Gyopárosi séta

Úgy gondoltam, ma szétnézek egy kicsit a tó körül Gyopárosfürdőn. Orvoshoz kellett menni, s aztán volt egy kis idő, hogy fényképezzek, nézdelődjek.
Azt mondtam aztán, olyan ez a Gyopáros, mint az ország. Van egy mutatott arca, meg van egy másik, amit leginkább rejtenénk.
Az eleje szép csicsás, a hátulja, ott a tó túlsó partja, ahol az ún. őspark van, az az elhanyagoltság tája, mintha az lenne a senki földje.
Pedig most is sokan sétálgattak, fényképezgettek, de azért a látvány kiábrándító.
Már évek óta mondogatom ezt, s mindig megírom kis cikkemet is, de senki nem mozdul.
Pedig lennének lelkes emberek!
Mi lenne, ha mondjuk a civil szervezetek vállalnák, hogy elkészítettnek egy-egy padot, s rajta egy tábla, hogy "Ezt a padot készítette....X.Y. egyesület". Mert nincs hova leülni sem. Szerintem sokan vállalkoznának erre, mert van rá példa, ott az I. világháborús emlékkőnél van két- vagy három pad, amit a természetjárók állíttattak oda. S ma is áll. Valaki biztosan gondozza is időnként azokat.
Ez csak egy ötlet a sok közül, mert lenne még ötlet ezernyi.
De vajon valaki meghallgatja?!