Talán észre sem venné az ember, hogy egyik nap a másik sarkába ér, de ha beleolvasok írásaimba, látom, hogy már megint oda egy év. Oda az év oda. Éveim száma gyarapodik, nem éppen örömömre, lassabban tudok regenerálódni. Három hetet voltam kórházban, s még most, lassan két hónapi itthonlét után sem érzem magam olyan állapotban, mint előtte voltam. Talán már vissza sem jön az az állapot!
Aztán itt van a világ. A minap a főtérről volt szó egy bizonyos körben, s akkor jöttem rá, hogy mennyire megváltozott minden. Értékrendek tűntek el, de igazán nem jött helyette semmi, csak az, hogy legyünk lazák!
Aztán itt van ez az idei nyár. Hol izzadtam, csorgott a víz az emberből, mint egy spongyából, hol meg reszkettem, mert szinte bunda kellett. De ez rajtunk kívül álló dolog (bár azt mondják mi emberek is ludasok vagyunk ebben!), tehát el kell fogadni, de hogy ez az orosházi kenyérünnep mivé facsarodott, hát az nem igaz! Amikor én először írtam a kenyérfesztiválról a Gyopárosfürdő című kis könyvemben, akkor egészen más célok vezettek. Mert onnan vették az ötletet, hiszen az elsőre még a pályázati anyagot is én készítettem részben elő a művelődési központtal Kiss Laci igazgatósága idején, akinek tetszett az ötlet és megvalósították. De nem érdekes. Most már csak egy silány zsibvásár az egész. Sajnálom nagyon a dolgot. Szóval ez is úgy van, mint annyi minden Orosházán, hogy mindig a középszerűség kerekedik felül, s akkor csodálkozunk, hogy mennek...mennek!
Talán, talán, ha lesz az álmodóknak elég erejük, akkor lesz egy szép főtere Orosházának. Én nagyon bízom benne, hogy leseprik a sok középszerűen gondolkodót, a sok szószátyárt. Már csak a múzeum felé is kellene lépni, hogy a Nagy Gyula év alkalmából a Szántó Kovács név lecserélődjön végre, amit egy másik világ ráfestett. Nagy Gyula hajdani igazgató úr így vallott erről visszaemlékezésében. Az ő neve méltó lehetne Orosházához és a múzeumhoz. Reméljük úgy lesz, mint ahogyan a Kossuth Rádióról is végre leszedték az odaerőszakolt sallangot. Ma már megint úgy mondják: Ön a Kossuth Rádiót hallgatja és nem MR1 Kossuth Rádiót.
Hát ennyi most a zsörtölődésem, arról most nem elmélkedek, hogy a tegnap este Orosházán is véget ért a nyár. Viharral búcsúzott a kánikula. Dörgött. villámlott és szakadt az eső. Az áramszolgáltatás megszűnt egy időre, itt mifelénk legalább másfél órát tartott a sötétség itt a Szőlőben, a felüljáró környékén. Elővettük a régi petróleumlámpákat és gyertyát, mint régen. Talán jó is volt ez a csend. Se tévé, se rádió, se dáridó!
Hűvösebb lett az idő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése