Beszélgetések a jövőről és a múltról no és az orosházi kolbászról...

Az Orosházi Gazdakör február 19-20-án tartja hagyományos gasztronómiai rendezvényét a PMK-ban. Erre az alkalomra jelenik meg egy könyv is, amely borítója imitt látható.

Az alkalomból a könyv egyik interjúját teszem  közzé itt minden érdeklődő számára elérhetővé, nem minden szándék nélkül, hiszen nem csupán a kolbászról van szó, hanem Orosháza jövőjéről is elmélkedünk.

Orosházi Gazdakör, a Kolbászklub és a hagyományőrzés, avagy milyen az orosházi kolbász
- Beszélgetés Horváth Józseffel az Orosházi Gazdakör elnökével –



A legizgalmasabb dolog a nyomozás, hogy megtudjuk milyen is az orosházi kolbász, miként készítették hajdanán. Az Orosházi Gazdakör is valahogy így gondolkodott, amikor arra jutottak, hogy meg kell fejteni az orosházi kolbász titkát, hiszen az nem a csípős csabai jellegű szlovák kolbász, hanem valami eltérő. A régi öregek beszéltek erről hajdanán, de aztán feledésbe ment, mert mindenben a csípős lett a divat, s így csabai jellegű kolbászt készítettek minden háznál.
Orosházán az emberek, a paraszti gazdaságok életében fontos helyet foglalt el a téli disznóvágás. A családok disznóvágás alkalmával összejöttek, hogy a böllér segítségével feldolgozzák, elkészítsék a következő hónapok húsételeinek alapját. Ebbe beletartozott a kolbászkészítés is.

- Orosházán az eddig fellelt források azt mutatják, hogy ízesítésben valóban eltérő kolbászt készítettek, mint a környező településeken. – erősíti meg eddigi tapasztalataimat Horváth József elnök úr
- Ennek alapja, hogy a csípős paprikát óvatosabban adagolták a húshoz, vagyis nem csípett annyira, mint a környéken elterjedt, s aztán csabai kolbász néven elhíresült kolbászféle – ehhez fűzöm még hozzá, hogy a csabai kolbász is kötődik Orosházához, bár ezt nem nagyon mondják.
Tudnivaló dolog, teszem én hozzá, hogy a csabai kolbászt kereskedelmi méretben úgyszintén Orosházán kezdték készíteni, az 50-es évek elején s innen vitték át Békéscsabára a Húsipari Vállalat ottani gyárába. De maradjunk az orosházi kedvelt csemegénknél.
Tehát az orosházi kolbász jellegzetes vonása az ősi magyar pentaton jellegű ízvilág. Milyen is volt ez az íz? Az ősmagyarok konyháját a "pentaton" ízek harmóniájával szokták jellemezni; az édes, a savanyú, a sós és a keserű mellé ötödiknek az erőset is külön íznek fogják fel és ezen öt íznek a harmóniájára törekedtek, akárcsak a mai belső-ázsiai népek. A táplálkozás körében ma is megtalálható mindez, sőt alaposan vizsgálva ott van az orosházi kolbászban is.
Orosháza jellegénél fogva mezőgazdasági város, de mára kialakult egy jelentős ipari arculata is. Az iparosítás sajnos magával hozott egy sor káros tendenciát, amely jellegtelenítette a várost, leginkább szellemiségében, hagyományőrzésében. A 21. században aztán kiderül, hogy ismét rossz felé haladt a világ, s az emberiségnek, s persze hazánknak és e térségnek is fontos szerepe kell legyen éppen a mezőgazdasági jellegből fakadóan. Sajnálatos, hogy az utóbbi időben az egykor híres orosházi malomipar szinte teljességében megszűnt (pékjeink és háziasszonyaink, ha jó lisztet akarnak, Tótkomlósról hozzák azt). A baromfifeldolgozó ipart szintén tönkreverték már, üvegipar létező dolog, de ki kell már egyszer mondani, hogy tájidegen, és a kőolaj és gázipar létező iparág, de nem éppen a felfelé ívelő pályán mozog, s már nem is fog. És valljuk be több a kár, mint a haszon. A város népességének, polgárosodásának a nagyszámú, idegen tájakról jött tömeg, sajnos kultúrájában nem gyarapította kellően a várost, nem hozott még létre egy magasabb minőséget, sőt a középszerűséget táplálta gyakorta. A hagyományos kisvárosi polgári kultúra Orosházán nem jött létre, ami kísérlet volt, csírájában elfojtották. Leginkább az otthon igazi fogalma szűnt meg, a hagyományok elhagyásával együtt. Persze mindez a városodás eredménye, ami hozza az elidegenedés érzését is, de mégis sokan mondják, miután elköltöztek Orosházáról Szarvasra, Gyulára, vagy más közeli városba, faluba, jobban érzik magukat. Nyugodtabb világ van az új helyeken, nem gyűlölködnek, s él az otthon szelleme. Ez a nagy orosházi hiány! – összegzem magamban a dolgokat, s töprengek tovább, s ki kell mondanom, ami fontos dolog a mezőgazdaságban azonban még mindig van jövő, s az arra épülő kultúrának szintén:
- Valóban így gondoljuk mi is, hiszen érezhető tendencia már, hogy a globális élelmiszerutaztató kereskedelem lassan háttérbe szorul, s a helyi kézműves jellegi kisgazdaságok fognak kibontakozni – mondja Horváth József – mert a munkanélküliség kérdéseit is meg kell oldani. Természetes a korszerű technikának, technológiának ebben fontos helye van, de a sajátosan tájjellegű dolgoknak szintúgy – folytatja.
- A Gazdakör tevékenységének akkor ez tudatos vállalása?
- Igen, mert tagságunknak nem csupán a bürokrácia rejtelmeiben való eligazodásban akarunk segíteni, hanem ápolni akarjuk azokat a dolgokat, mint a népi gasztronómia, amely kibontakozási lehetőséget is adhatna e térségnek. Az élelmiszer, az ívóvíz és az újfajta energiabázisok kistérségi megteremtése a jövő kulcsai.
- Ebben milyen lépéseik vannak?
- Kettőt említenék, az egyik a Hagyományos ízek versenye, minden év februárjában. Most már a negyedik alkalommal rendezzük meg, továbbá létrehoztuk az ún. kolbászklubot, ahol a régi és jellegzetes orosházi kolbász titkait akarjuk feltárni, közkinccsé tenni, hogy reményeink szerint ez a disznótoros termék egyedi legyen, sajátos legyen, hírneves legyen. A másik dolog a kistérségi értékesítés fejlesztése, családi gazdaságok létrehozása, amely munkahelyteremtő is lehetne.
- Már vannak eredmények?
Igen egyfajta receptet összeállítottunk és már a VI. Orosházi Kenyérünnepen, Gyopárosfürdőn már bemutatkozott az Orosházi Kolbászklub, saját receptje alapján készített sültkolbásszal, amihez orosházi kenyeret kínáltak. S a másik elindítottuk a szociális bolthálózatot is! Ezt erősen kell szorgalmatóznunk a minőséggel és az árak versenyképességeivel…
Én mégis az eredeti szándék felé terelem a szót!
- A kolbász mellett még milyen szándékaik vannak?
- Csakis a házias jellegű dolgok jöhetnek számításba. Ezért a februári rendezvényünkön nem csupán kolbász kóstolható, hanem lesznek toros ételek is, sőt a méz, bodza, csiramálé és egyéb kuriózumokkal is találkozhat az érdeklődő…
A Gazdakör munkáját nagyra tartva azért el kell mondanom azt is, hogy igazán a népi gasztronómia értékrendje nem kerül a helyére addig, amíg a hatóságok ezernyi bürokratikus feltételeket, én azt mondom gátat állítanak e rendezvények megvalósítása elé. Ebben pedig a törvényhozásnak is nagy szerepe van, mert olyan dolgokat erőszakol a politika ránk, ami Európa nyugati felében nem így van. Érdemes lenne egy kicsit szétnézni, s inkább nézni a honi érdekeket, mint a másét ! Úgy tűnik a politikusok egy részének nem a magyar érdekek védelme a fontosabb, hanem más feladatot látnak el.
Végül meg kell fogalmazni, hogy milyen az orosházi kolbász. A kolbászklub elnökével Sándor László úrral beszélgetve ő is megerősített a sokunk által hirdetett véleményben, hogy az orosházi kolbász alapját a kukoricán, lassú növekedéssel gyarapodó disznóhús adja . Ez a legfontosabb! A kolbász maga pedig úgymond az ősi pentaton ízeket őrizte: édes, mert az édesnemes jellegű paprika édesítette, sós, mert a kellő mennyiségű só belekerült, kesernyés egy picit, mert a köménymag és a jó füst adott neki egy ilyen jelleget és csípős, hiszen az édesnemes paprika enyhén csípős is.  A füstölés megadta a húsnak és az egész készítménynek az érlelés végére azt a savanykásságot, ami észre sem vehető, de ott van mégis.. Így lett egyedi, az öt íz hordozója az orosházi kolbász, amit egyesek ma is ügyesen készítenek pentaton jellegű ízekkel. Tehát a lényeg, hogy mi és milyen minőségú alapanyag kerül bele. De erre a készítményre lehetne Orosházán is építeni, mert lenne kereslete.