Az orosházi média megújul!?

ÚJ MÉDIA OROSHÁZA EGÉN, DE INKÁBB A MONITOROKON LÁTHATÓ!
ÚGY TŰNIK OROSHÁZA MÉGISCSAK MEGMUTATJA, HOGY NEM ÁM ILYEN-OLYAN FÁBÓL FARAGTÁK AZ ITTENIEKET, MERT MOST MÁR ELÉG VOLT A MEGMONDOTT DOLGOKBÓL, IGAZÁN VÁLTOZTATNAK, S MEGMUTATJÁK ARCUKAT, AMI EDDIG , VAGY INKÁBB JÓ DARABIG NEHEZEN VOLT  LÁTHATÓ VAGY MEGVALÓSÍTHATÓ!
Éveimből fakadóan jónéhány dolgot megértem már média-ügyben, hiszen valamikor 16 éves koromban jegyeztem el magam a sajtóval. Dolgoztam Nagykárolyban, Bukarestben, Kolozsváron, Nagybányán, Szatmárnémetiben, Orosházán állandó munkatársként ideig-óráig, s sokmindent megtanultam, megtapasztaltam. Nagy nvek oktattak az újságírásra, nem csak úgy beestem. Mivel elég hosszú ideje már, hogy kikötöttem hajómat Orosházán, egy néhány dolgot ugyancsak megtapasztaltam, mert tanárságom mellett sem szakítottam az újsággal. Voltam lapszerkesztő, főszerkesztő, laptulajdonos, kritikus és újságíró, s megéltem azt is, hogy egykoron egy orosházi lap, amely megpróbált újszellemű, magasabb szintű, műveltebb formában lapot kiadni, pardon megjelentetni, akkor egy tollvonással miként szünt az meg. Szóval, amikor örömmel köszöntöm az újszerűnek tűnő lapot Orosházán, akkor aggályaimat is megfogalmazom, mert azok is vannak bőven, s mit tegyek én már koromtól is fogva aggályoskodó ember lettem. Egy dolog miatt, mert csak a magas szintű minőséget és a magas kulturáltságot tudom igazán értékesnek tartani. Persze a modern formákat és megjelenéseket én is elfogadom, hiszen a modern újság is részben a birtokom lett. Most is szerkesztek egy kulturális időszaki lapot, és 5 blog is fut a nevem alatt.
Szóval és beszéddel kezdve a dolgot, köszöntöm az OROSCAFE.hu-t Végre valami más, s talán sajátosan orosházi is lesz egykoron! Remélem! Mert most még nem az!
Ezért fogalmaztam meg néhány tézist, ami véleményem a sajtóról, s egyben elvárásaim is. A mai világban ez nem szokás különben, mert csak úgy böknek valamit, s a többit általában misztifikálják. Ez léett a politikai élet rákfenéje is!
Lenne itt mindjárt az első dolog a pénz. Szóval van egy ősi mondás, aki fizet, az pötyögtet. Mert ez most sem olyan ez az eset, mint mondjuk egykoron a Nyugat volt, hogy a mecénás fizetett, s az írók-szerkesztőknek (Ignotus és társai) azt mondták teremtsetek olyan lapot, olyan irodalmat, ami új, ami modern, ami megváltoztatja vagy igazítja a XX. század eleji magyar értelmiséget Európához. Szóval új lap = öröm, de vajon mi történik, ha azt mondják tovább nem. Vagy miként lesz a dolog a szabad vélemények lapjával, meg tudják. e tartani a mértéket, az arányt, hogy senki és semmi ne szenvedjen csorbát. Mert ez a legnehezebb. Ha sikerül, akkor Orosháza elindulhat egy olyan szemléletformálás útján, amely modern európai gondolkodást jelent, s nem piszlicsáré ügyekben kavarodik állandóan bele. Tehát pénz és mérték az első dolog. Ez igencsak próbára teszi majd a lapot, mert végülis egzisztenciák kérdése is ez, ha valaki kisvárosban erre kötelezi el magát.
De van más is. Van-e olyan és annyi, magas szinten (politikai, művészeti, gazdasági, kulturális) felkészült újságíró, aki érvekkel meri felvállalni a politikai önzésből fakadó politikusi véleményekkel való ütközést. Én itt csak a mezőgazdasági szakközépiskola ügyének kapcsán egyetlen dolgot említenék. Valamikor ez az iskola megyei és minisztériumi fennhatóság alá tartozott, onnan finanszírozták, s a város középfokú iskolái közül itt voltak jók a feltételek és a fizetések is. Aztán a megye úgymond leadta, s elindult a pusztulás, csak az épület teljes rekonstrukciója mióta várat magára. Hiszen foltozgatások történtek csak. S a kollégium is szépen pusztult, pedig az főiskolai kollégiumnak készőlt anno, hiszen szándék volt mezőgazdasági főiskolát telepíteni Orosházára. A korabeli városvezetésnek nem kellett (a fiatalok csak bajt hoznak, hiszen balhéznak az értelmiségiek - járta a mondás) Így nem lett. Most, ahogy olvasom a Harruckern hatalmas beruházással javította az iskolát, de igazán nem olvastam egy olyan tényfeltáró cikket sem, ahol a város embereinek igazi érvekkel megmagyaráztak volna mindent. S most csak meg a bíróságosdi, de mi értelme az egésznek! Ez egy orosházi szellem, ez egy sajnálatos módon Magyarországon kialakult szellem, az igazán nem is érdekel, de majd én megmutatom szólammal élnu.  Ezért mondom, van-e és lesz-e kellő és elegendő igazán nagytudású író-szerkesztő? Akiu felvállalja az ütközést? Vagy akarják-e az ütközést, avagy él a régi orosházi mondás:" NEM KŐ, MINEK A'!"
Aztán még azt is el kell mondanom, hogy bizony ma már mindenki latja, hogy z úgymond amerikai nagyvonalú stílus itt csak a romlást, a piusztulást hozza, ez Európában idegen. Mert az angolok is másként teszik a dolgokat és a franciák is, a németekről, osztrákokról skandinávokról ne is beszéljek. Egy sajtónak országosan és helyileg is kell tudni élni azokkal a meggyőző lehetőségekkel, ami a lakosság (szűken értve) illetve a nemzet érdekeit szolgálja. Itt mifelénk ez nagyon csorbult, Orosházán pedig különösen, s ebben felelőssége van a sajtónak.
Még mindig van dolog, amiről szólni kell mindenképpen. Ez a nyelvi kultúrálatlanság vagy mondjam inkább úgy, hogy kulturáltság hiánya. Most arról nem beszélek, hgogy a képernyőn, rádióban szörnyű beszédmintákat, modorokat hall az ember. A politikusokról, közéleti emberekről most nem szólok, mert rajtuk száradjon ez a nyelvi műveletlenségük, ami tükrözi egyéb gondolkodásukat is. De a sajtónak egyrészt példát kell adni, de a közvéleményt is formálni kell. Megengedhetetlen, hogy egyes blogújságok milyen nyelvi trágársággal szólalnak meg, a hozzászólások pedig fölháborítóak, ez már bűn. Az orosházi véleményezők is jeleskednek ebben. Emlékszem egykoron volt egy városnak egy vezetője, aki szörnyűséges módon, minden beszédhelyzetben suk-sükkült. Bántó és sértő volt, de nagy embert volt akkoron, de a sajtó mégis megpróbálta egy kicsit moderálni az illetőt. Szóval a sajtó felelőssége marad, hogy a nemzet legnagyobb kincsét, identitásunk alapját, az anyanyelvet magas szinten ápolják. Emlékszem egykoron divat volt jónéhány lapnál, rádiónál, tévénél különösen, hogy hetente anyanyelvi- beszédtechnikai vagy szerkesztői órákat vettek az újságírók. Kötelező jelleggel. Sajnos tudomásul kell venni azt is, hogy a középislkolából kikerült diákok jelentős része nem beszél szépen, s nem tud igazán jól úgymond "fogalmazni". Igaz a tanárok egy része sem már. S mivel "nem már" hát ezért is óriási a sajtó felelőssége.
Szót ejtettem eddig: az egyensúlyról. pénzről, pénzről a média fenntartásához. az újságíró műveltségéről, a nyelvi felkészültségről a készségről az ütközésekhez, amihez szükséges a nagy felkészültség ismeretekben.
S akkor még nem szóltam, hogy egy lapnak nem csupán az a szerepe, hogy informáljon, pardon tájékoztasson, hanem az is, hogy tanítson, tudatot (várostudat, nemzettudat) formáljon, s nem ideológiai ismeretekért hintsen el, mert attól már néhányszor már meghégettük a szánkat az elmúlt évszázadban.
A sajtónak az esemény előtt kell járni bizonyos mértékben. Mi itt nem ezt tapasztaljuk. Azért is nem, mert ez az újságírás nem elmélyült, gondolkodásra, megoldásokat kereső tettekre serkenti az embereket, hanem gyakran inkább csak hergeli, s a könnyű életmódot hirdeti. Ez általában jellemző. Az új orosházi médiának ebben nem kellene követőnek lennie. Azok a fiatal tehetségek, akikről tudok, nagy értéket képviselnek, csak hagyni kell őket úgy kibontakozni, hogy az értékeket hozzák. A média vezérkara nem diktátor kell legyen, hanem támogató ötletadó, megvalósításban segítő, s a munkatársakért kiálló személyiségnek.
Ez az írás is meghaladja a mai újságírás szokásosos terjedelmét, mert azt tartják bizonyos médiakörökben, hogy a ma emberének nincs ideje, kedve, türelme, hosszú írásokat olvasni. Igaz. Régen sem volt. Olannyira nem volt, hogy az iskolában a diákok egy jelentős hányadának az ajánlott szépirodalmat "nem volt ideje elolvasni2. Hát akkor mit akarunk? Ezen emberek jelentős részét itt szűkebb pátriánkban ismerem, s nem egy bevallotta, hogy azóta sem olvasta el, azokat, s most kérdi, mit csináljon, hogy gyereke nem olvas. Lám a példa ragadós!De hányan vannak olyanok, akik a nemzeti himnuszunk szövegét sem voltak képesek végig megtanulni, s ma  ezek az emberek fontos szerepeket töltenek be (emlékszem egykoron volt aki a szemembe vágta, hogy mit képzelek én, hogy megtanulom ezt a szöveget, nem vagyok én beteg!). Pedig a himnusz szövegében intő példák vannak, mit ne tegyünk, mert hova jutottunk. Mit tegyünk akkor, ha nem tudják értelmezni az intő példákat, hát ez a nagy helyzet. Azt hiszem nem ártana ott kezdeni mindent, hogy tiszteséggel értelmezni kellene Kölcsey szavait! Ez egyben a múlt értéke, ellentétben azzal a  szöveggel, hogy ..."a múltat végképp eltöröljük..." Látjuk hova jutottunk!
Most már tovább nem folytatom elmélkedésemet, de kívánom, hogy úgy töltsék be szerepüket ebben a városban. hogy egykoron emlegessék ÖNÖKET: "Az OROSCAFE megírta..." s igaza volt. De valóban az igazat írtuk meg, ha van egyáltalán abszolút igazság.
Kívánok jó munkát kedves ismerős és ismeretlen Barátaim! És ne felejtsék, hogy nagy felelősség újságot úgymond" csinálni"!

Itt van új internetes lap az : OROSCAFE.hu!

Most szörföztem egy kicsit kedvenc blogjaim és médiáim között, s megdöbbentem. A Oroscafe és a hír6 annyira hasonlít struktúrájában. Ez nem tetszik nekem! Még a szellemiségét is megvizsgálom, s aztán .... látjuk.