tanítványtól kell búcsút venni. Mostanában ketten mentek egy másik hazába, örökre. Mindkettő tanítványom volt a Táncsicsban. Jó emlékeim vannak róluk. Koncsek Sándor a szakközépben érettségizett, s mikor a Táncsicsba kerültem 1974-ben, akkor mint érettségiző osztályt kaptam meg ezt az osztályt, s így egy évet tanítottam őket, s aztán érettségiztek. Kemény érettségi volt ez azért, s az érettségi dolgozatot zárthelyiként kellett megírniuk. Sikeresen tették valamennyien. Jó iparosok,lettek, ő vállalkozóvá nőtte ki magát. Úgy hiszem sikeres ember volt. Néha találkoztunk, s beszélgettünk. Most hirtelen ment el egy műtét után, hirtelen történt- Ki érte, hogyan is működik az élet. Az orvosok sem tudják!
Tóth Erikát szombaton délben temettük a Felvégi temetőben. Farkas Andrea búcsúztatta igen meleg szavakkal, életutat is felidéző szép beszédével. Sajnálom őt, C osztályba járt egykoron a Táncsicsban a magyart én tanítottam. Ő is a kifürkészhetetlen Élet gyors áldozata. Az Élet vagy mi? elvitte magának. Még egy dolog, ő az orosházi rendszerváltás egyik kárvallottja lett. Utolsó orosházi munkahelye a PMK volt, onnan úgy tűnt egykoron mennie kellett. Tiszakécskén telepedett aztán meg. Orosháza város nem, de Tiszakécske város megadta neki a tiszteletet. Utolsó útjára a barátok sokasága kísérte, hosszú-hosszú sorban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése