Van abban valami különös érzés, amikor az ember az elmúlt időt akarja sörényen ragadni, hogy a vágtából csendesítse egy kicsit, leginkább azért, hogy lássunk is. Ma ugyanis vágtatunk, néha lassítunk, nézünk, de nem mindig látunk. Olyanok adnak a "népnek" , az istenadtának tanácsot, akiknek gőzük sincs a dolgok menetéről. Ezért gyakran csak a nagy homályt látják a legtöbben, mert a homályt tanítják és hirdetik. Időnként, ahonnan nem is várná az ember, érdekes és meglepő jelzéseket kap a józanságra. Miért mondom ezt? Mert Orosháza, sajnos inkább a tékozlások városa lett, példája annak, hogy miként kell egy társadalmi réteget megsemmisíteni, ugyis, hogy rátelepítenek olyan dolgokat, amiről aztán kiderül, hogy mégsem biztos jövő, de leginkább már rövidtávon is alig van perspektívája. Várossá lett a falu, de nem természetes módon történt az erjedés, hanem hibás döntésekkel, s ezzel a leglényegesebb dolgot az otthon melegének fogalmát olyan erősen megtépázták, hogy a biztos ipari bázis összeomlásával, csak az elvándorlás a jellemző. Ma már tudjuk, hogy a város elérte a kritikus 30 ezer körüli létszámot, s ha ez átbillen tartósan akkor, megállíthatalanná lesz minden. No és van-e remény?
Aztán itt-ott beszélget az ember régi orosházi ivadékokkal, akik keresik mindazt a kötést, ami értelmet adhatna az ittlétnek, már nem nekik, hanem az utódoknak, hogy biztonságos legyen a megélhetés, no és a szellemi pezsgés sem ártana. S minduntalanul felmerül, hogy a kapaszkodók a múltban vannak, mert azokat kell korszerű körülmények között újraélesztgetni, hogy legyenek ismét kötelékek. Sokan vannak így, nem csupán az én hóbortom ez, de úgy tűnik valami miatt mindezeket egyelőre a padláson kell tárolni, mert vannak, akik klán-módon még mindig rételepednek a dolgokra.
Valamikor pontosan nem is tudom, hogy mely napon, de megtörtént a dolog, hogy találkoztam egy érdekesnek mondható emberrel. Szemüveget hordott, s olyan lendületesen beszélt, hogy mondatai kétszer is körbetekerték a nyakam, hiszen nem volt rajtam hosszú sál, csak Bors Imre mondatai, aki egy megszállott ember a maga közel 60 évével egyetemben. Nem tudom miből fakad a megszállottsága, de nekem rokonszenves mindenképpen.
A géplakatos mesterséget egykoron kitanult ember, mert ezt a lehetőséget kinálták neki, szinte mániákus gyűjtő ember lett. Gyűjtötte és gyűjti a múlt minden tárgyi darabját, mintha ettől függne az élete.
A Padlásmúzeum megtekinthető itt:
(http://picasaweb.google.hu/flp.Padlásmúzeum megtekintése - klikk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése