2011. március 8., kedd

Für Elise

Ma olyan különössé lett minden. A fürdőszobában belenéztem a tükörbe - a tükör az egyetlen tárgy, ami a szülői házhoz köt még, más tárgyi emlékem nincs - csak néztem magam, egy kicsit sápadtnak találtam magam. A tükör alján jobbról balra haladva egy keskenyedő csík, ahol úgymond megvakult. De ez nem zavar. Sőt ez az azonosító. Néztem az arcom, s előjöttek a képek. Károlyban a kertben játszottunk, apám metszette a rózsát, s állandóan ott sétált a nagy diófa és az óriásira nőtt körtefa között egy dallam... Ime itt van

Nincsenek megjegyzések: