2010. január 24., vasárnap

Jó reggelt mindenkinek!


A mai reggel egy jót nevettem, mert jött ez a kis szösszenet, amit közreadok, hiszen jól tükrözi minden bajunk okát. Csupán egyre nem ad választ, hogyan szabadulhatunk meg ezektől a  "tanácsadóktól"! Nagyon unom őket! Olvassátok, s szóljatok a juhásznak, hogy segítsen. Nincsen szükségünk tanácsadókra!
Öltönyös világ, avagy miért tartunk itt...
Volt egyszer egy pásztor, aki egy magányos helyen a juhait legeltette.
Egyik nap megáll mellette egy vadonatúj metálszürke Audi. A vezetője egy Armani öltönyös, magabiztos fiatalember.
Megkérdezi a pásztort:

- Ha megmondom magának, hogy hány juha van, nekem ad egyet?

A pásztor ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra, és nyugodtan azt mondja:

- Rendben.
A fiatalember odamegy az Audihoz, összeköti a mobiltelefonját a notebookjával, az Interneten felmegy a NASA oldalára, GPS helymeghatározójának segítségével letölt egy megfigyelő műhold képet a környékről, megnyit egy adatbankot, egy szkennelő-programmal, összeszámolja a juhokat, majd egy 15 oldalas jelentésben kinyomtatja, aztán odafordul a pásztorhoz és azt mondja:
- Pontosan 87 juha van itt a környéken.
- Igaza van, - válaszolja a pásztor.
- Válasszon ki egy juhot magának.

- A fiatalember kiválaszt egy nem túl nagy, de szép bundájút, beteszi az Audi csomagtartójába.

A pásztor ránéz, egy kicsit gondolkozik, aztán megszólal:

- Ha megmondom magának, hogy mi a foglalkozása, visszaadja

A fiatalember nagyképűen rábólint.

A pásztor erre azt mondja:

- Maga tanácsadó.
- Honnan jött rá? - kérdezi.
- Nem volt nehéz. - feleli a pásztor.
- Először is: idejön anélkül, hogy bárki is hívta volna.
- Másodszor: egy juhot akart fizetségül, hogy
megmondja nekem azt, amit úgyis tudtam.
- Harmadszor: fogalma sincs arról, amivel én foglalkozom.

Úgyhogy most adja szépen vissza a pulikutyát!

Nincsenek megjegyzések: