Az idén már a nyolcvanadik könyvhetet tartották, s én most roppant zavarban érzem magam. Zavarom oka nem más, mint az, hogy sajnálatos módon erről az ünnepről Orosházán alig vettek tudomást. Aztán volt két olyan rendezvény , ahol ügyesen kapcsoltak, hogy összekötjük a könyvbemutatót a programmal (Gyopárka tündér meséi - Tóth Nóri kiállítás és játszóháza, s könyvbemutató) a Városi Képtárban június 6-án. Itt azért elhangzott néhány mondat a könyv ünnepéről is. A másik pedig a libamájfesztivál programjába csúszott be, hogy ugyancsak én szerepeltem az erre az alkalomra írott könyvemmel Orosházi libalakoma címmel.
A fesztivál második napjára készült el az Orosházi libalakoma, s ajándékként megkaphatták az érdeklődők. Tisztességes mennyiségű aláírás, úgymond névre szóló dedikálás született, s közben jónéhányan elmondták, hogy az Árpád-kertben Orosházán keresték a könyvsátrakat, de nem találták. De milyen jó, hogy itt nem feledkeztek el a könyvünnepről sem, bár mindenki megjegyezte, hogy a rendezőknek az ötlettárából sajnálatos, hogy kiesett a könyvek hírének öregbítése, s bizony emelte volna a fesztivál rangját, ha egy-két könysátrat is felállítanak, s az alkalomhoz illő mezőgazdasági, állattenyésztési, kertészeti stb könyveket kínáltak volna, no és gyerekkönyveket.
De csak én voltam, s ezért estem zavarba, hogy Orosházán ilyen balul ütött ki az idén a könyvhét... Nekem legalábbis ilyen érzésem alakult ki.
1 megjegyzés:
Szívből gratulálok! Remélem, az öröm azért nagyobb volt, mint a csalódás.
Megjegyzés küldése