Holnap éppen száz éve annak, hogy bevonult a történelembe egy esemény, amit így szoktak aposztrofálni VÉRES MÁJUS ELSEJE OROSHÁZÁN.
Első lépésben összegezni próbálom, hogy mit lehet olvasni napjainkban erről az eseményről. Most kutakodom és sorra veszem a bejegyzéseket:
1. Wikipédia : "A csírázó agrárszocialista mozgalom országos visszhangot kiváltó szomorú eseménye volt 1891-ben az orosházi véres május elseje "
2. Szoborlap:
Az 1890. évi rossz termés következtében nagy volt az éhezés a föld nélküli agrárproletárok között is. A „Viharsarok” már korábban is fogékony volt a szocialista agitációra. 1891-ben Orosháza vált a szervezkedés központjává. A kormány rendeletben tiltotta meg a május elsejei felvonulásokat. A tüntető tömeg ennek ellenére a főszolgabírói hivatal elé vonult. A kivezényelt karhatalom sortűzzel és szuronnyal kergette szét a tömeget, több mint száz tüntető megsebesült. A környéken elterjedt megmozdulásoknak később halálos áldozatai is voltak Békéscsabán és Battonyán.
Az 1891-es véres események emlékére állított emlékmű a mai napig különböző színű politikai megmozdulások helyszíne.
3. Agrárszocialista mozgalmak: csekély mezőgazdasági munkabérek, a nagybirtok szorítása ellen tüntető paraszti tömegbe először 1891. május 1-jén Orosházán, május 2-án és 3-án Békéscsabán, júniusban Battonyán lőttek a kivezényelt katonák és a csendőrök.[5] Ezek voltak az első jelentős agrárszocialista megmozdulások. Ettől kezdve napirenden voltak az akciók, amelyek elsősorban a nagybirtok ellen irányultak - egyes helyeken földosztást követelő jelleget öltöttek. Bennük a mezőgazdasági szegényparasztság játszott vezető szerepet. Fő harci fegyverük - az ipari munkások példájára, s gyakran velük egy időben alkalmazva - a gazdasági tömegsztrájk (aratósztrájkok) volt. Követeléseikben is sok volt a munkásokéhoz hasonló (munkaidő csökkentése, béremelés).[4] A kormány kíméletlen fellépése ellenére 1894-ben ismét föllángolt a szegényparaszti elégedetlenség. Február 26-án egy népgyűlésen Szántó Kovács János terjesztette elő a földmunkásság követeléseit. Ennek folytatása is lett, április 22-én szintén Szántó vezette az elégedetlen parasztok hódmezővásárhelyi zendülését, melynek kiváltó oka az volt, hogy a rendőrkapitány a helyi munkásegyletben házkutatást tartott, majd az egylet vezetőjét letartóztatta. A felbőszült tömeg megostromolta a városházát, hogy kiszabadítsa vezérét. Csak a vásárhelyi huszárezred bevetésével lehetett a karókkal fölfegyverzett földmunkásokat szétszórni. A szocialista eszméket (a föld közösségi tulajdonát) valló Szántó Kovácsot letartóztatták és ötévi börtönre ítélték. A per során hitet tett a szocialista eszmék mellett; a bíróság előtti bátor helytállása, védőbeszéde nagy hatást tett a tömegekre[6][7] Kiszabadulása után is részt vett a szociáldemokrata földmunkás-mozgalomban.
4. Nagy Gyula . Az orosházi múzeum neve az 1950-es évek elejéig Juhász Balázs Múzeum volt. Ez természetes is, hiszen a gyűjteményt ő alapította. Felettes hatóságunk a MMOK, megkérdezésünk nélkül, Szántó Kovács Múzeum névre változtatta. Magyarázata a következő: Bármilyen nagy dolog is volt a múzeum alapítása, a Tanár Úr neve csak a városunk határáig élt. Ezzel szemben a Központunk tudatában úgy élt Orosháza, mint a Viharsarok góca. Miután az 189l-es véres május 1-i forrongásnak nem volt vezéralakja, a szomszédos Vásárhely segített ki bennünket. A vérbeli orosháziak nem tudtak szó nélkül elmenni a névcsere mellett. Elismerik, hogy Szántó Kovács János a vásárhelyi agrármegmozdulás kiemelkedő alakja volt, de semmi köze sem volt Orosházához — mondták. Röstellkedve vallom be, hogy akkor nem volt elég erőm és merszem megfelelő orosházi nevet ajánlani feletteseimnek. Napjainkig Szántó Kovács János neve már jelképpé vált, szívesen viseli a múzeum, a közönség is így fogadja.
5.A Magyarországi baloldal születése:
Agrár szocialista mozgalmak az Alföldön "1891 máj.1. Az 1890 évi rossz termés nyomán a téli hónapokban az ország legnagyobb gabonatermő vidékének számító Alföldi megyékben is ínség volt a földnélküli agrárproletárok között. A dél –alföldi megyék („Viharsarok „) már korábban is fogékonynak bizonyultak a mezőgazdasági munkásság sorait is megcélzó szocialista. agitációra. 1891 tavaszán Orosháza vált az agrárszocialista szervezkedések központjává. A nagybirtokokon végzett munkafeltételeinek a javítása és a napszám emelése érdekében május elsejére több alföldi településen is tüntetéseket készítettek elő. A kormány erre az egész ország területén megtiltotta a május elsejei megmozdulásokat.
Az orosházi munkáskörtől a főszolgabíró kobozta el a kör zászlóját, melynek a visszakövetelésére a tüntető tömeg a szolgabírói hivatal elé vonult. Az odavezényelt katonaság és csendőrség sortűzzel és szuronnyal kergette szét a tömeget :több mint 100 tüntető megsebesül
6. Újságcikk 2009-es ünneprül BEOL Munkát, kenyeret követeltek 1891-ben az orosházi földmunkások, aminek véres csendőrmegtorlás lett a vége. Az idén a Magyar Gárda Dósa-féle csoportja követelt munkát, kenyeret a helyi MSZP által szervezett megemlékezésen. De a Sün! elmaradt.
Orosházán hosszú évtizedek óta az egyik legnagyobb tömeget megmozgató esemény a munka ünnepe előtti fáklyás felvonulás, melyet a rendszerváltás óta az MSZP tart életben. Többnyire ismert szocialista személyiségek mondanak beszédet, majd a fáklyás menet a Dózsa György utcáról a belvároson át a piactérre vonul, ahol az előmajális minden kelléke jelen van a sörtől, lacipecsenyétől kezdve a mutatványosokon át az utcabálig.
Az idén sem volt ez másképp, annál is inkább, mert immár Orosháza is saját kormánytaggal Varga Zoltán személyében. Az eseményre eljött még és beszédet mondott Mesterházy Attila újdonsült frakcióvezető, korábban GyISM (ha valakinek még rémlik a Gyermek- és Ifjúsági Minisztérium neve) államtitkára, nem is akárki mellett: a tárcát akkor Gyurcsány Ferenc vezette.
A két beszéd szolid unalomba hajlott, aminek az is oka lehetett, hogy a távolabb állók a hangosítás erőtlensége miatt semmit nem hallottak (a gazdasági válság immár az audiotechnikába is begyűrűzött), így míg a szónokok a magukét fújták, a jelenlévők is jókat beszélgettek egymással.
A Magyar Gárda négy-öt helyi reprezentánsa (ők nem a Tisza István alakulat, hanem a Jobbiktól levált Dósa-féle társaság tagjai) vitt némi életet a várakozásba a volt könyvtár előtt: a beszédek kezdetekor se szó, se beszéd előrántottak egy transzparenst, rajta a klasszikus munkásmozgalmi felirat: Munkát, kenyeret, és ezt mindvégig a levegőben tartották. Mindezt a rendezők és a rendőrök egykedvűen vették tudomásul, pedig vicces lett volna egy Sün! akció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése