Két vers azért kerüljön ide, amikor a költő vall a versről és viszonyáról a világhoz.
Költő a huszadik században: Kosztolányi Dezső
Az önimádat büszke heverőjén
fekszem nyugodtan, s a paplanomra sárgán
hull éji villany, nappali verőfény.
Füst és kávé között henyélek,
mivel a dolgom, végzetem csak annyi,
hogy élek.
Csak annyit érünk, amennyit magunkba,
mit nékem a hazugság glóriája,
a munka.
Mit a csaló próféták csácsogása,
nem alkuszom én semmiféle rúttal,
se a labdákért ordító tömeggel,
se számarányokkal, se Hollywood-dal.
Tőlem locsoghat megváltó igéket
s unalmas őrültségeket az ép ész,
nem az enyém a század rongy bohóca,
se a felhőkbe zörgő, bamba gépész.
Nem kell hatalmasoknak úri konca,
s a millióktól olcsó-ócska kegy.
Azt hirdetem, barátim, sok a kettő,
de több az egy.
Recsegjen a múlt s a bárgyú jövő is,
nekem magasabb kincset kell megónom.
Uralkodom tűzhányó kráterén is,
még áll a trónom.
És önmagamat önmagammal
mérem.
Szavam ha hull, tömör aranyból
érem.
Mindegyiken képmásom, mint királyé,
s a peremén
a gőgös írás:
én.
József Attila: Ars poetica
Németh Andornak
Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.
Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.
Szép a forrás – fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.
Más költők – mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.
Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.
Nincs alku – én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.
Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;
engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.
S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.
Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!
1937. február-március
E két verset ajánlottam ez alkalommal.
Van egy jó hírem: a tegnap este szóltak a rákóczitelepi ismerőseim, hogy az Alkotmány utcai gólyfészek ismét otthon lett. Megjöttek a gólyák. Érkeztek március 16-án.
Azt mondják, egy héten belül itt lesznek a fecskék is.
És el ne felejtsem, hogy gratuláljak a benzinuraknak, hogy sikerül emelni most szerdán ismét a benzin árát. Csak azt nem értem, hogy kiért totojáznak annyit: Rá kell verni a népre azt 550 Ft-os benzinárt! Nohát!
KFB
TAVASZ VAN MÁR, TAVASZ!
Tavasz van már, tavasz!
oldódnak a szavak, s a hegyekből
olvadó hótömbök pataka
folyóvá dagad, s zenél.
Lelkünk vágya a zene,
a cseresznyevirág,
hogy fehérbe, fehérbe
takarja be magát a világ,
rutságát fedje virág.
.
Weöres Sándor: Tavaszköszöntő
Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog, aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
minden kislány férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák és a maradék.
S közben egy kis kalendáriumi lapozgató, mert jut is eszembe, hogy itt voltak, vannak ők: Sándor-József-Benedek.
Március 18. Sándor napja
Végre Sándor, az első meleghozó nap. A népi tapasztalat Sándor, József és a hivatalos tavaszkezdés napja, Benedek napjához fűződő hiedelmet így fogalmazza meg: “Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget.” Sándor napján kezdenek fújni a böjti szelek.
A néphit úgy tartja, hogy ezek a napok vetnek véget a fagyos télnek és ekkor veszi kezdetét a termékeny tavasz.
Március 19. József napja
József a meleghozók társaságába tartozik. Az a tavasz első napjának ünnepe. Megszólalnak a madarak, "Szent József kiosztotta nekik a sípot."
Ha József napján rossz az idő, az sok halottat jelent azon az éven, így tartották az Ipoly mentén.
Az Alföldön a szivárványból jósoltak a termésre ezen a napon.
A népi tapasztalat azt mutatja, hogy az első meleg napok megérkeztek. Most már sok helyen kieresztik a méheket a kaptárból, kitisztogatják a kaptárokat a gondos méhészek. Ezen a napon érkeznek a fecskék. Ide kapcsolódik ez a kedves mondás: "Fecskét látok, szeplőt hányok!" A gólyákat is ezen a napon várják vissza.
A gyermek Jézus gondviselőjének, Józsefnek az ünnepe. A három jeles nap közül (Sándor, József, Benedek) szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb József napja. József napja után már kalapáccsal sem lehet visszaverni a füvet a földbe E naphoz fűződik az időjárás - és természetjóslás, sőt a haláljóslás is.
Március 21. Benedek napja
A bencés rendet alapító Szent Benedek ünnepe. Benedek napján zsírt és fokhagymát szenteltek, amelynek gyógyító erőt tulajdonítottak.
Szokásokban a három nap közül leggazdagabb József napja, ami a kis Jézus gondviselőjének, a názáreti ácsmesternek, Józsefnek az ünnepe is. Ezen a napon engedik ki a méheket, ekkor kezdődik a szántás, s ekkor érkeznek haza a fecskék is. Erre utal a gyermekmondóka szövege is: “Fecskét látok, szeplőt hányok!” Egyes magyarlakta területeken úgy tartja a néphit, hogy ezen a napon mindenkinek meg kell fürödnie és tiszta fehérneműt kell vennie.
Az Alföldön úgy vélik, hogy ha József napon szivárvány látható, s annak széles sárga sávja van, az jó búzatermést ígér. A kalendárium március 21-től számítja a tavasz kezdetét.
E három jeles nap együttes megfigyeléséből alakult ki az a néphit, hogy ha ilyenkor "fényes" az idő, vagyis felhőtlen, kék az ég, akkor bő termésre, hosszú, meleg nyárra és jó esztendőre számíthatunk.
Mindez azt igazolja, hogy Sándor, József, Benedek napja az új tavasznak, az új élet kezdetének szimbóluma. Az a "pillanat", amikor végérvényesen meghátrál a legyőzhetetlennek tűnő hideg tél, és az emberi szívekbe is beköltözhet a reményt hozó kikelet.
Két közlemény: Március 28-án Költészet-napi versolvasás 18 órakor Orosházán az Amadeus kávéházban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése