a Tiszának egyik mellékvize; Arad vármegyében, Ménes mellett, a Maros folyótól csak 5 km-nyi távolságra ered, sőt azt kevéssel lejebb 3 km-nyire is megközelíti, azután ÉNy-ra fordul s az aradi síkon óriási kanyarulatokkal Zimánd-Újfalunak tart, innen ismét DNy. felé fordul s Aradon túl a Maros egyik holt ágát 2 km.-nyire megközelíti, de ismét ÉNy-ra fordul, Tornyánál Csanád vármegye földjére lép s itt folyton nagy kanyarulatokkal ÉNy-nak tart, Tót-Komlós és Sámson közt Békés vármegyét metszi, azután DNy-ra fordulva ismét Csanád vármegyében hömpölyög tovább, s régebben Tápéval szemben, ismét nagyon közel a Maroshoz, közvetlenül a Tiszába ömlött. Hossza mintegy 200 km., de forrásának torkolatától való távola nem több mint 100 km. Esése rendkivül csekély. L. Szárazéri társulat.
- 453 tavaszán sok germán törzs fellázadt Atilla zsarnoksága ellen, de a hunok 3 előőrs törzse, a keleti, nyugati és vízigót törzsek ezt a lázadást elfojtották. A gótok az engesztelésük jeléül egy nőt, Krimhilda Ildikót küldték neki ajándékba, nagy kísérettel együtt. Az esküvőjük lakomáján Atillát megmérgezték. Krimhildát és kíséretét a 2. hun tömény székihunjai lenyilazták. Atilla holttestét hármas koporsóba fektették, és a sámánképzősök a Szárazér egyik ágában temették el, majd egy gát áttörésével ráengedték a vizet. A temetést végző rabszolgákat lenyilazták, a sámánképzős résztvevők pedig elvándoroltak a Turgai-kapuhoz, hogy senki ne árulhassa el Atilla nyughelyét. Mivel Atilla 24 karátos beavatott (egy istenség) volt, halálakor egy fényes csillag hullott le az égről." -
A temetés után nagy káosz vette kezdetét. Az emberek összevesztek azon, hogy Aladár legyen-e a nagyfejedelem és Ellák a fősámán, illetve Dengezik a fővezér, vagy sem. A nézeteltérés olyan erős volt, hogy hamarosan a fegyverek is előkerültek. Mire Deédes és Nekese tárkány-fejedelem odaért Pusztaszerre, a diadalmas hun seregnek már csak a roncsait találták. Szellemi erejüket kellett igénybevenni, hogy rendet teremtsemek, majd kihirdették az Öregek Tanácsának döntését. E szerint, aki akar, menjen Aladárral, Dengezikkel és Ellákkal a Keleti-hun birodalomba, de Dunnaasszony, Buda özvegye, maradjon Budán, Réka-asszony Bíkís-besenyő országban, Csaba ifjúsági fővezér pedig Budavárban. Az avar és a rasna-etruszk szabad harcosok Győrtől Encsvárig védjék meg Atilla örökségét. A fejedelmi ifjak belátták, hogy a megkezdett nagy csatát ők nem tudják befejezni. Ezért a birodalmat pillanatnyilag egymás között osztották fel: Ellák kapta a Tiszától nyugatra eső részt, Csaba a Tiszától Jászvásárig, Dengezik tőle kelet felé az Etilig, míg Aladár az Etiltől a Bajkál-tóig. Deédesék is ittmaradtak az úzokkal, mivel ők, lévén, hogy az uruki-mani keresztényekhez tartoztak, lemondtak a világuralmi törekvéseikről. Ellák megmaradt népe Magyarkára, Dengezik népe Kutriguriába a Tenisur-parti fővárosba (Dnyeper) Aladár népe pedig az Etil mindkét partjára vándorolt és ott összeolvadt a Magyarok Törzsszövetségével. Atilla megmérgezéséből tanulva bevezették a kettős-fejedelemséget, amelyiknek fővárosa Avarbástya lett, nyugaton pedig Győrt jelölték ki."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése