2010. július 8., csütörtök

Röpkék a tábor ürügyén

Eszembe jutott álmok a 15. Magyarságtábor és az V. mesemondó verseny kapcsán

Egyszer volt egy álmom. Azt álmodtam, hogy itt Orosházán, ahol olyan csodák is történtek, hogy idevándorolt az az Oros nevű ember és házat épített, s aztán lám-lám a csodát elkezdték utánozni.
Nos gondoltam építsük fel a kicsi gyerekecskék innen-onnan-amonnan ide eljövőknek a kicsi magyarok házát. S ez lett a kicsi magyar tábor.
S lám a csoda teljesült, éppen akkor, amikor e hazát a magyarok 1100 évvel ezelőtt Árpád apánk vezetésével újból építgetni kezdték, akkor nyáron 1996-ban meghírdettük az első ifjúsági magyarságtábort, hogy az anyaországi, de Békés megyei városok és falvak határon túli, de lélekben itt élő magyar vagy félig magyar testvértelepüléseinek diákjai eljöjjenek ide, Orosházára, hogy megismerjük egymást. Mert vallom, hogy csak úgy fogjuk egymást segíteni, csak úgy fogunk boldogulni, ha találkozgatunk beszélgetünk, bemutatkozgatunk, tréfálkozunk, meséket mondunk egymásnak, Együtt jókat mulatgatunk, megmutatjuk, hol élünk mi, hogyan élünk mi. S mesélnek magukról. Aztán kitaláltuk öt évvel ezelőtt, hogy ha Orosházának van már egy Gyopárka tündére és egy tündértava Gyopáros, akkor legyen egy kicsi kárpát-medencei mesélők talkozóhelye Orosháza. És igy lett a mesemondó verseny, ami szerintem az idén már szép siker volt, s csak bírjam még, mert akkor csak elérem, hogy Orosházát úgy emlegessék a MESÉLŐ OROSHÁZA, ahol talákoznak minden évben a magyar mesemondó gyerekek a világ minden tájáról, s mindazokkal, akik mesét mondanak és szívesen hallgatják.. Ez egy igazi gyerekfesztivál lenne! Az lenne A MESÉLŐ CSODAVÁROS _ OROSHÁZA. A mesék nagy találkozóhelye. S jönnének gyerekek, felnőttek, igricek, hegedősök, meseírók, kjönyvkiadók. Tele lenne a város legalább egy hétig, itt sétálgatnának az utcán a mesefigurák. Azt lenne ám a csoda!!!
Ha még lenne erőm és segítenének sokan, akkor vennék a városnak egy orosházi szép régi parasztházat, s az lenne az orosházi meseház, mert azt az orosházi fiatal grafikusokkal, Mester Katával, Tóth Nórival és másokkal kívül belül meseillusztrációkkal kirajzoltatnám, s magyar meséskönyveket gyűjtenék benne össze, s egész évben oda járnának az orosházi és környékbeli ovisok és kisiskolások mesét hallgatni, hogy csodálatosan szép nyelvünk, a magyar nyelv zengő dallamát, csilingelő zenéjét, csengőkörte zamatos ízét mindenki megtanulja, és vigye tovább, hogy boldog város legyen Orosháza.
Hát ezt teremtette bennem ez a tábor 15 év alatt.
S a tábor? Nyitott ez a tábor, reméljük még több Békés megyei önkormányzat támogat bennünket hont ismergető szándákunkban, s abban, hogy a haza a gyerekeké, nem a miénk. A hazát gyerekeinknek építjük, mert ha csak magunknak tesszük, akkor csalárd eszméket, álmokat hajszolunk. Szeretném, ha Tótkomlós, Nagyszénás, Gádoros, Csorvás, Békéscsaba, Orosháza mellett egyre több település mondaná jövőre, hogy a mieink is jöjjenek. Mert vannak itt már nagyszerű dolgok: gyerekként járt először a táborban egyik táborozónk, s az idén már tanárként jött boldogan vissza, de olyan is volt, aki magyarságát egy kicsit itt is erősítgette egykoron a táborban, s ma már polgármester ott, otthon.
Én nagyon büszke vagyok erre. És boldog vagyok, hogy olyan tanárok segítenek, mint Fazekas András, Fazekasné Jankov Ildikó, Szitó Tímea, Szokodi László, Hajdu Attila akik kiváló emberek, csodálatos és varázsos egyéniségek. S már nyolc éve itt vannak minden nyáron csupán az ügy érdekében. S vannak az önkormányzatok mellett olyan nagyszerű emberek, akik értik, hogy miért élek, miért szervezem a tábort, akiknek szintén hálás vagyok, Szitó Imre, Pálfai Tamás, Polyák János és egy-egy vállalkozás, cég. És hosszan sorolhatnám a civil szervezeteket: Nagycsaládosok Egyesülete, Oros-haza Baráti kör, Cinkusiak Baráti Köre, újabban a Gellértegyházáért Alapítvány és a Folkográfia Együttes, és ott a Fujifotó Szűcs Lacival és Zsókával.
Szóval ez egy hatalmas csapatmunka, egy álom megvalósításáért van minden. De ha sokan akarják, biztos lesz folytatás is. Fülöp Béla a tábort szervező, de leginkább tanárember

Nincsenek megjegyzések: