Röpkék

A vidék kultúrája avagy a vidéki kultúra
A hónap című kulturális folyóirat (http://www.ahonap.hu/) oldalait lapozgatva rábukkantam erre a régi írásomra, Aztán nem oly régen ment el tőlem egy múlt iránt érdeklődő asszony, kinek férjét még a Dumitrás-érában ugyancsak meghurcolták, holmi adatokat szeretne közreadni, mert nem akarja, hogy elvesszen, s rájöttem, amit leírtam 2007-ben az még mindig nagyon, nagyon aktuális. De nem akarok itt filozófálni, jöjjön a három évvel ezelőtti írásom:
"A vidéki kultúra az nem sokat ér, mert giccses, sekélyes, silány, stb. tartják a finnyás ítészek. De a vidéknek lehet saját, sajátos a standardtól eltérõ egyedi és egyéni arculatú kultúrája. Orosházának van-e vidék-arca (szándékosan nem írtam vidéki arcot), vagy sincs. Ez dönt el mindent! Orosháza eredendõen a paraszti, az alföldi paraszti kultúra elemeire épült község majd város volt. Zombáról alig hozott magával néphagyományt, mert ott sem volt õslakos, hanem csupán menedéket, oltalmat kaptak egy idõre. Aztán onnan is jönni kellett, gyökeret nem igen eresztettek, s mindjárt egy újba csöppentek. Itt a mai Orosháza helyén elõbb életlehetõséget kellett teremteni, beilleszkedni a környékbeliek (fõleg Vásárhely) világába. Így eredendõen õsrégi hagyományról alig beszélhetünk. Amit Nagy Gyula Orosháza tudós néprajzkutatója munkáiban feltárt, az a Vásárhelyi puszta népének élete, s kevésbé Orosházáé eredendõen, inkább átvétel. Valami kevés még volt dunántúli, mert tudunk hímzésrõl, van a gasztronómiának is bizonyos sajátosan orosházi része, de másról nem igen. Nincs igazán folklórja. Aztán jött egy másik kultúrkör, ez a „Viharsarok népe”? kultúrája. Ez egy osztályharcos, politikai színezetû kultúra, nem az orosházi kultúra (Darvasék által teremtett, felkarolt baloldali kultúra, amely maga mellett nem akart mást megtűrni), ezzal inkább megpróbálták és teszik ma is az azonosítást. Ebbõl aztán nem lesz semmi, illetve mégis lett, mert egy hamis legendát teremtett, hogy bezzeg a „mi apáink álma az”, ne bántsuk, s hitették, hitetik, hogy tényleg az volt. Pedig inkább az ellopott álmok világa volt az.
Jelképe ennek a sajátos kulktrúrának ma is világos kifejezést nyer, egy a város politikai gondolkodásából fakadó szimbólikus jel megteremtésével. A helyszín a szebb időket megért Alföld Szálló mellett tér, ahol Kossuth Lajos szobra áll, s előtte a Kossuthnak ajánlott olvasmány, az "emberpiac-kő", hogy Kossuth olvassa éjjel-nappal a darvasi idézetet, melyet a helyi illetékesek A legnagyobb magyar falu című szociográfiából emeltek ki. ( Csendben merem megkérdezni: Vajon hányan olvasták az orosháziak közül - a nagyságokat is idéertve - ezt a könyvet, no és Darvas József valamennyi regényét, vagy legalább az orosházi kötődésüeket. Ha be kellene vallani, nagy bajban lennének itt az emberek!)
Másik réteg lenne a városi kultúra rétege. Ez már egy polgári érdeklõdést, ismeretanyagot, iskolában szerzett mûveltséget feltételez. De ez is felemás lett. Mire alakulgatott volna (Szépmíves Céh, mûvészetpártolók, gimnáziumpártolók , Rotary Klub stb.) a közönsége is, addigra már letûnt a kora, s vele egy világ is, s keletrõl importáltak az országba és keményvonalasan Orosházára is egy ún. proletár-kultúrát. Eredménye? Tömegkultúra kemény pártirányítással, egyéni
hangvételek eltûnése, ami itt-ott megmaradt, az kész csoda. Abban a városban, ahol a két világháború között 4 helyi
napilap is megélt sok más mellett, eltûnt a helyi sajtó a 70-es évek elején, s 1988-ig Orosházának nem volt saját lapja. Ami érték volt még, mindent elvittek Békéscsabára (pl. a múzeum könyvei, folyóiratai, tárgyai, Thék Endre szekrénye), s azóta sem került vissza. Erdõs Tóth Sándor tanyája, mezõgazdasági gyûjteménye az enyészeté lett. Eltûntek a
házak… S folytatni lehetne… de minek már. Egy jegyzet úgy sem old meg semmit, de legalább felhívjuk a figyelmet, hogy micsoda veszélyek vannak, ha a kultúra teremtõinek, kutatóinak nem kináljuk fel a kellõ
feltételrendszert, akkor Orosházán nem a VIDÉK kultúrájának egy színfoltja lesz, hanem csak vidéki kultúra továbbra is.
Orosházának talán előbb-utóbb kialakul a vidék-kultúrája, ami remélhetőleg értékes, színvonalas vidéki kultúra is lesz!
(Fülöp)