Prima-díj oklevél (Orosházi Városi Televízió)

Az elmúlt hét végén elismerték...
A Művészetek Házában ünnep volt az elmúlt hét péntekén, tudtuk meg az Oroscafeból, és persze máshonnan is eljutottak az emberhez a hírek. Ünnep volt, méghozza a nagy az országos elismerések (Prima-díjakra gondolok) mellett vagy már azt megelőzően, vidéken is odafigyelnek, felhívják a figyelmet, hogy lám itt is vannak igen ígéretes dolgok, s akkor itt vannak a "Vidék Prima-díjai", elismerései. (Én őszintén szólva, nem is tudtam, hogy azért működik ez szűkebb hálózatban is, vagyis a megyékben.)
Csoda jó dolog, hogy ilyenkor karácsony fele a vállalkozók országosan és szűkebb pátriájuk berkeiben is figyelnek a kultúrára, művészetre és tudományra, meg a jó vállalkozókra. Ez már a polgárosodó Magyarország lépegetései egy másfajta minőség felé. Istennek ' hála, hogy lassan erről is hírt adhatunk.
Orosházán három díjat vagy legalábbis elismerést adtak át. Az egyiket a Művészeti Iskola kapta, a másikat az Orosházi Városi Televízió, s három vállalkozói teljesítményt is elimertek, Sára Károly vállalkozó, Mojsza Mihály magasszintű szaktudás és Ilovszky Béláné kereskedő személyében.
Ami számomra igazán nagy öröm, persze véletlenül sem akarok rangsort felállítani - mert mindeni fontos, de mégis egy picit szívem csücske is Orosházán a sajtó
(értsd benne írott és elektronikus sajtót). Tehát nagy öröm, hogy OKLEVELET kapott a OVTV, amit a Imre Juli felős szerkesztő vett át az adományozóktól a stáb nevében.
Most azt tettem, hogy végiggondoltam az Orosháza Városi Televízió elmúlt 20 évét. A megszületésénél egy kicsit én is ott voltam, de más feladatok miatt ez tőlem szépen elmaradt. Végiggondoltam, hogy milyen sokféle gonddal kellett mindig megküzdenie a stábnak, hiszen igencsak ki voltak mindig szolgáltatva a politikai széljárásnak, de leginkább a pénztelenségnek. Pedig voltak itt nagy elképzelések egykoron, hogy szinte régiós tévében is gondolkoztak, aztán a viszonyok változásával leszereltek mindent, s kicsinykét szünetelt is, s a megmentést a kábéltévés hálózattal való egyezség létrejötte jelentette.
Hosszú időn keresztül csak volt a tévé, voltak műsorok, inkább műkedvelő műsorvezetők, néha megjelenéssel, beszédhibával, artikulációs gondokkal küszködve folyt a műsorhullám 1-1 órában, olyan egykori iskolai faliújságok hangulatát idézve fel. Ezt kívánta akkor a kor (?), aztán történt egy váltás.
Orosházi Városi Televizióról, mint tényleges tévéről talán jó 2-3 esztendeje beszélhetünk. Ez már televiziózásnak nevezhető műsorszórás, s a stáb egyre ügyesebben tárta elénk egy kisváros ilyen-olyan szellemi életét. Ők mindig tükrözők voltak, s ma is tükrözik a valóság egy-egy darabkáját, de nem mindegy, hogy milyen módszerekkel, technikákkal és szakértelemmel történik mindez. A szakmai hozzáértés egyre magabiztosabb, rutinosabb, élvezetesebb, s így lett lassan egyre ismertebb a város határain túl is (köszönhető az interneten való elérhetőségnek), bizonyítván, hogy a jó iránt, messze földről is van érdeklődés, s a haza (oros-haza), az otthon képe és hangja mind többeket érdekel. Lám így kerül előtérbe a kultúra, mert mióta ott van a Paletta című műsora a városi tévének, azóta az imázsa is megváltozott. Persze hozzá kell tennünk azt is, hogy kellett egy olyan személyiség is, mint B.Imre Juli, aki itt megjárta a telviziózás minden lépcsőfokát (hírolvasótól, műsorvezetőig, műsorszerkesztőtől egy egész rendszer, a városi tévé irányitásáig), tehát tudja, mit hogyan kell tenni, mert kipróbálta, s tudja milyen elvárásnak kell megfelelni. Számomra egyértelművé tette, hogy az utóbbi idők egyik legügyesebb, legtehetségesebb médiaszakemberét nyerte meg vele Orosháza, aki már nagyon is orosházivá nőtte ki magát.
A Média Kft működését biztosító Orosháza Város Önkormányzata nagy nyeresége lett a városi tévé.
Nagy dolog a Prima-díj ilyen kiterjesztése, mert végre a nemzetegyesítő gondolat, az önbecsülés gondolata mindinkább erősödik az emberekben, mert ez a dolog az, ami kihúzza a mélybezuhant nemzetet (és vele ezt a várost) az önsanyargató, beletörődésből, belenyugvásból, "hogy nem lehet ezt másként!" felfogásból. Olyan dolog ez most a városvezetés mellett a város polgárai számára is, hogy ki kell lépni a középszerűség, "a trágár-magyar beszéd és magatartás" korából, az " osztályharcos" szemlélet korából, hogy meg tudjuk végre kérdezni kellő higgadtsággal, Kossuth Lajostól az egykori Piactéren. Elolvasta-e már kellően azokat a sziklára vésett mondatokat, ami eléje tettek! Jól oda tették ám annak idején. Aztáűn elvitték! Aztán visszahozták! De az Istenért onnan el ne vigyék többé! Ők a történelem. Két világ találkozása. Szakrális hely lett ez is, bár nem így akarták! Ők most már e város jelképei is!-
November van!
Év vége felé elismeréseket szoktak ajándékozni, hogy a szomorú őszben belopkjunk valami kis biztató fényt és reményt.
Most három reményüzenete röppen fel Orosházán.egy iskola üzenete a dallal, művészettel, a lélekkel feldíszíti majdan a karácsonyfánkat; egy 21. századi kommunikációs eszközrendszerrel való városképformálás a televizió (városi!) üzenete; és végül a harmadik üzenet az itt élőknek, hogy okos dolgokkal lesz még Orosháza olyan vállalkozói város, amely hírére idejárnak, mint egykoron az orosházi búzáért, libáért, baromfiért, hogy az Alföld Szálló mindig tele volt vendéggel.
Hát ezt kell ismét összhangba hozni, s az összahan-teremtés nagy bizakodása lehet a kultúra egyik eszköze, közvetítője a VÁROSI TELEVIZIÓ!
Szurkolok nekik!

Most olvastam a BEOLban a díjátadásról, s ezért az információk pontosítása véget csatolom az adott lapszámot. Orosházán elismerést kaptak még , Sára Károly és Mojsza Mihály vállalkozók is