A NAPOK TÜKRE

Orosháza utcái

2012-02-08T19:54:00.017+01:00

Orosháza utcáiról A hónap című kulturális folyóirat (www.ahonap.hu ) folyamatosan közöl kisebb nagyobb írásokat. Ha valaki kíváncsi az utcákra érdemes elolvasni az írottakat.

Orosházi utcák, terek, emberek sorozatunk eddigi írásai:

1. Kós Károly utca 2007. március

2. Bajcsy Zsilinszki Endre utca (Komlósi út) 2007. ápr.- május

3. Zombai utca 2007. június

4. Árpád-kert 2007. szeptember

5. Árpád-kert II. 2007.december

6. Kertész utca és Tass utca 2008. jan-febr.

7. Szőlők I. 2008 március-április

8. Könd utca II. 2008. július - augusztus

9. Szőlők II. 2008.. nov.-dec.

10. Könd utca II. 2009. jan. február

11. Huba utca I. 2010. ’1. szám

12. Huba utca II. 2010. 3. szám

13.Huba utca III. 2010. 4 szám

14. Kossuth utca I. 2011.1. szám

15. Kossuth utca II. 2011.2. szám

16. Kossuth utca III. 2011. 3. szám

17. Kossuth utca IV. 2011.4.szám

18. Kossuth utca V. 2011. 5. szám

19. Iglói út I. 2011.6.szám

20. Iglói út II. 2012. 1 szám

21. Rajki József utca, 2012.1 szám.

Novella minden héten

2012-02-07T17:49:00.002+01:00

A meg-lepett szeretők
WEÖRES SÁNDOR

( Forrás innen klikk)

Istire nyelvet ölték, s eggy rejtett, tsak oldalrúl látható kéz mozdúlattal a ditső Vesseléni tsalád-fát be-irányozván, fel-nyársalám magam.

Irám Szép-halom s Tállya között, kotsin,
1812. ősz-elő hava 6-dikán.

Szerte legeltek a nyájak, s árnyas bikkfa tövében
Kis Mopsust ölelé Phyllida szép hajadon.
Mopsus gyermeki még, rósás ortzája leányos;
Phyllida férfiusabb, és okos is, heves is.
Kérleli Mopsuskát, az még riadozva vonakszik,
Még-is meg-tüzesűl bájosa karjai köztt,
Engedi már az ügyes Nymphát, hogy kedvire tégyen,
Ringatván derekát kedvese hév öliben.
Végtire még-is az öszve-fonottak szétt-bogozódnak,
Ekkor jő Lycidas pásztor, a mérges irégy.
Mopsus meg-futa, eggy jánynak szégyent ne okozna;
Phyllida, öltezvén, bús Lycidast neveté.

Eme pásztori Idyllium megett valóságos történet rejlik, és no ha szégyenlem, még ma is kaczagom. 1812. esztendő nyár végén történt: Gróf Terek István, kérőm és már majd-nem jegyesem, azon kérlelt, vinném el őt a Poesisre nevelőmhez, Kazinczy Ferencz úrhoz. István elég rosz poemákat irogata nékem, s nem tudom mijért reménkedett ama szigorú Criticus itéletiben, hát reá állottam, antúl is inkább, mert Kazinczyné gróf Terek Sophie rokona vala mátkámnak, de még soha nem találkoztanak.

Isti hintaján indúlánk Bányátskára eggy reggelen, négyen: a kotsis, továbbá kérőm meg én, és hogy meg-szóllás ne légyen, Palkó testvér ötsém mint ügyelet. Több bóklálás után tsak estve fele érkezénk, akkor Palkó el-hagya bennünket, lovon átdöczögött a közeli Sátorallya-Újhelre, a hol Kosztelitz rőfös sidó jányai heles rifkék valának, kiket ő eggy ki-rakó vásárbúl ismert, így őrzet nekűl maradánk. De nem is vólt reá szükség, mert szegény Istvánomat már nem nagyon szívelhetém.

Kazinczyéknál kis compania vala eggyütt, részint ismerősök. Desevffi Jósef gróf Onkelom Kassárúl, meg eggy míveskedő papi ember, s még nehányan; s a híres Vesseléni Miklós báró hason nevű fia, most érkeze lovon Zsibórúl; már is kitűnő katona, Közép-Szolnok vármegyei kapitán, azon kívűl tudományban és litteraturában otthonos, nagy reményű nevendék. Tizenöt esztendős vala akkoron, én majdnem két évvel korosabb vagyok ő nála. Hosszú és széles termetével húsz vagy huszonöt éves legénynek látszott; én pedig, apró fekete prütsök, talám ha tíz eggy-nehánynak. Vesseléni Mika igen tetsze mindenkinek, nékem is, és mint mondám Istvánomat rosz versei s esetlenségi miatt már kevéssé tűrhetém.

A házi gazda s a vendégek örömmel fogadának bennünket. Desevffi Jósef bátyám eggy dallomat ditséré, úgy mond ebbűl eggy piczinke hölgy izgató érintése, meleg lehellése még száz évek múlván is éreztetni fog. Kazinczy úr pedig jutalmul ölibe veve, homlokon tsókola, de nem vala ebben egyébb semmi, mint eggy remény-dús tanítvány fel-avatása. Én meg-símogatám a nagy férfiú keskeny s kígyó forma fejét, s mondám: Kár, hogy bajúszát meg nem rángathatom, mert nintsen. Eggy kevéssé tiszteletlen valék, nagy-bátyám úgy ítélé; Kazinczy, hogy védelmezzen, szólla: Hiszem tsak gyermetske még. Fel-tsattana Sophie Asszony: -- Nem gyermetske, érett asszony ez már, hogy rosszabbat ne mondgyak. -- Ezért hát le kelle szállanom a férje-urárúl, és vőlegényem felé indúlék. Ám de nem várt fordúlattal a mellette ülő ifiú Vesseléni Mikát választám, és nagy szúszogva, mint eggy erőlködve kapaszkodó kis gyermek, felhúzódzkodék Mika ölibe. Terek István tsak nyögdele, szóllani nem mere, hát ha végtire is verekedni kellenék a nagy erejű óriás Vesselénivel. E gyávaság lőn szerentsétlensége.

Nevették, hogy Mikára kapaszkodék, aféle gyermeki szándoktalanságnak nézték; azt hívék, a nagy fiú karjában mindjárt el-aluszik az álmos kis baba, s tovább nem foglalatoskodának velünk, másrúl beszéltek. Tsak mátkám figyele, a hideg izzadtság tsurgott rúla. Gondolám: No Isti megtanítlak. És kezemmel útnak indúltam Mikán, s tsak a mellettünk ülő láthatá ezt. Az ifiú báró a fülembe szeszegé: -- Kis-asszony, ne babirkállyon rajtam, én vívó és lovas vagyok, nékem másra kell az erőm, nem arra, hogy eggy Vampyr ki-szívja. -- Ekkor én, főként hogy Istvánt boszontsam, már nem kézzel, hanem ajakommal és nyelvem tsütskivel bolygék Mika képén, nyakán. A kis báró újfent susoga: -- Ersébet Comtesse, esdve kérem, én még nem akarok hölgyekkel foglalatoskodni, én mennél tovább meg akarom tartani szűzességemet, töretlen erőmet. -- Tsak e kellett nékem; kajánúl Istimre vigyorogtam, s el-kezdék tomporom alatt Mika ölében motozkálni.

Izgés-mozgásomtúl olly merevedése támada, már hangja rekedt: -- Te rosz féle, hát jerünk-ki és keressünk hol mi heverő alkalmatosságot, én nem bírom tovább. -- Erre a lovagló bőr-nadrágja szíjjait ki-bontám a farom alatt; könnyű nyári batist szoknyátskámat úgy tűrém hátra, hogy tsak fellűl fedett, allúl nem, alsó részem pőre vala. És mátkámnak mind ezt jól látni kelle; vártam, végűl-is fel-ordít, de a gyáva nem mert mukkani sem.

Istire nyelvet ölték, s eggy rejtett, tsak oldalrúl látható kéz mozdúlattal a ditső Vesseléni tsalád-fát be-irányozván, fel-nyársalám magam. Tsütsölve, alig-alig billegve éldelegtem, örűlvén, hogy a báró nem intézheti rajtam a szokásos mechanicus döffölést, melly a nőnek sans plaisir et sans désir, hanem ottan tsikálom magamat bévűl, a hol akarom, s ugyan tsak vagyon mivel. Éltemben ez eggyszer éldelék illy mértéktelen.

Azt hiszem, István is. Már merő latyakban üle. Tsudaképpen a többi nem vett észre semmit, még a hegyes szemű Sophie Asszony sem. Ha figyelnek vala minket, vagy az agyon ázottan nyöszörgő imádómat, talám vége a világnak. Ma már nem értem akkori enn magam, ekkora könnyelmű vak-merésem.

Aztán eszméletem veszíttém: lehet, Mika is. Az ő suttogásira tértem magamhoz: -- Mit tettél, most bellűled minden az én nadrágomra megyen. Akkora fót leszen, hogy a szégyent senki se mossa le rúlad. Szánlak, szegény Ersikém, de hát nem én akartam. -- Fülibe súgtam: -- Eggy Vesseléninek, soha nem szabad meg-íjedned. -- Keszkenőt tsavartam a tsurgás alá, majd minden abba özönle, ruháinkra tsak kevés jutott.

Isti már nem vólt a szobában, kinnt okádott. Desevffi még mindég gyanútalan kérdé: -- Gyermekek, ti aluttatok? -- Mika felelé: -- Fáratt valék a hosszú lovaglástúl, Zsibórúl idáig, és azt hiszem, elbólintottam, nem is tudom mi történt. -- Kazinczy hahotázott: -- Eggy szép kis leány a karjaidban kuczorgott, és te nem érzéd! -- Erre Mika: -- Valóban nem ébrettem reá. Mit mulaszték, oh én szerentsétlen!

Már a vendég gyülekezet több szobában, tsoportokban társalgott, és részint oszladozott. István, egész testiben remegve, engem hol gyalázni, hol vallatni akara, de nem jött ki hang a torkán, folyton hányni kelle nékie. Ha szóllni kezde, már is szájára kendőt szorítván nyargala-ki a retirada deczka házikóba. Így menekültem-meg a magam mentegetésitűl, melly antúl inkább szükségtelen lett vólna, mert kettőnk köztt úgy is mindennek vége vala. Mika pedig Istvánt meg-fenyegeté: Ha el-jár a szája arrúl, mit látni vélt, de mi sokkal kevesbb, tsak játczadozás vólt: meg-gyűllik a baja. Nem is szólla Isti soha senkinek, nekem se; az is igaz, többé eggy a mással nem beszéllénk. Utánna évekig beteg s tehetlen vala, de én nem bántam. Ma már bánom, még a leg-nagyobb ellenségemnek se okoznám. El-borzadok, hogy valakit meg-átkoztam, nem szóval, hanem égető látni valóval.

Későre járt, már az éjtszakát Bányátskán tölténk. Én Kazinczyéknál eggy tseléd kamrában kaptam helyet; Pipsz Bátyám (Desevffi) és a papi férfiú (nevit nem tom) a vendég szobában. Mika mondá, féltett lova közeliben az istálló ajtó mellett szalmán ohajtná az éjt el-tölteni. István s a közben meg-érkezett Paltsó a kortsmában leltek asylumot.

Sejtém, hogy e napnak még vége nintsen. Még le nem vetkezék, hallom ablakom alatt: -- Ersi! -- Tsudáltam vólna, ha nem így történik. Repűltem Mika ölelésibe. Éjféltűl reggelig eggyütt kerengtünk, tisztára bolondok valánk. Hol téptük eggymást, hol ő attyárúl beszélt, a nagy Vesseléni Miklósrúl, a ki harczos, tudós, politicus, minden vala eggy személben, s ő néki méltónak kell lennie hozzája. Felelém: -- Meg-építettek néked eggy szobor talpat, s te valóban reája állasz, rabja leszesz. Éld a tulajdon életed, ne a mit néked mások jelelnek. -- El-ámúla. Mondá: Delphica vagyok, kígyók nyalták fülemet. S kérte, mindétig maradnék véle, lennék felesége, segittsem, s meg-mentné szegény Hazánkat. Ha őt eggy Pythia támogattya, győzelmet aratand. -- Hol ájúldoztunk, hol a Honn s az Emberiség boldoggá tételérűl consultáltunk, s ez így mene virattig. Én el-kápráztam a leány álmábúl valóra vált kis Bajnoktúl, ő pedig a kamasz fiú merengésibűl testet öltött Psychétűl.

Forrás: Weöres Sándor: Psyché. Egy hajdani költőnő írásai. Magvető, Budapest, 1972.

Lapozó

2012-02-07T17:19:00.004+01:00

"KESERŰ HÁTORSZÁG"

Csurka meghalt
(Forrás: Transindex.ro)
Szerző: 2012. február 04., szombat, 14:50 • Utolsó frissítés: 2012. február 05., vasárnap, 21:15 HVG
Szerző: Tamás Gáspár Miklós

Nyugodjék békében Csurka István, nem ő volt a legrosszabb. Azon veszem észre magam, hogy bánkódom. Sajnálom, hogy meghalt.

Ez nem képmutatás, még csak nem is merő érzelmesség: van rá okom. Nem most veszem észre először. A szélsőjobboldal képviselői közül ő egyedül tartozott a magyar értelmiséghez. Ahhoz a magyar értelmiséghez, amelynek a pusztulása – a szerep tarthatatlansága miatt és ellenére – annyira elkeserítő.

Csurka ennek az értelmiségnek jellegzetes figurája volt, nyugodtan helyet foglalhatott volna A Mester és Margarita írószövetségi mellékalakjai között. Szűkös nyelvi készlete ellenére is elég jó novellista, a „jól megcsinált” (félkommersz) színdarab megbecsült és sikeres kismestere, nem igazán könnyed és gyors, de megbízhatóan mulatságos és érzékeny tárcaíró, meglehetősen jó szemű megfigyelője a fölszíni változásoknak az 1960/70-es években. A szokásos pálya: egy kis ötvenhat, egy kis rendszerutálat, enyhe (és kevéssé tartós) balos fordulat hatvannyolc körül (mint oly sokaknál), előlegek, magas honorok, összeköttetések, protekció, egy-két rendszerhű, de nem túl ízléstelen nyilatkozat, alkotóház, bemutatók, pia, póker, ulti, dácsa, életműsorozat. Állítólag csajok is, de mint minden igazi kelet-európai mácsót, Csurkát is csak a férfiak érdekelték igazán, föl nem pillantott volna, ha gyönyörű nő jött be az ajtón. De hát a legtöbb kelet-európai nőcsábászt nem érdeklik a nők, csak a skalp meg a szex.

Csurka a magyar irodalomban olyan jól kipróbált Maupassant-, Csehov- és Molnár Ferenc-féle novellatípus művelője volt (legnagyobb rövidelbeszélés-írónk, aki szerintem Móricz Zsigmond, nem ide tartozik). Mindegyik novellájában van moralizáló társadalombírálat, hangjuk – rezzenetlenül – a kiábrándultságé. Amint már céloztam rá egyszer, ez a kiábrándultság (amely a szakirodalom szerint az ötvenhat miatti keserűségből fakadt; lehet) rokona volt a szocialista „dezillúziós” irodalomnak, a „Tűztánc” antológia csalódott kommunistáiénak, aztán meg Karinthy Ferenc, Ladányi, Moldova, Kertész Ákos ekkori alkotói korszakának. (Emlékszik még valaki Somogyi Tóth Sándorra? Vagy a funkcionárius elfancsalodás dokumentumaira, a Holt-tengeri tekercsekre és a Részeg esőre?) Az afölötti búbánatnak, hogy „a létező szocializmus” nem vetett véget az önzésnek, az anyagiasságnak, az egyenlőtlenségnek, az unalmas, kilátástalan, prózai, triviális életnek. Amelyben nincsenek magasabb eszmények – kommunizmus vagy hazafiság – , csak a szünet nélküli kínlódás a megélhetésért és az „érvényesülésért”, ahogy ekkoriban nevezték. Itt a megsavanyodott, pontatlan nosztalgia keveredett a cinizmussal – ezt élvezték a „jól megcsinált” színművek lelkes nagykörúti nézői. Sarkadi Imre, aki az egész al-műfaj megteremtője volt, nem volt cinikus, ezért is támadt mítosza. A megkeseredett népi, nékoszos kommunista vonásai bizonyára elhomályosulnak majd a Dörner-féle Új Színház fölújításaiban.

Amikor Csurka darabjait még játszották, senki nem tartotta őt „nagy drámaírónak”, ő maga se. Azóta nagy drámaíró, amióta a „de”-szindróma érvényesül. („Nézetei elfogadhatatlanok, de nagy drámaíró” – mondja a napilapos gyorspubli meg Tarlós. Ugyanennek volt a haszonélvezője Makovecz. „Nagy építész, de nézetei elfogadhatatlanok.” Hát igen, még ez sem kizárt.)

Jó, de nem kiemelkedő képességeivel ügyesen gazdálkodott, kihozott magából mindent, amit lehetett. De mint minden profi, ráunt a technikai természetű kielégülésekre. Kései írásaiban is ott van a rutin, de ezek nem szakmunkák. Ezek már a szívéből jönnek. Világnézetileg és érzelmileg akkor lelt önmagára, amikor elkezdett az – ó istenem – magyar sorskérdésekkel foglalkozni, az ismert dilettáns módon. Dilettáns, de autentikus és őszinte az ő nemzeti publicisztikája. Az első, erdélyi tárgyú nemzeti drámája – annyi élesre köszörült körúti színmű, annyi vígszínházi diadalok diadal után – szinte meghatóan balogsüti. Naiv és egy kicsit nevetséges. Ám az mégis nagy dolog, hogy valaki annyi kommersz kétértelműség, célozgatás és „áthallás” után naivságra és ügyetlenségre képes. Mutatja, hogy itt igazi érzések támadtak.

Csurkát a demokratikus ellenzék tette tönkre.

(Nem ő az egyetlen.) Amikor megízlelte az ellenállás oly csábító pátoszát, nem volt megállás. Először Konrád és Szelényi híres könyve ihlette meg, Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a ráció bűnös, hogy a kultúra végképp elzüllött – Konrád és Szelényi nem egészen ezt mondta ugyan – , hogy megújulásra, új megváltásra van szükség, amelyet a földosztásos és az ötvenhatos szocializmus nem lehetett képes megadni.

A könnyen kínálkozó nemzeti kiút – kigázolás – összeegyeztethető volt a demokratikus ellenzék emberi jogi praxisával és retorikájával az utódállami magyar kisebbségek sanyarú sorsának taglalásában, a velük való együttérzésben, a tiltakozásokban, amelyeket úgy-ahogy eltűrt (ha nem is mindig) a kései Kádár-rezsim, hiszen nem róla volt szó. (S amikor a nemzetiségi elnyomás problémáját nyíltan összekötötték a rendszer jellegzetességeivel, mint Csoóri a Duray-előszavában, akkor ki is tört a botrány.)

Csurkát persze továbbra is kísértette a múltja. Ebben a múltban tanulta meg a politikai technikáit, amelyek az Aczél György-i logika alapján a személyes kapcsolatokon nyugodtak. Így lehetett – Csurkától nem függetlenül – az első magyarországi ellenzéki szervezet, a Magyar Demokrata Fórum első elnöke a Magyar Népköztársaság Művelődési Minisztériumának osztályvezetője, a Hazafias Népfront főtitkárának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának (azaz az állítólagos ellenfél második számú vezetőjének) a bizalmasa. (A „másik oldalon”, az urbánus antinacionalisták „oldalán” viszont az Új Márciusi Front – Nyers, Vitányi, Vásárhelyi – hasonló kísérlete viszont hálistennek nem sikerült.)

Csurka soha nem volt népi író. Műveiben nyoma sincs a magyar parasztságnak, amely a régi magyar progresszió – Adytól és Jászitól Szabó Dezsőig és Veres Péterig, Szabó Zoltántól Donáth Ferencig és Nagy Imréig – legfontosabb gondja és témája volt. Kései, szélsőjobboldali publicisztikája Milotayra és Lendvai-Lehnerre („Nomádra”) emlékeztet, nem Féjára és Kodolányira. Rajnissra, nem Oláh Györgyre. (Itt elnézést kérek az internetes olvasótól, akinek minderről fogalma sincs. Ugorja csak át nyugodtan.)

Ámde volt abban következetesség és tartás, hogy szembefordult Antall Józseffel és az úri jobboldallal (aki és amely azért Milotaynak tetszett volna). Csurka Istvánt – egyesegyedül a magyarországi jobboldalon – egészen a legutóbbi időkig érdekelte és foglalkoztatta a magyar nép, őszintén aggódott a lecsúszás és a hanyatlás miatt, látta a magyar plebejus tragédiáját a kudarcos rendszerváltás zűrzavarában. Ezért a mai napig becsülöm Csurkát. Akkor is megszólaltatta a magyar vidék, a magyar kispolgárság – jogos, indokolt és okadatolt – szorongását, amikor úgyszólván senki más. Nevezetes írása, a Keserű hátország (amelyről Fehér Ferenc, nyugodjék, írt szép tanulmányt) akkor is ennek a tragédiának a legelső nagy dokumentuma, ha – társadalomtudományi eszközök híján – az elemzés pontatlan.

Fasiszta volt Csurka?

Igen is, meg nem is. Fasiszta volt, amennyiben ösztönös ellenszenvet érzett minden gyöngeséggel, szubjektivitással, kétellyel – s emiatt aztán mindenfajta pluralizmussal – szemben. Mozgósított volna mindent, ami magyar. Mit tekintett magyarnak? Kezdetben mindent, amit a plebejus, kispolgári ressentiment annak tekint. Amit az amerikai vulgáris szociológia „morális pániknak” nevez. Magyar az, amiben nincsenek benne a lázadók. A nők. A melegek. A bohémek. A töprengők. A kétkedők.

Az, amit Csurka – hogy megnevezzük legnagyobb, legmélyebb szenvedélyének tárgyát – „zsidónak” tekint, Otto Weininger és legnagyobb tisztelője, Adolf Hitler óta egyértelmű kulturális képlet, ahogyan Horkheimer és Adorno klasszikusan megfogalmazta: „Mindegy, milyenek a zsidók önmagukban. Képük mint a legyőzött képe tele van olyan vonásokkal, amelyeknek halálos ellenségük kell hogy legyen a totalitáriussá vált uralom: a hatalom nélküli boldogság, a munka nélküli bér, a határkő nélküli haza, a mítosz nélküli vallás vonásaival.”

E tekintetben, semmi kétség, Csurka náci volt meg fasiszta. (Olykor meg egészen egyszerűen csak nacionalista, néha egyenesen nemzeti demokrata.) De nem úgy volt náci, mint a Jobbik, amelyhez csakugyan semmi köze. A Jobbik indítékai között nem szerepel a magyar nép. Csurka a magyar népet a zsidónak tekintett belső szabadsággal szemben definiálta, a Jobbikat nem érdekli a magyar nép, csak a diadal: a csonkítás, a verés, az elhallgattatás. A Jobbik a szeretetlenség, a tradíciótlanság, a részvétlenség pártja. Csurkát vonzotta a nemzeti egység, a magyar erő fantazmája: ezért állt utolsó gesztusaival Orbán Viktor pártjára, mert – a maga módján – Magyarország sikerét akarta, ami a Jobbiknak teljesen közömbös. Az apokalipszis lovasai (tudjuk a Doktor Faustusból) hidegek. A Jobbik jéghideg. Csurka István gonosz szíve azonban forró volt. Szláv asszimilánsként imádta a magyart. A Jobbik – s a Jobbik egész nemzedéke – nem szeret semmit. Csurka része a magyar történelemnek, a Jobbik kívül áll rajta, strukturális globálfasiszta.

S mivel magunk is részei vagyunk a magyar történelemnek, Csurka nekünk nem közömbös. Meggyászoljuk, mert gyászoljuk magunkat. Csurka sokat ártott a magyar népnek, mert a magyar nép sorsán gondolkodott. Úgy, ahogy tudott. Magyarország bizony Csurka országa is. Legyen neki könnyű a sír.

Az írás megjelent a HVG.hu-n 2012. február 4-én. Az alcímek szerkesztőségünk kiemelései.

Bölcsesség

2012-02-06T21:04:00.001+01:00

Eligitaequalem sibi prudens quoisque sodalem.
Bölcs, ki olyat választ, ki egyenlő véle, barátnak. (Ovidius)

Lapozó

2012-02-06T19:53:00.009+01:00

Nagykároly több mint fele vallotta magyarnak magát... Nagykároly lakosainak száma 22.781-ről 20.181-re csökkent. Ennek 54,8%-a magyarnak, 40,1%-a románnak, 2,4%-a németnek és 2,3%-a romának vallotta magát. Csökkent Tasnád lélekszáma is, 9528-ról 8411-re. Itt az etnikai megoszlás szerint a lakosság 51,1% román, 36,2%-a magyar, 11,4% roma. Avasfelsőfalu lakossága 9881 (11.602 volt tíz évvel ezelőtt), 94,3% vallotta magát román, 2.9% magyar és 1,9% roma nemzetiségűnek. (Tovább...)

100 éve született Nagy Gyula

Mellette még ott van élete nagy munkája a szinte általa teremtett néprajzi tájegység feltárása
a Vásárhelyi puszta. 2011. november 18-án emlékezett a város és egy igen szűk érdeklödői kör az egykori múzeumépítő, múzeumigazgató, néprajzi kutató, a város és az ide kötődő tanyavilág aprólékos sokoldalú feltárójára. Valójában olyan munkát végzett ő, aminek értékét mind a mai napig nem igazán tudják az itteniek sem értékelni. Gyújtőmunkájának jó részét még fel kell
dolgozni, s tovább kell vizsgálódni, hogy megfelelő tanulságokat le tudjon vonni a szakma és a várospolitika is, (Tovább...)
Disznótor és autómentés Gellértegyházán Sem a hófúvás, sem a hideg nem tántoríthatta el a Történelmi Gellértegyházáért Alapítványtagjait szombaton, így megtartották a tervezett disznótor

Szabadon garázdálkodhat a cukor...

A cukor nemcsak üres kalória, sokkal ártalmasabb annál. Egyre gyűlnek a tudományos bizonyítékok arra, hogy a fruktóz a máj pusztulásához és egy sor egyéb krónikus betegséghez vezető események láncolatát indítja meg. (Tovább....)
Székelyföldön csökkent a románok aránya
Közép-Erdélyben, Maros, Kolozs és Fehér megye többségében románok lakta városaiban, településein általában gyors az asszimiláció. Ez tapasztalható Kolozsváron is, annak ellenére, hogy a város magyar kulturális és oktatási központnak számít. (Tovább...)
A pusztadaróciak bizonyultak a legjobbnak Harmincnégy kolbászba, sütõbe, hurkába, torosba kívánkozó disznónak adták meg a végtisztességet szombaton a Túrterebesen megtartott II. Szatmári RMDSZ Böllérversenyen. Minden egyes csapat a vidékére, településére jellemzõ disznótoros szokások, ételek legjavát igyekezett megmutatni, illetve elkészíteni az immár hagyományosnak mondható versenyen. Voltak, akik ragaszkodva a hagyományokhoz, szalmával perzseltek, vagy éppen forrázták a sertést, de egyesek a gyorsaságot részesítették elõnyben, és gázzal szõrtelenítettek. Kelemen Hunor mûvelõdési miniszter is részt vett az eseményen, aki többek között Csehi Árpád Szabolcs, megyei RMDSZ elnök, Erdei D. István képviselõ, Günthner Tibor szenátor, Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere, ( Tovább...)
A magyar államadósság nőtt a leggyorsabban
Az euróövezetben minimálisan csökkent, az egész Európai Unióban emelkedett az államadósság tavaly a harmadik negyedévben az előző három hónaphoz képest az Eurostat hétfőn publikált adatai szerint. Az euróövezetben a bruttó hazai termék (GDP) arányában mért államadósság 87,4 százalékot tett ki az eurót használó 17 országban a harmadik negyedév végén. Három hónappal korábban 87,7 százalék volt az arány. Valamennyi uniós tagországot figyelembe véve 81,7 százalékról 82,2 százalékra nőtt az összesített államadósság. (Tovább...)

Édes anyanyelvünk

2012-02-06T12:14:00.003+01:00

A keltezés helyesírása

A keltezés helyesírása

(A Magyar Helyesírás Szabályai tizenegyedik kiadásának

tizenkettedik lenyomata alapján az Akadémiai Kiadó gondozásában)

293. Az évszámot mindig arab számmal írjuk, s utána pontot teszünk; a hónap neve teljesen kiírható vagy rövidíthető, illetőleg jelölhető római számmal is, arab számmal is; a napot mindig arab számmal írjuk, s utána pontot teszünk.

1983. november 28. 1983. XI. 28.
1983. nov. 28. 1983. 11. 28.

Terjedőben van a pontok nélküli, kötőjelekkel tagolt forma is: 1983-11-28

294. Pontot akkor teszünk az évszám (évszámcsoport) után, ha az utána következő hónapnévvel vagy időt jelölő egyéb szóval nincs birtokviszonyban:

1848. március 9.
1848. márciusban; de: 1848 márciusában (vö. 295.)
1848. áprilisi
1983. évi
1983–1984. v. 1983/1984. v. 1983–84. v. 1983/84. évi
19–20. század v. XIX–XX. század
1944. őszi; de: 1944 őszén (vö. 295.)
1945. március–áprilisban
1849. tavaszi–nyári
1956. október havában
1956. október folyamán; de: 1956 folyamán (vö. 295.)
1956. október végén; de: 1956 októberének végén (vö. 295.) stb.

295. Az évszámok után a következő esetekben nincs pont:

a) Ha az évszámot (évszámcsoportot) névutó vagy névutóból képzett melléknév követi, vagy ha az évszám (évszámcsoport) birtokos jelzője egy másik szónak, nem teszünk utána pontot:

1848 előtt 1526 augusztusában 1914 késő őszén
1848 előtti 1848 hősei 1848 első felében
1849 után 1849 mártírjai 1849 tavaszi hónapjai
1867 és 1896 1703–1711 1944/45 nehéz telén stb.
között stb. szabadságharca stb.

b) Nem teszünk pontot az évszám (évszámcsoport) után, ha a mondatban ez az alany: 1492 fordulópont az emberiség történelmében. 1941–1945 mérhetetlen károkat okozott népünknek.

Elhagyható a pont a zárójelbe tett évszámok mellől is: Az elmúlt év (1993) rendkívül aszályos volt.

296. Az évet és a napot jelölő számjegyekhez a toldalékok pont nélkül, kötőjellel kapcsolódnak: az 1838-i árvíz; Magyarország 1514-ben; 1848. márc. 15-én; július 6-ig vagy 6-áig; 12-től vagy 12-étől; stb.

Az elseje, elsején, elsejéig stb. szóalakok számjegyes írása: 1-je, 1-jén, 1-jéig stb. Az elseji v. elsejei szóalakok számjeggyel írva: 1-ji v. 1-jei.

297. Ha a napok sorszáma után névutó következik, a számok után a pontot (vagy a birtokos személyragot) ki kell tenni:

1983. december 20. és 31. között; de:
1983. december 20-a és 31-e között; vagy:
1983. december 10. óta; de:
1983. december 10-e óta stb.

Orosháza utcái

2012-02-05T18:14:00.014+01:00

Iglói út

Iglói út

glói utca a város nyugati oldalán a Szőlők városrészben található, neve alapján a földrajzi tulajdonnév eredetű utcanevek csoportjába tartozik. Tehát mesterséges névadással kapta nevét a felvidéki Iglóról, 1937-ben. ( Orosháza néprajza kötet 40. oldalán, hogy 1937-ben egy kilenc tagú bizottságot hívtak életre az utcanevek ügyében ). Arra nem találtam adatot, hogy valamilyen közelebbi kapcsolat Orosháza és Igló között lett volna a névadás tekintetében (lásd példaként Zombai utca, az Orosházára települő ősök szülőfalujuk után nevezték el az elsőnek kialakult utcájukat). Az 1937-es utcanév-rendezéskor^1. (Orosháza néprajza kötet 40. oldalán, hogy 1937-ben egy kilenc tagú bizottságot hívtak életre Orosházán a Szöllők és az név nélküli utcák elkeresztelésére. A Huba utca szöllőkbeli folytatása az Iglói út. A Pesti út és az Iglói út közötti új utcák nevei: Kárpát, Tátra, Levente A másik oldalon a Torkos porta utcája lett a Nádor utca, a Teréz utca Késmárki utca névre változott (aztán visszaváltozott), a Vangyel - dűlő pedig Pusztaszeri út lett. Tehát, mint minden szőlőbeli utca név, az Iglói út is 1937-ben született, addig tanya elnevezése volt.)
már így jegyzik be:Iglói út Névadása valószínű abból az érzelmi motivációból fakad, hogy az 1920 után elcsatolt területek városai utcanévként a magyarországi településeken tovább éljenek.

IGLÓ felvidéki város Lőcsétől délre a Hernád bal partján lévő völgyben terül el, manapság (2001-ben) közel 40 ezer fő a lakói száma. Az Iglói út a Huba utca folytatása a Szőlőkben. Kezdete a Huba utca és a Békéscsaba-Szeged vasútvonal kereszteződése, azaz a felüljáró. Ma úgy jutunk az Iglói útra, hogy a felüljáróról a Szőlőbe érve befordulva balra, majd azonnal jobbra. Az Iglói út kezdetének meghatározó része a vasúti felüljáró, amelyet 1994. áprilisban adtak át a forgalomnak, ezzel az utca egy része eltűnt, átalakult. Az utca vége a város nyugati Gyopáros felöli széle (tehát a városból kivezető út is lehetne, de nincs folytatása), zsákutca, bár kivezető útszakasz is van a végén, ahol rátérhetnek a Szent István útra. Az utca életében több szakaszt különböztetünk meg. Az első, az utca születése, kialakulása (a 19. század vége, a 20. század első évtizedei, csupán néhány ház épült, inkább tanyaszerűek pl. … szám alatti, ma is meglévő épület, az idősek elmondása szerint azokból az időkből való. A második szakasz, amikor utcává válik. Polgárházak épülnek, csendes, kertváros jellegű városrésze lesz Orosházának. A vidék egyik jellegzetessége, hogy utcákon meggy, barack és díszfák váltják egfymást, tavasszal csodálatos a virágpompa. A harmadik a 90-es években indult el az átalakulás felé, a régi házakat újakkal cserélik fel. Egyenes utca, az 1920-30-as években épült ki,és 1937-től mint Iglói út nyilvántartásba került jellegzetes polgárházak és régi tanyaformájú épületek egyaránt megtalálhatóak voltak. 2000 után erőteljes építkezés indult meg, s az új stílusú magánházak Orosháza kertvárosi arcát formálja napjainkban. Aszfaltozott útja (1995-96) biztonságos közlekedést teremtett.

Szép házai, kertjei látványnak is kellemesek. A házak számozása 1- .. –ig tart. Az Iglói útból a Szent István útra nyíló utcák összeköttetést biztosítanak, rövidek, általában 10-12 házból állnak. Aszfaltozott utcák ezek is: Sorrend szerint a vasúttól haladva: Kárpát, Tátra (megcsonkított utca, hiszen amikor megnyílt a Szőlő körút az utca keleti oldalát elbontották. Innen indul tulajdonképpen a Szőlő krt., a Szent István úti kereszteződést követően), Rajki József (korábban Partizán, 1945 előtt Levente utca volt), Iskola-köz (inkább csak átjáró utca szerepét tölti be az Iglói és a Szent István utca között Csak sarokházai vannak. Az utca aszfaltburkolata feltöredezett, gödrös, elég elhanyagolt állapotú. A sarki A Szent István útra nyíló egykori iskola épülete, most közösségi ház, szépen rendben tartva, kellemes sportudvara van).

Az utca másik oldalán a következő kisutcák ágaznak ki, s mennek rá a városszéli Pusztaszeri útra a vasúti átjárótól haladva : Teréz, Nádor, Martinovics, s a Tátra utca mintegy folytatásaként a még kiépítetlen Harmat utca, szintén a Pusztaszeri útba torkollik. A Harmat utcában van a Harmat Söröző és Soós Tibor háziorvos rendelője.. A Harmat utcából nyílik az Iglói utcával párhuzamos Szüret utca, amely teljesen új utcája a városnak, a 70-es években kezdődtek itt az építkezések.

Az utca jellegzetes házai, építményei: Az mondhatom, hogy kiemelkedő szerepet betöltő építménye nincs az utcának. Itt csak lakóházak vannak. Ma már az utcakép is jelentősen megváltozott, de akad érdekességként néhány olyan ház, amely a 19. századot idézi, s vannak még a megmaradt régi épületekből is karakteresek (Csizmadia-ház, Jeges tanító úr háza, Mezitlábas Kovács-ház²^. Az Iglói út elején, közvetlenül a vasúti átjáró után a Teréz utcával sarokra zárva állt a Zeitler műköves háza és műhelye. Után igen szép teraszos sarokház állott ( ma a telek üres), aztán Jeges Károly tanító úrék háza sorakozott, hatalmas kerttel és óriási fákkal. (Ez ma is megvan, a Szociális Otthonhoz tartozik itt van az Öregek Napközi otthona.)

Jeges Károly alakját így idézzük meg Koszorús O. emlékeivel: . „Jeges Karcsi bácsiról - csak így hirtelen - minden komolyabb utána nézés nélkül. Úgy emlékszem, 1902-ben született Bácskossuthfalván (ezt egyszer nekem mondta az öreg). Trianon után az országnak erre a részére került - 1932-ben megnősült és egyik kollégája, Balassa János lányát, Ilonka nénit vette el. (vele csináltam egy interjút, az Iglói u. 7. szám alatt lakott, amit apja épített, csak akkor még Torkos--kert 200. szám volt a lakcíme 1927-ben. Ilonka néni 1910-ben Pöstyénben született, az apja akkor a Felvidéken tanított. (Mondtam neki, hogy az öreg Rubik Ernő is ott és ugyanakkor született, amin igen elcsodálkozott, tőlem tudta meg).
Férjével együtt a Bónumi tanyai iskolában tanítottak, 1934-ben született Karcsi fiuk, aki - ha jól emlékszem 56 évesen autóbalesetben halt meg. Temetésén még a pesti baráti köréhez tartozó Szabó Gyula színművész is szavalt. Karcsi többször bejött hozzám a Könyvesboltba, Ilonka nénivel és
egy lányunokával is (akkor volt 18 éves) . Karcsi bácsi az,állami iskolához tartozott. Igazgató Kadocsa Oszkár, tanítók: Kálnoki Kiss Dániel (ismertem, ő volt az unitárius hitközség vezetője itt), , Keresztúri Ferenc, Vári László, Kovács Gyuláné (engem második osztályban tanított), stb. Azt hiszem Karcsi bácsi azt mondta nekem, hogy kántor is volt egy ideig a reformátusoknál, talán Bereczki András előtt – vagy betegsége alatt, nem tudom. Még szólnom kell Mezitlábas Kovács Istvánról is, amit Koszorús Oszkár közölt.. Írtam vagy 10 éve a Mezítlábas Kovács Istvánról, aki egyszerű ember létére paskum földeket vásárolt és egy szép villát épített, ami ma is megvan. A lakcíme 1938-ban Szöllő 231. szám volt, lehet, hogy ez lett az Iglói utca. Harmadik dologra is ő hívta fel a figyelmemet, egy emléktáblára, amit Vér Béla és Zeley László szorgalmaztak a gyerekkor megörökítésére. A tábláról Vér Béla ezt mondta:-

1. Lásd Orosháza története és néprajza II. kötet. Szabó Ferenc. 40 oldaltól

2. Koszorús Oszkár cikke az Orosházi Harangszó 2005. Feltámadás hava. 3 oldal.

3. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem Koszorús Oszkár . szíves segítségét és adatközléseit.

MEZÍTLÁBAS KOVÁCS ISTVÁN, EGYHÁZUNK

EGYKORI JÓTEVŐJE

Idestova fél évszázada, hogy Pali öcsémék gimnáziumi osztályába fiatal és lelkes tanár érkezett, Beck Zoltán. A tanár úrnak egyik első dolga volt, hogy az orosházi nép által ismert találós kérdéseket, közmondásokat, ragadványneveket gyűjtetett tanítványaival.

Lelkész édesapám azt ajánlotta testvéremnek, hogy itt van a kántor Tóth Laci bácsi, meg Fekete Sándor bácsi, a vasárnap délelőtti istentisztelet után kérdezősködjön tőlük, meg a templomból kijövő idősebb presbiterektől, egyháztagoktól. Így is történt. Mi ifjak, jókat szórakoztunk a „néprajzi” gyűjtőmunka eredményén. Különösen tetszettek nekünk a gyakori családneveket viselő famíliákat megkülönböztető ragadványnevek. Ízlelgettük és értelmeztük a fölsorolást. Hallottuk, hogy volt boglyás Benkő, fakólovas Kocsondi, bodri Horváth, pohos Horváth, úri Horváth, motya Szemenyei, hess Kovács, mezítlábas Kovács.

Ekkor találkoztam először a mezítlábas Kovács elnevezéssel. Azután a falukutató Darvas József és Féja Géza írásait olvasgatva bukkantam ismét e névre, majd a közelmúltban egyházunk levéltárában, mikor az 1934-es év jegyzőkönyveit tanulmányoztam. Természetesen a hivatalos iratokban a mezítlábas jelzőt soha nem írták le, de a kortársak tudták, kiről van szó.

Olvassunk bele egyházunk irataiba!

„Kovács Andor esperes örömmel jelenti, hogy Kovács István, Orosháza, Tanya 207. sz. alatti lakos egyházközségünknél 1000 Pengős alapítványt tett, hogy annak kamatait minden esztendőben karácsonykor szegény gyermekek között osszuk szét.”

Kis keresgélés után sikerült megtalálni az eredeti Alapító levelet is, amely így szól:

„Alulírott Kovács István, orosházi Tanya 207. szám alatti lakos, kisbirtokos, az orosházi ágostai hitvallású ev. egyházközség javára 1000 Pengő, azaz egyezer Pengő összegű alapítványt teszek. Az alapítványt nevezett egyház pénztárába azonnal lefizetem.

Az alapítványi összeget az egyházközség, a nevemet viselő alapítvány címén köteles kezelni. Az 1000 P. állandóan sértetlenül fennáll, annak évi kamatait azonban minden év karácsonyának délutánján köteles nevezett egyház szegény evangélikus gyermekek ajándékául kiosztani.

Szeretett egyházamra Isten áldását kérem!

Kiadtam és sajátkezű aláírásommal elláttam ezen alapító levelemet.

Kelt Orosházán, 1934. évi június hó 1-ső napján.

Süle László Kovács István

Kovács Andor alapítványtevő

tanuk”

Az esperes ugyanakkor azt is jelentette, hogy Kovács István hittestvérünk az evangélikus Nőegyletnek is adott az Árvaház alapra 2000 Pengőt. Tehát összességében 3000 pengőt juttatott az orosházi evangélikusságnak.

Az Orosházi Friss Újság 1934. aug. 17-i száma is hírt adott paskumi Kovács István jótéteményéről, sőt közölte, hogy „az evangélikus nőegylet márványtáblára vésette fel Kovács István jótevője nevét”, melyet a nőegyleti székházban (ami a régi posta épülete mellett volt) augusztus 19-én a délelőtti istentisztelet után fogják felavatni.

Ez a 3000 pengő hatalmas összeg volt, mai pénzben talán 5 millió forint körül lehet, hiszen ugyanakkor a községi munkások órabére 20 fillér.

- Ki volt Kovács István, akit csak úgy emlegettek Orosházán, hogy a mezítlábas Kovács, illetve paskumi Kovács. Bizony, életútja mesébe illik.

Szülei, Kovács János és Csizmadia Erzsébet, az orosházi zsellérség névtelen tömegéhez tartoztak, 1846-ban kötöttek házasságot evangélikus templomunkban. Írásunk hőse István 1853. január 12-én született, a kötelező négy elemi osztály elvégzése után apja polgárt akart faragni belőle, szabó inasnak adta. 18 éves korában a saját lábára állt. Nagyon szerette az állatokat, addig takarékoskodott, amíg vett egy tehenet, majd a borjú és a tej árából vásárolt egy másikat. Ezzel indult.

1875-ben feleségül vette Tóth Erzsébetet, házassági anyakönyvünk tanúsága szerint jeles lelkészünk, Győry Vilmos eskette őket. Hatvan év alatt 130 holdnyi birtokot szedegetett össze az Orosháza határában fekvő paskumokból. (A paskumok tízezer négyszögölnyi területű legelődarabok voltak). Azért hívták mezítlábas Kovácsnak, mert fiatalabb korában ritkán használt lábbelit. Cipőjét a vállára akasztva jött be a faluba, s csak itt vette azt fel.

Féja Géza a Magyarország című napilapban és később a Viharsarok c. könyvében is A mezítlábas kán címmel írt róla. A mongol kánok lehettek ilyenek, mezítlábas Kovács hódító ereje a horizont helyett a földet vette célba. Több tanyája is volt, az istállóban cementpadló, cementvályú, vízvezeték, villany. Az egész gazdasági udvar kitéglázva. Magának egy modern, négyszobás villát építtetett, s bőr karosszékéből irányította gazdaságát és családját. A falon díszes oklevelek sokasága bizonyítja, hogy győzött.

Fia, Lajos (1876-1959) is kötődött egyházunkhoz, huzamosabb ideig presbiter is volt, ugyanígy az unoka Lajos (1900-1989) szintén hűséges tagja volt egyházunknak, viselt presbiteri tisztséget is. Mi most a dédunoka Kovács Lajossal (1937-) idézzük a dinasztiaalapító mezítlábas Kovács István emlékét. Aki a saját keze munkájával emelkedett ki az orosházi földművelő és állattenyésztő sokaságból, vált példaképévé a szegényparasztoknak. Fokról fokra építette birodalmát, azonban élete végén fontosnak tartotta, hogy megszerzett anyagi javaiból a

rászorulóknak is juttasson.

A dédunoka elmondta, hogy mezítlábas Kovács István maga varrta ruháit munkásainak, akik idősebb korában, tiszteletük jeléül, mindnyájan nagyapának szólították. Emlékszik még arra is, hogy a Nőegylet nagytermében dédapja bekeretezett fényképe is a falon függött.

Földi életének végét érezve határozta el, hogy egy nagy alapítványt tesz az evangélikus egyház javára. Halotti anyakönyvünk szerint 1934. október 2-án végelgyengülésben fejezte be pályafutását. A következő presbiteri gyűlésen Horémusz Pál igazgató lelkész szomorú szívvel jelentette, hogy „paskumi Kovács Istvánt, ki nemrég egyházunknak és nőegyletünknek is nagyobb adományt illetve alapítványt ajándékozott, az Úr magához szólította”.

Emlékét jegyzőkönyvben örökítették meg. Sírjánál Fürst Ervin lelkész végezte a temetés szolgálatát és hirdette a vigasztalás evangéliumát.

A törekvő és szorgalmas, szolidan élő Kovács István földbirtokos élete legyen példa a mai orosházi evangélikusok előtt is!

Koszorús Oszkár

Miegymás

2012-02-02T20:33:00.004+01:00

Napkitörés még újabb várható!

Ilyen ma este a Hold!
Mi jön vajon.

Miegymás!

2012-02-02T17:36:00.003+01:00

1%

2012-02-02T16:47:00.002+01:00

Tökröm, tükröm

2012-01-25T16:36:00.003+01:00

Tükröm, tükröm mond meg nékem
Miről szól ez a bárgyú?
Hátde nem csak az hanem mire fel vállajjál gyereket te???!! Munkahejj nincsen,de ha már nincs akkor segéj sincs már a nyugdíly az most nem ide tartózkodik de az se lesz és nem is nagyon vann.De ennek az ellenéíbe van ijen meg ojan meg amojan adó mán kutyád se lehet mer akkor mán adózz.Ha véletlenü a salyát házadba és nem a otpjébe lako akkor meg ojan ingathatlan adó hogy majnem ojan mintha albérletbe lakná akkór még inflácijó meg a péz egyre értéktelenebbségiről nem is beszétem és nem is fogokk mer tugya aztat mindenki sajnoss.És akko még csak ott tartol hogy magad épphogy elész nem még gyereket vállasz akinek ha teccik ha nem teccik pelenka alaplyáratban kell míg picci de 2000 fornt alatt még kicipőt se lácc a kinajiba se ami 1 hónapig jó max mer kinő a gyerek belőle.stb... Lasan ott tartunk hogy aki vállajja hogy gyereket csinál az felelőtlen lessz.Jó lehet ez dúrva vót azé de ki tuggya

Ékes anyanyelvünk.Jaj!

A tenger vár

2012-01-21T18:46:00.005+01:00

Atlanti óceánra nézett Dani de Nantes, amikor ezeket a képeket készítette, s aztán elküldte.
Lehet ábrándozni és merengeni. Dani de Nantes képei.

AQ

2012-01-21T18:46:00.001+01:00

Világképek

2012-01-21T14:51:00.003+01:00

A fénylő Föld
Lám - lám ilyen fényárban úszunk és pazarolunk rendületlenül. Persze az is igaz, hogy úgyis fogy az energia, ha takarékosabban élünk, legfeljebb tovább tart. A végeredmény ugyanaz. Egyszer elfogy. egyszer vége.
De most még van.
Különben is jó nekünk a tobzódás? Jó nekünk a féktelen szerzés? Jó nekünk a végtelen zabálás? Jó nekünk a hitetlenség? Jó nekünk a nemzeti jellegünk kopása? Jó nekünk az, hogy nemzetünk úgy nézi a sorsunk és a világunk, ahogy pulyka. Az egyik szeme csak a baloldalt látja, a másik csak a jobbot. Mintha a mi szemünk is időnként elcsúszna, és árnyékolva látunk.

1%

2012-01-20T16:11:00.001+01:00

Kávéházi Társalgó

2012-01-12T15:13:00.002+01:00

2012

2012-01-09T17:25:00.001+01:00

Izland merte és ki tudja, talán meg is nyerte! Click

Világképek

2012-01-05T13:42:00.001+01:00

Krátertó Kongóban Forrás :http://www.168ora.hu/grafika/?category_id=&element=1&gid=882
A tó képe

Film

2012-01-01T15:07:00.002+01:00

2012 Boldog újévet !letöltés VILÁGVÉGE I. és II. click a linkre
http://www.filesonic.com/file/32600589/SWZ.HU-2012- Ha eljo a vilagvege.part1.rar
http://www.filesonic.com/file/32601987/SWZ.HU-2012- Ha eljo a vilagvege.part2.rar

Napi röpke

2011-12-13T14:35:00.003+01:00

Sopron példát adott egykoron:

A magyarság számára fájó, Trianonban aláírt békediktátum előtt már volt egy megrázó élmény. A valamikori társállam, Ausztria ugyanis területet követelt és kapott az antant hatalmaktól. Mintegy 4500 km2-nyi területet, 350 ezer lakossal ítéltek átadásra, három várossal, köztük Sopronnal.

Azonban volt visszaút. 1921 nyarán több szálon indult meg a fegyveres ellenállás előkészítése. A fegyveres felkelést azonban nem a hivatalban lévő magyar kormány, hanem két elkötelezett hazafi, Prónay Pál és Gömbös Gyula szervezte és irányította. A szintén soproni Thirring Gusztáv vezette Nyugat-magyarországi Liga önkénteseket toborzott. 1921. augusztus 20-án Sopronban tízezer fős tömegtüntetésre került so Tovább...

Városimázs

2011-12-13T12:09:00.003+01:00

Orosházi séta
Fülöp Csaba hív mindenkit egy kis orosházi sétára.

Lapozó

2011-12-11T13:01:00.002+01:00

Újszilváson felavatták az első magyarországi naperőművet, s így egyik pillanatról a másikra 14 szeresére nőtt Magyarországon a napenergia felhasználása. Ám a megújuló energiák aránya jelenleg is csak 7 százalék, pedig az Európai Uniónak megígértük, hogy 2020-ig 14,6 százalékra emeljük az arányát. Glattfelder Béla (Fidesz), EU-képviselő, a Nemzeti Megújuló Platform valamint a Magyar Szolár Szövetség elnöke szerint ez nem lehetetlen, de óriási állami támogatásra volna szükség.Tovább...

Karácsony 2011

2011-12-07T18:54:00.004+01:00

Egyéni ajándék, de kellemes családi program is lehet: a papírhajtogatás. Készítsünk : karácsonyfát papírból. Készítsünk díszeket is.

Versajándék karácsonyra

2011-12-07T16:25:00.004+01:00

A verselők találkozóját szervezzük, december 21-re az Amadeus Kávéházba, várjuk a jelentkezéseket egy-egy vers felolvasására. A találkozón a 2012-es esztendő terveiről is beszélünk.
Várjuk a visszajelzést a részvételre és örömmel vesszük a felolvasást is. A felolvasásra kerülő verseket kérjük elküldeni, hogy tematikus sorrendet tudjunk kialakítani.
Hozza magával ismerőseit, családtagjait is, hiszen mindenkit várunk, aki szereti a verset. A saját versek felolvasása mellett, bejátszással meghallgatunk néhány klasszikus karácsonyi verset, jelesek előadásában, s közben hallgatunk egy kis karácsonyi muzsikát is.

További részletek itt.

Napi röpkék

2011-12-07T15:24:00.002+01:00

Kibukkant az Inség-szikla a Dunából
Ugye nem tudjuk mit hoz a holnap. Tény az, hogy nem sok jóval bíztatnak. Akik ma reményt adhatnának nincsenek látható közelségben. Bármerre nézek romlás... s lám már a víz oly kevés, hogy létszik az ún. Inség-szikla a Dunában. A képes beszámoló itt látható.
S az este láttam egy történelmi dokumentum összeállítást Balassagyarmat hősies ellenállásáról, s önmaga felszabadításáról a csehszlovák megszállás alól (1919), amit Európa legnagyobb megrökönyödésére Károlyi Mihály nem tett meg. Még a franciák is meglepődtek, azon ahogy Károlyi felkínálta az mországot. S aztán jött Kun Béla is, meg a vörös terror. vajon az iskolában igaz történelmet tanítanak már?

Napi röpkék

2011-12-04T19:20:00.006+01:00

Főtér
Korábban minden "erő", "csoport" azt mondta, kell, ideje már új főteret adni Orosházának. Igen! Ideje! S lám jó magyar szokás szerint, kavargatjuk...
Gondoltam, hogy így lesz, mert Magyarországon ez így szokás, Orosházán pedig különösen így, hogy nincs olyan dolog, amire ne azt bökné rá a jámbor demokrata : "Nem kő!....Minek'a'.."
Bezzeg korábban nem mondták, amikor csak úgya gyalulták lefele a várost. S most mondom kérdem miért vagyunk szegények. Mert mi mindent kétszer....háromszor...n-szer építünk fel építünk újjá. Mert ott vannak a csodaszép panelek, s most milliárdokat költünk rá, alig jó húsz év után, mert olyan vacak munkát végeztek, hogy felháborító volt az már akkor is!
Mindenki akarja, hogy lendüljön felfelé a város, de a semmiért nem fog lendülni. Ha van már talán egyre jobbá javított Gyopárosfürdőnk, akkor kell mellé egy város is, mert idegenforgalom a semmiért nem lesz. Ezért kell egy frappáns és impozáns belváros. Mert, ha azt hallanám, hogy ennyi virágot, annyi új szobrot, annyi látványt teremtsünk, segítünk, akkor érteném. De nem így működik.
Szóval lesz itt még vita, vagy minek is mondjam azokat a beszólásokat, amely minősíti ezt a várost. Minősíti a jóérzésű polgárokat is, mert már röhögött rajtunk néhányszor a fél Magyarország. Hisz a butaság, az emberi meggondolatlanság határtalan mifelénk.
Ha a Kossuth-szobor javításra szorul, akkor azt javítani most kell, nem pedig majd!!!

Napi friss

2011-12-03T16:02:00.008+01:00

Kilenc év után ismét költözik...
Kilenc évvel ezelőtt Rajki László szobrászművész irányításával restaurálták a Kossuth-szobrot. A munkálatokat akkor Verasztó Antal helytörténész naponta figyelemmel kísérte és rögzítette a munkálatok menetét. Az összefoglalója írásban is megjelent a JELEN - irodalmi almanachban. Most a főtér rendezése miatt el kellett mozdítani a szobrot, s ez jó alkalom, hogy most már hosszú távra mindazt elvégezzék, ami korábban elmaradt vagy nem került javításra.
Az eseményről beszámolt írásban és képekben az Oroscafé. Itt olvasható, illetve nyomon követhető a galériában a szobor költözetetése.
Kíváncsian várjuk, hogy új helyén lássuk Kossuthot-
Ezzel tulajdonképpen elkezdődött erőteljesebben Orosháza új főterének kialakítása, amelyet nagy reményekkel várja mindenki.
Ritka eseménye, alkalma egy városnak, hogy arculatot adjon, amely varázsossá teszi a várost.

Napi röpkék

2011-12-03T14:19:00.008+01:00

Rémülés az éjszakában...

Az éjjel egy filmet nézem valamelyik csatornán. Nem tudtam aludni, volt valami feszültség körülöttem. S lám történt is valami. Kést szorítottak a torkának, és kifosztották a 18 éves srácot a Kishangyánál. Vagy mégis a filmet láttam?

Kép1. Utca, hosszú és egyenes. Útkereszteződés, A Wine boulevard keresztezi a St. Stephan streetet. A sarkon egy kis üzlet, vegyesbolt, de leginkább a környék élelmiszer és háztartási cikkeit kínálja az erre lakóknak.Most csend.

Kép2. Fiatalember egyedül jön az útkereszteződés felé, szépen, lassan ballag. Olyan 18 éves. A bolt előtt megáll, a fény megvilágítja arcát. Telefonját előveszi, valakit felhív. Áll!

Kép3. Hirtelen két alak ugrik elé a boulevard felől jönnek loholva.

Kép4. A fiú nézi őket.

Kép5. A két fickó nekiugrik a srácnak, kitépik a kezéből a telefont.

Kép6. - Kussolj kiskomám, mert szúrok! - mondja az egyik a testesebb, s kést szegez a szeme elé.

Kép7. - Ürítsd ki a zsebeidet! - böfögte a másik, s ő is elővette bugyliját (olyan volt mint az oltókacor)

A srác kiüríti zsebeit, pénztárca, kulcsok, iratok, egy szelet csoki, zsebkendő, papízsebkendő.

Kép8. Elveszik sorban a cuccokat, egymásnak adják, a pénztárcát zsebre vágja a dagadtabb, a többit messzire eldobálják.

Kép9. - Aztán kussolunk kiskomám! - s öklével belevág a srác arcába, éppen az orra alatt csapodik be az ököl. Vér, szisszenések sora.

Kép10. A lábát kirúgja a testesebb a srác alól.

Kép11. Srác a földön, folyik az orra vére.

Kép12. rugdosni kezdik a fiút.

Kép13. Elfutnak a város vége felé vezető úton, aztán hirtelen beugranak egy kis mellékutcába.

Kép14. A srác feltápászkodik. Kóvályogva elindul a belváros felé.

Talán a rendőrségre tart!

Aztán filmszakadás egy időre.

Alig pár hete a Liget streeten egy idős néni fényes nappal ütöttek le, Mindent elvittek tőle (nyaklánc, karikagyűrű - letépték a kezéről és volt nála 60.000 Ft, hogy fizesse csekkjeit)

Aztán talán fél éve ugyancsak fényes nappal erre a Wine departamenen egy idős hölgyet ököllel arcul vágta valaki, és teljesen kifosztotta, ujját a gyűrűje miatt összetőrte, kezét hátrafacsarta. Azóta is félig nyomorék.

Hát akkor mekkora az én nyugalmam, mikor itt köröttem ilyen dolgok történnek. Mintha Chicagoban élnék, vagyis itt inkább.

Advent és karácsony

2011-12-02T21:13:00.002+01:00

Már negyedik éve jelentős eseménye a városnak az adventi gyertyagyújtás az Árpád-kertben.
Lassan jutottunk ide, de eljutottunk. Ehhez kellett egy olyan csapat, mint az Oros-haza Baráti Kör és a köréjük csoportosuló lelkes orosháziak.
Az OROSCAFE összefoglalója és képei itt:

Dal csak úgy

2011-12-02T18:04:00.004+01:00

Fura érzésem van...

Fura érzés fogott el.
egy esztendőnek vége ,
utat kell taposni megint,
másik göröngyös térben,
Hát sikálom az utat
a tavalyi cipőben.
Lépegetünk lassan az időben.
A cipőm nem változott,
a lelkem mellé kopott,
újat már nem kapok,
de végül is minek...
ami még van az jó lesz
fájós lábra védelemnek!

Egy fura érzés fogott el,
ez nem más mint a honvágy
hazamenni kellene?
Hova?
Hol lelem? Kolozsvárt!

Dal csak úgy

2011-12-02T17:46:00.001+01:00

Bródy-dal

Napi friss -Kaffka Margit

2011-12-02T11:23:00.002+01:00

Csak ma vettem észre, hogy Kaffka Margitra kellene gondolni, s ajánlani, hogy olvassátok őt. Találtam egy blogot, róla is szól, s egy írásának részletét is olvashatjuk angolul és magyarul. Legalább ennyit tegyünk, hogy emlékezzünk rá. Bízom benne, hogy tegnap Nagykárolyban, a mai Kaffka Margit utcába, ahol van a szülőház tettek egy emlékkoszorút. Majd utána nézek a dolognak. Addig is itt az olvasnivaló!

Karácsony 2011 - könyvek

2011-11-29T20:10:00.011+01:00

Könyveim kedvezményes áron megrendelhetőek: helios@globonet.hu A könyveket utánvéttel küldjük meg a megadott címre három napon belül. NÉGY könyv együttes rendelése esetén 10% kedvezményt adunk a teljes összegből. Ajánlatunk érvényes a 2011. december 31-ig beérkezett rendelésre.
Könyveink Orosházán megvásárolhatóak az IQ könyvesboltban a Kossuth Lajos utcán és Csepreginé könyvesboltjában a Győry Vilmos téren.

Amadeus kávéház - kisvárosi történetek - elbeszélések . 2011. 200 old. Ára: 3.200 Ft. postaköltséggel

A csodálatos körtefa mesefüzet színes rajzokkal Tóth Nóri illusztrációival- 2011. 20 old. Ára: 400 Ft postaköltséggel

Gyopárka tündér meséi - meséskönyv . 2010. Ára: 600 Ft postaköltséggel

A könyvet Tóth Nóri illusztrálta, rajzolta.

Orosházi dísznótorok hajdanában és napjainkban. 2009. Ára: 3200 Ft postaköltséggel
A könyvben a disznótoros szokások mellett bemutatja a táj jellegzetes disznótoros ételeit és gazdag receptgyűjteményt kínál a régi ízek kedvelőinek.

Izes Orosháza (gasztronómiai időutazás - Orosháza egykori és mai híres és hétköznapi ételei) 367 ételleírás a könyvben. old. 331. ára 3.200 Ft postaköltséggel

Orosházi libalakoma (régi libatartás hagyományai és libából készült ételek leírásai képekkel) 200 old. ára: 3.200 Ft postaköltséggel együtt

Kiállítás Gárdonyi emlékére

2011-11-29T17:53:00.007+01:00

Budapesten kiállítás nyílott a Petőfi Irodalmi Múzeum és az Egri vár rendezésében a Gárdonyi házban rejtözködő relikviákból. Aki arra jár érdemes megtekinteni a Petőfi Irodalmi Múzeum tárlatát. Egy szép beszámolót szívesen közölnék, annak a tollából, aki már megtekintette.

Napi friss

2011-11-28T11:02:00.002+01:00

Brightonból kaptam egy üzenetet és egy ajánlást. Ezt a kisfilmet Tóth István fotóművészről szól. Ime a film.

Adventi gyertyagyújtás Orosházán

2011-11-27T22:30:00.006+01:00

Az Árpád-kertben az idén is meggyújtották az adventi gyertyákat, s ezzel lassan az ünnepre készülődik mindenki itt ebben a csendes,vidéki városkában, ahol azért vannak időnként zajos emberek is, s alig van tíz esztendeje, hogy még a karácsonyfát sem engedték felállítani.

Ilyenkor mindig eszembe jut egy régi bölcs mondása: " Törpék között még törpébb lesz, ki óriásnak hiszi magát!

Áldott szép adventi ünnepeket kivánunk mindenkinek!

Kiállítás, azért, hogy meghökkenjünk!

2011-11-27T22:07:00.007+01:00

Halál a konyhában
A művész alkotásának akkor van értelme, ha tud üzenni, vagy legalább akar üzenni. Csak a látvány maga is lehet üzenet, de annál azért tovább is kell menni, Mert a művész a világról szól, arról a világról, ami köröttünk van. Marjai Judit különös kiállítása is üzenet.

Jön a tél?

2011-11-27T21:30:00.004+01:00

Itéletidő Skandináviában Svédország és Dánia között hatalmas vihar tombol.

Nagy Gyula centenárium

2011-11-19T15:12:00.006+01:00

Nagy Gyulára emlékeztünk...

Az emléknap programjaíból: Emléktábla avatása a múzeum homlokzatán Ünnepi megemlékezések: Barna Gábor egyetemi tanár Szeged, Juhász Antal professor emeritus, Szeged, Nagy Zoltán megyei múzeumigazgató Szombathely, Szenti Tibor néprajzkutató, Szilágyi Miklós egyetemi tanár Budapest. Részletesebb beszámoló A HÓNAP 2011/6. számában olvasható.

Nagy Gyula nyughelye Orosháza alvégi temetőben.

Petőfi nyomában

2011-11-12T14:08:00.000+01:00

Hol nyugszik Petőfi?

Orosháza kulturális folyóirata

2011-10-20T15:34:00.002+02:00

Megjelent Orosháza egyetlen egyszemélyes szerkesztőséggel működő folyóirata A HÓNAP

A hét verse

2011-09-19T22:23:00.002+02:00

Kosztolányi Dezső : Őszi reggeli

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.

Rilke: Őszi nap

Itt az idő, Uram. Nagy volt a nyár.
A napórákra árnyékod bocsássad,
s a szeleket ereszd a földre már.

Parancsold: a gyümölcsök érjenek be,
adj még két délies napot nekik,
add, hogy beteljesedjék mindenik,
s a mézet gyűjtsd a dús szőlőszemekbe.

Kinek most sincs még háza, sose lesz,
s ki most maga van, már marad magára,
éjszaka olvas, folyton levelez,
s a ligetben bolyg, valakit keres,
mikor a lombok őszi tánca járja

A hét verse

2011-09-13T20:19:00.004+02:00

Apollinaire: BÚCSÚ

Letépem ezt a hangaszálat

Már tudhatod az ősz halott.

E földön többé sose látlak,

Ó idő szaga hangaszálak,

És várlak téged tudhatod.

(Vas István fordítása)

Tények - adatok

2011-09-11T23:09:00.002+02:00

*Az ember álmaiban átlagosan 6 pókot nyel le az életében.
*Egy átlag életkorú ember 20 évet alszik.
*Minden magyar emberre évente 80.000 kg vegyes szemét jut.
*A spenótot azért tartják "különleges" ételnek, mert egy tudós az erről szóló képletében elírt egy nullát.
*A baglyokon kívül semmilyen madárféle nem látja a kék színt.
*A kaméleonnak a nyelve másfélszer hosszabb a testénél.
*1938-ban a Time magazin "Az év embere" választásán agyoztes: Adolf Hitler.
*500 millió évvel ezelott egy nap csak 20.6 órából állt.
*A csapadéknak köszönhetoen a K2 nevu hegycsúcs néhány hétig magasabb,mint a Mount Everest.
*A Földön minden nap 0.00000002 másodperccel hosszabb az elozonél,a Föld forgási sebességének lassulása miatt.

A ketchup Kínából származik.

Leonardo da Vinci képes volt az egyik kezével írni, a másik kezével pedig rajzolni egyszerre.

Leonardo da Vinci kézírásait csak tükörbol lehet elolvasni.

A patkányok hosszabb ideig bírják víz nélkül, mint a tevék.

A Pentagon híres ötszögletu épületében kétszer annyi mellékhelyiség van, mint amennyit a dolgozói létszám indokolna. Ennek oka az,hogy a
40-es években, amikor épült, még érvényben volt egy virginai törvény,amely szerint külön WC-t kellett építeni a fekete és a fehér alkalmazottaknak.
*A pókháló egy hihetetlenül eros anyag: a vastagságához viszonyítva
jóval erosebb, mint az acél.
Szakértok szerint egy ceruzavastagságú pókháló kötél meg tudna
állítani egy Boeing 747 óriásgépet repülés közben.
*A sakkban használt "sakk-matt" kifejezés alapja a perzsa "Shah Mat",aminek jelentése: "a király halott".
-A testen belül a fájdalom kb. 110 m/s sebességgel terjed.
*A történelem legrövidebb háborúja Anglia és Zanzibár között
dúlt,1896-ban. Zanzibár letette a fegyvert 38 perc után.
*A Tyrranosaurus Rex legközelebbi ma is élő rokona: a csirke.
*A vakok írását egy 5 éves francia fiú, Louis Braille fejlesztette ki.
Braille 3 éves korában vakult meg, miközben apja szerszámaival
játszott, és az egyik kiszúrta a szemét.
*A világtörténelem leghosszabb musormegszakítását a BBC követte el. Egy Miki egér rajzfilmet szakítottak félbe azzal a hírrel, hogy kitörta második világháború.6 év múlva aztán akkurátusan folytatták a félbeszakadt rajzfilmet,pontosan attól a ponttól, ahol anno abbahagyták.

Az "&" írásjel egy időben az angol ABC része volt.

*Az alma a rózsák családjába tartozik.
*Az amerikai filmekben feltűnő telefonszámok mindig 555-tel kezdődnek. Ilyen kezdetű telefonszámokat a valóságban nem használnak, ígyelkerülik a lelkes telefonálók békés polgárokra szabadítását.
*Az Apollo-11 landolásakor már csak 20 másodpercre elegendő üzemanyaggal rendelkezett.
*Az eddigi leghosszabb, emberi testben talált bélféreg 33 méter hosszú volt.
*Az elso autós kiadó ablakkal rendelkezo étterem egy McDonald's volt,az Arizona államban található Sierra Vista-ban. Az étterem azért
csinált ilyen kiadó ablakot, hogy a közeli katonai támaszponton állomásozó katonákat is el tudják látni élemelemmel, akiknek egyenruhában tilos volt bármilyen boltba belépniük.
*Az ember által valaha generált legnagyobb hőmérséklet 70 millió fok volt, amit 1978-ban a Princeton Egyetemen állítottak elő.
*Az ember nem képes nyitott szemmel tüsszenteni.
*Tüsszentés közben az ember szíve egy millisecundum időre megáll.
*Az emberi hajszál 3 kg-ot bír el.
*Az emberi ujj képes érzékelni 0.02 mikron amplitúdójú vibrációt.
*Az Ezeregyéjszaka meséi eredeti szövege szerint Aladdin kínai kisfiúvolt.
*Az indiai nők törvényesen feleségül mehetnek egy kecskéhez.
*Az ollót Leonardo da Vinci találta fel.
*Az ostorcsattanás igazából egy miniatur hangrobbanás: a bojt átlépi a hangsebességet.
*Az ujjlenyomathoz hasonlóan a nyelv rajzolata is teljesen egyedi.
*Az USA államok közötti autópályáit úgy építették, hogy minden 5 mérföld útból legalább 1 mérföld egyenes legyen. Ezek az egyenes útszakaszok repülogép leszállópályaként használhatók háború vagy egyéb vészhelyzet esetén.
*A világ elso kereskedelmi forgalomba került CD-je Bruce Springsteen"Born in the USA" című albuma volt, amit az USA-ban adtak ki.
*Boleyn Annának, VIII. Henrik második feleségének az egyik kezén
hat ujja volt. Egész életében kesztyűt viselt, hogy leplezze testi deformációját.

Csak a rovarok rendelkeznek igazi szárnyakkal. A többi repülő állatfaj (denevérek, madarak) szárnyai igazából módosult lábak.
*Csak két állat van, amely a fejének elfordítása nélkül is látja a háta mögötti területet: a nyúl és a papagáj.
*Egy aranyhal emlékezőtehetsége mindössze 3 másodpercre terjed ki.
*Egy doboz Coca Cola Light fennmarad a víz színén, míg a normál változat lesüllyed.
*Egy ember éjszakánként átlagosan ötször álmodik. Minden ilyen álomrészlet hosszabb az előzőnél, az első időtartama mintegy 10 perc,
az utolsóé pedig 45 perc.
*Egy ember hamarabb elpusztul a teljes alváshiánytól, mint azéhségtől.
10 alvás nélküli nap már elég a halálhoz, míg éhezni több hétig is képes egy egészséges személy.
*Egy műanyag doboz körülbelül 50000 év alatt bomlik el.
*Egy órán át tartó fejhallgató viselés a fülben tanyázó baktériumok számát a hétszeresére növeli.
*Egyes számítások szerint az emberi agy tárolókapacitása 1 trillióbit, vagy 1164153 gigabyte.
*I. Henrik angol király karja 36 inch hosszú volt (91.44 cm), az
angolszász országokban használt "láb" mértékegység pedig ennek
egyharmada,12 inch (30.48 cm) lett.
*Görögország nemzeti himnusza 158 versszakból áll. Senki nincs az
országban, aki kívülről tudná az összeset.
*Ha egy ember meghal, a hallását veszti el utoljára. Az első érzékszerv, ami felmondja a szolgálatot, a látás, ezt követi az ízlelés, a szaglás és az tapintás.
*Hitler és Napóleon is csak egy herével rendelkezett.
*Izland nem rendelkezik saját hadsereggel.
*Julius Caesar, Nagy Sándor és Dosztojevszkij egyaránt epilepsziásak voltak.
*Kanada az egyetlen olyan olimpiát rendező ország, aki nem nyert aranyérmet a saját olimpiáján.
*Limában (Peru) szobrot állítottak Micimackónak.
*Los Angeles-ben több bíró müködik, mint Franciaországban.
*Mexikónak egyszer 24 órán belül 3 elnöke is volt.
*Neil Armstrong bal lábbal lépett a Holdra.
*Nemzetiségtől függetlenül, a katonák mindenhol a jobb kezükkel tisztelegnek.
*Pablo Picasso halva született, a bába ott is hagyta az asztalon. Picasso nagybátyja hozta vissza a kicsit az életbe, egy slukk szivarfüst segítségével
*Régen a távíróberendezések tesztelésére a "quick brown fox jumps over the lazy dog" mondatot használták, mivel ez tartalmazza az angol
ABC összes betűjét.
*Úgy becsülik, hogy ha a Földön valaha is kibányászott aranyat összegyűjtenék és beolvasztanák, akkor egy 20 méteres élhosszúságú kockában elférne az egész.
*Winston Churchill egy női mosdóban született, egy táncmulatság alatt.

Orosházi dalok

2011-09-11T16:53:00.004+02:00

Ez is Orosháza!

( Az Orosházi Hangulat-együttes és nótái)

A hét verse

2011-09-10T10:55:00.003+02:00

Petőfi Sándor: Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme, sötét hajam őszbe vegyül már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sírom fölibe?
Ó mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörölni véle könnyűimet érted,
Ki könnyedén elfeledéd hívedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

( Mit lehet ehhez még hozzátenni? Semmit! De igen! Október 1-jén Koltón leszek itt született a vers 1847. szeptember 29-én a kertben), s ott a diákok elmondják ezt a verset. Akik velem jönnek az útra, már 10 éve teszik. Ők az orosházi Székács József Közoktatási Intézmény 11- évfolyamának diákjai. )

Napi röpkék

2011-09-06T19:59:00.003+02:00

Hogy múlik a világ!

Talán észre sem venné az ember, hogy egyik nap a másik sarkába ér, de ha beleolvasok írásaimba, látom, hogy már megint oda egy év. Oda az év oda. Éveim száma gyarapodik, nem éppen örömömre, lassabban tudok regenerálódni. Három hetet voltam kórházban, s még most, lassan két hónapi itthonlét után sem érzem magam olyan állapotban, mint előtte voltam. Talán már vissza sem jön az az állapot!

Aztán itt van a világ. A minap a főtérről volt szó egy bizonyos körben, s akkor jöttem rá, hogy mennyire megváltozott minden. Értékrendek tűntek el, de igazán nem jött helyette semmi, csak az, hogy legyünk lazák!

Aztán itt van ez az idei nyár. Hol izzadtam, csorgott a víz az emberből, mint egy spongyából, hol meg reszkettem, mert szinte bunda kellett. De ez rajtunk kívül álló dolog (bár azt mondják mi emberek is ludasok vagyunk ebben!), tehát el kell fogadni, de hogy ez az orosházi kenyérünnep mivé facsarodott, hát az nem igaz! Amikor én először írtam a kenyérfesztiválról a Gyopárosfürdő című kis könyvemben, akkor egészen más célok vezettek. Mert onnan vették az ötletet, hiszen az elsőre még a pályázati anyagot is én készítettem részben elő a művelődési központtal Kiss Laci igazgatósága idején, akinek tetszett az ötlet és megvalósították. De nem érdekes. Most már csak egy silány zsibvásár az egész. Sajnálom nagyon a dolgot. Szóval ez is úgy van, mint annyi minden Orosházán, hogy mindig a középszerűség kerekedik felül, s akkor csodálkozunk, hogy mennek...mennek!

Talán, talán, ha lesz az álmodóknak elég erejük, akkor lesz egy szép főtere Orosházának. Én nagyon bízom benne, hogy leseprik a sok középszerűen gondolkodót, a sok szószátyárt. Már csak a múzeum felé is kellene lépni, hogy a Nagy Gyula év alkalmából a Szántó Kovács név lecserélődjön végre, amit egy másik világ ráfestett. Nagy Gyula hajdani igazgató úr így vallott erről visszaemlékezésében. Az ő neve méltó lehetne Orosházához és a múzeumhoz. Reméljük úgy lesz, mint ahogyan a Kossuth Rádióról is végre leszedték az odaerőszakolt sallangot. Ma már megint úgy mondják: Ön a Kossuth Rádiót hallgatja és nem MR1 Kossuth Rádiót.

Hát ennyi most a zsörtölődésem, arról most nem elmélkedek, hogy a tegnap este Orosházán is véget ért a nyár. Viharral búcsúzott a kánikula. Dörgött. villámlott és szakadt az eső. Az áramszolgáltatás megszűnt egy időre, itt mifelénk legalább másfél órát tartott a sötétség itt a Szőlőben, a felüljáró környékén. Elővettük a régi petróleumlámpákat és gyertyát, mint régen. Talán jó is volt ez a csend. Se tévé, se rádió, se dáridó!

Hűvösebb lett az idő!

Sztory

2011-09-05T20:19:00.002+02:00

Névjegy
Szabó Zsófia, Szabó Gyula Kossuth-díjas színművész lánya Orosházán született 1988. szeptember 22-én.
Főiskolai tanulmányait a Kodolányi János Főiskolán végzi.
Kedvenc filmje: Fekete hattyú
Kedvenc étele: ráksaláta
Kedvenc zenéje: Puskás Petitől a Holdfény
A többi itt olvasható!

Amadeus kávéház

2011-09-03T15:06:00.002+02:00

shophunter.eu/hu/ajánlata:

Szeptember

2011-09-02T10:45:00.010+02:00

Ambivalencia

Röpülnek a napok, már megint sárgulnak a levelek, már megint becsengettek (No nem nekem! Pedig de szívesen mennék még mindig irodalmat tanítani! De kinek kell! Ma már már nincs rá szükség!). Szóval elment megint egy év szinte, s rosszul érzem magam már megint. Szeptember! Eljött a gyerekek szellemi gyarapodásának újabb időszaka, itt van ismét az iskola hívó szava. De mifelénk inkább kezdődik, kezdődik az acsarkodás kora! Vagy még ez is a folytatás?... Ki tudja! De fáj! Nagyon fáj!

Repülnek a napok, elszállnak a fecskék, és a mi kis városunkban ismét gyarapodnak a pengeváltások, politikai üzengetések. Én azt gondoltam (kis naív!) az iskolanyitást minden politikai szervezet egy-egy szép verssel vagy szép szavakkal megfogalmazott üzenettel kezdi. No azért itt nem tartunk! El sem jutunk eddig itt, talán soha!

Két dolog jutott eszembe Orosházán, ahogy lassan őszbe vált az orosházi kánikula. Egyrészt merre haladunk? Másrészt miért ennyi a rosszindulat. Hej, szegény Orosháza!

Aquinoi Szent Tamás üzenetét küldöm, hogy csititgassam magam, magam: "Senki nem tud örülni, ha nincs benne szeretet" József Attila azt mondta: Én túllépek e mai kocsmán..."

Így nem is fecserelem tovább a szót, inkább idejegyzek néhány szép szeptemberi verset. Üzenetek, mindenkinek, de mivel igen kevesen szeretnek olvasni, így hát leginkább magamnak címzem azokat.

Kosztolányi Dezső: Szeptember elején

A hosszú, néma mozdulatlan ősz
Aranyköpenybe fekszik nyári, dús
játékai közt, megvert Dárius,
és nem reméli már, hogy újra győz.

Köröskörül bíbor gyümölcse ég,
s nem várja, hogy kedvét töltse még,
a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég
fülébe súg, elég volt már, elég,
s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet a vég.

Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcsesség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és közöny.

Tóth Árpád: Őszi kérdés

Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?

És fájt-e, amíg nézted a nyárfást révedezve,
Hogy reszket agg fejük, az ezüstösfehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már szeptember, a nagy szénásszekér?

S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakúlt időkbe
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!

S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simúlt s bús kezeidet nyalta?

Érbogyoszlói könyvbemutató

2011-08-28T19:16:00.001+02:00

Érbogyoszló

Kárpát-medence

2011-08-22T16:52:00.001+02:00

Gólyanapot tartottak Érendréden
1997-óta, amikor is a németországi székhelyû Európai Madártani Egyesület a Gólyák települése címmel tisztelte meg Érendréd községet, kisebb-nagyobb kihagyásokkal megrendezik a Gólyanapot. Az utóbbi idõben ez a település ünnepével is egybeesik, így a falunapon a gólyákat is megünneplik. Az idei ünnepet a falu testvértelepülése, a magyarországi Egyházasdengeleg küldöttsége is megtisztelte, akik Zsiga Tamás polgármesterrel érkeztek. A magyarországiak finom paprikást is fõztek a bográcsfõzõ versenyen, amelynek idén nem volt külön zsûrije, a szakácsok és a vendégek kóstolták meg a nagyszerû ételeket.
A faluünnep hivatalos megnyitóján a helyi és megyei vezetõk mellett ornitológus szakemberek is részt vettek. Dan Munteanu és Fazekas Lóránd szakmai szempontból méltatták az esemény jelentõségét kiemelve, hogy Endréden az emberek és a gólyák tökéletes harmóniában élnek egymással. Pataki Csaba kormánybiztos-helyettes hozzászólásában kifejtette, örvendetesnek tartja, hogy a településen nem csak a térség folklórjában oly nagyrabecsült gólya kaphat tiszta vizet, hanem az utóbbi idõszak komoly infrastrukturális fejlesztéseinek hála a lakosság is megfelelõ szolgáltatásban részesülhet.
A tegnap délutánt estébe nyúló kulturális és szabadidõs tevékenységek töltötték ki, illetve este az Insect paródia-zenekar és utcabál szórakoztatta az érendrédieket és vendégeiket.
(végh)
Forrás: Szatmári Magyar Hírlap

Nostredamus

2011-08-20T12:34:00.003+02:00

Nostredamus írja jóslatában a magyar jövőről. Dehát még van egy kis idő hátra, míg ez megvalósul.

75./

"Jön új nemzedék, mely erős lesz,
és nem szégyelli többé, hogy magyar,
a vének nemzedéke önmagán erőt vesz,
s nem csak önmagának túr és kapar.
Erkölcsében megújul majd az ország,
és végre büszke lesz minden fia,
mert ámulatba ejti egész Európát
ezerszáz évnek elteltével Pannónia."

Orosháza kincsei, értékei

2011-08-20T10:18:00.015+02:00

Kincseink, értékeink

A minap azt kérdezték tőlem, hogy vannak-e kincseink, amit mindenki tisztel, ami a város sajátos vonását kiemelné.

Orosháza kevés olyan látvánnyal dicsekszik, amelyek olyannyira felkeltené a kíváncsiskodók figyelmét, hogy aztán áradatszerűen ellepjék a várost. Ilyen veszély nem fenyeget bennünket. Azt mondják, hogy ennek ellenére hangulatos kisváros érzületét kelti, ha végigjárjuk utcáit, találunk szerény, de érdekes látnivalókat. Azért mindenképpen itt van a mi szakrális helyünk, amely nem csupán Orosháza, hanem a Kárpát-medence egyik szakrális helye: A Történelmi Emlékpark a sorsunkat sirató fájdalmas Anya szobrával (felavatva 1994. ápr. 24. alkotó: Szervatius Tibor); S lám A Szent István szobor talapzata éke a mi turul madarunk (alkotta Rajki József 2000.); új dolog, a gasztronómiai csoda: Orosháza tortája (Orosházi túróslepény torta. Kóstolási hely a Rétesbolt a Dózsa György utcán a Szántó Kovács Múzeum (ahova be kell térni!) után; az ősiségünk jelképe egy hímzést, az orosházi csillag varrottas (őrzik az orosházi hímzőasszonyok, s leginkább Sonkolyos Józsefné, a kör vezetője)

A hét verse -

2011-08-19T12:11:00.002+02:00

Szent István király imája

A mélységből kiáltok Hozzád , hallgass meg Uram!

Taníts meg, hogy kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben, s hogyan

kell örülni a megérdemelt könnyben.

Adj erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam, s az alázatosság

színtelenségét okosan csillogtassam.

Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni, s hogyan kell féktelen erővel

egyenesen állni.

Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet, s alázatosan megadjam magam

a léleknek.

Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek, s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek.

Adj erőt napközben, hogy el ne fáradjak, s fáradtságot este, hogy rögtön elaludjak.

Taníts meg lendülni, ha Reád találtam, s hirtelen megállni, ha utat hibáztam.

Ne add meg mindig, amit nagyon kérek. Taníts bátor lenni, mikor nagyon félek.

Engedd a világot megvetve szeretni, csak magadat ne hagyd soha elfeledni.

Ez a kívánságom, ez maradjon végleg, de ha másként szólnék,

nagyon szépen kérlek, ne neheztelj reám, ne fordítsd el orcád,

hiszen a mélységből kiáltok fel Hozzád.

Tokaj Írótábor

2011-08-17T11:44:00.003+02:00

A litera.hu-ban olvastuk.
L. Simon másik hivatkozása az Esterházy-ars poetica: „Az irodalomnak nincs oka, célja. Az irodalom van”. Feladata tehát önmaga. ...nem irodalmi kultúrában élünk, hanem médiakultúrában, a biztonságos irodalom korszaka véget ért, s nemcsak a politikának, az íróknak is újra kell gondolniuk az elvárásaikat. - A Tokaji Írótáborban Pozderka Judit járt.
További részletek itt:

Dokumenumok

2011-08-16T15:49:00.002+02:00

Fazekas Eszter „Csinálják ezt ma utánunk!”

Beszélgetés Surányi Lili jelmeztervező-tévérendezővel

Surányi Lili
116 KByte Surányi Lili 1947-ben kapott először munkát a filmgyárban. A XX. századnak az a szimbolikus, vagány művésztípusa ő, akiből már csak hírmondó maradt. Visszaemlékezéseiből az is kiderül, miként tudta az életét s pályáját gyökeresen megváltoztató, sorozatos sorsfordulatok közepette is megőrizni humorát, s miért érzi úgy, hogy mára széthullott a szakma.

Hol született? Gyerekkora, ifjúsága mennyire volt hatással későbbi pályaválasztására?

1919. október 31-én születtem Orosházán, azon az éjszakán – ahogy Tamási Áron Ábelje mondja –,„amikor a románok kézhez vettek minket”. A szüleim tehetős emberek voltak, a kor művelt polgárai, de diploma nélkül. Édesapám négy nyelven beszélt. Baromfifeldolgozó cége volt Orosházán. A család minden vagyona áldozatul esett a csapatok fosztogatásának. Miután megélhetésünk, biztonságunk megszűnt, a szüleim úgy döntöttek, hogy a két gyerekkel Budapesten kezdenek új életet. Két éves voltam, amikor felköltöztünk. Édes nagymamám és anyám testvére népes családjával Orosházán maradt, és el kellett szakadnom legkedvesebb társamtól, Nyikita kutyától is. A húszas években a pénz értéke olyat esett, hogy a házon, amit szüleim eladtak, vettek nekem, a gyereknek egy bundát. Budapesten, a Szív utcában bérelt apám egy kis fűszerüzletet. Az üzlet hátsó részét deszkafallal, függönnyel leválasztotta: az volt a lakásunk. Ebben az ablaktalan, ajtó nélküli helyiségben laktunk, aludtunk, tanultunk, főztünk, és elmondhatatlanul szerettük egymást. Apám a hátán hordta az üzletbe a szükséges árut, de a bátyámat gimnáziumba járatta. Hét évvel idősebb bátyám úgy döntött, húga ábécéskönyve Andersen lesz. Így tanultam meg olvasni ötéves koromban A rút kiskacsán. Írni még csak a nagybetűket tudtam. Akkor még nem láttam filmet. Kockánként, motívumról motívumra lerajzoltam a mesét. Hosszú szalagokat vágtam csomagolópapírból, közé nagybetűkkel beírtam a mesém szövegét, s ezt a szalagot egy hosszúkás fehér dobozba vágott nyílás előtt hurkapálcikával csavartam. Ezzel a kezdetleges laterna magicával „találtam föl” a magam számára a rajzfilmet. Talán így kezdődött az a csoda, ami később az életem lett. Igazi filmet csak évekkel később láttam. Még évtizedek múltán is szemére vetettem testvéremnek, hogy miért éppen a Jeanne d’Arc élete című némafilmre vitt el. Ma is elevenen emlékszem a máglyára, a bátyám pedig keserves sírásomra.

Tizenéves koromban már kicsit jobban éltünk. Új üzlet, utcára nyíló ablak a szobán, konyha is volt, s annyi pénz, mely a szűkös megélhetést is biztosította. A szüleim minden áldozatot vállalva a lánygyereket is gimnáziumba íratták. Az Abonyi utcai gimnázium akkoriban fogalom volt, sok gazdag lány járt oda. Új tankönyvünk azonban alig volt. Minden évfolyam átadta azt a néhányat az utána következőknek. De nem is volt rá szükség, mert a második évtől kötelező volt a gyorsírás. Így jegyzeteltünk, s otthon aztán letisztáztuk az anyagot. Ezzel meg is tanultuk. Osztályfőnököm Túróczi-Trostler József volt, a később Kossuth-díjat is kapott Goethe-kutató, híres irodalomtörténész: irodalmat, németet és filozófiát tanított nekünk. Kizárólag németül beszélt, eleinte a felét sem értettem az óráinak. Éppen ezért mindent elolvastam, amihez hozzájutottam a Royal szálloda melletti házban, az Újság című lap kitűnő könyvtárában. Akkoriban sikk volt olvasni, versenyeztünk, hogy ki olvas többet. Levegője volt ennek az iskolának, a kultúrának, amiben felnőttem. Többek között görögül tanultam délutánonként. Néha elgondolkodom azon, ami akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy egy második elemit végzett gyerek ne tudjon olvasni. Ma érettségi előtt álló fiatalokkal is előfordul, hogy ha el is olvas egy rövid szöveget, nem tudja összefoglalni a tartalmát. Ismerek olyan biológia-tanárt, aki nem tudja, ki Konrad Lorenz.

Hol tanult tovább?

A harmincas évek legvégén járunk ekkor. A numerus clausus miatt nem mehettünk egyetemre. Édesanyám kitalálta, hogy tanuljak divatrajzolást. Egy héten háromszor mentem szabó-varró tanfolyamra is. Közben bekapcsolódtam egy munkás-színjátszó körbe a Munkás Testedző Egyesületben. A kultúrtagozatnak volt egy saját színpada, Major Tamás volt a rendezőnk. A háború után még az egyik május elsejei híradóba is bekerültünk, én egy verset szavaltam, piros ejtőernyőből varrt ruhában.

Hogyan vészelte át a háborút?

Sehogy. Apámat agyonverték, anyámat a ciklon B gáz ölte meg. Imádott szüleim halálát soha nem tudom megbocsátani.

Bujkált?

Nem. Én bujtattam másokat. A Munkás Testedző Egyesület színjátszó körének tagjaival szervezkedtünk. Hordtam az ennivalót Göd és Budapest között. Voltak nagyon áldozatos emberek, a katonatiszt Zsille Zsigmond és Győző nevű festőművész fia, Droppa Gusztáv - később miniszter -, az ő lakásukon egyszerre húsz ember is bújt… Soha egy pillanatra nem varrtam föl a sárga csillagot, idegen papírokkal akadálytalanul közlekedtem. Hosszú szőke hajam, kék szemem nem tűnt gyanúsnak. Próbáltam a szüleimet is menteni, el is vittem őket egy helyre, de egy részeges csavargó följelentésére elvitték őket a csendőrök. A tágabb családomból is csak néhány unokatestvérem maradt meg. A bátyám félholtan került elő egy munkatáborból.

Hogyan került a Gertler-iskolába?

Elemeiben már minden adott volt későbbi pályámhoz. Színészkedés az egyesületben, rajz, ruhatervezés. Minden érdekelt, ami színpad, színészet, rendezés, film. A háború után végleg elhatároztam, irány a színpad, a film. Kis ideig Gál Péter, majd Ascher Oszkár tanított beszélni, verset mondani. 1945-ben alakult Gertler Viktor filmrendező iskolája, 1946-ban beiratkoztam. Persze pénz nélkül ez sem volt egyszerű. Ezért napi négy forintért minden áldott nap statisztáltam az Operettszínházban, a pénz éppen elég volt a kiskutyám és a magam élelmezésére.

Mennyi volt Gertlernél a tandíj?

Nem emlékszem már erre pontosan, mert Gertler tehetségesnek tartott és nagyon hamar elengedte a tandíjamat.

Kikkel járt együtt?

Rácz Edittel, szeretett barátnőmmel, dolgozott a filmgyárban később Bán Frigyes- produkciókban, jelenleg Zürichben él. Mészáros Gyula filmrendezővel, Tímár István dokumentumfilm-rendezővel, Nagy Gyula felvételvezetővel, Krämer Mari vágóval. Aztán egy évvel fölöttem járt Herskó János rendező, Szécsényi Médy, Láng Mária, mindketten vágók. Meg színészek. Kitűnő tanáraink voltak. A rendezést maga Gertler Viktor, Marton Endre és Bán Frigyes tanította, a színészetet Ascher Oszkár és Lukács Margit; az operatőri mesterséget Hegyi Barnabás, a legkiválóbb emberek. Az oktatás sokkal komplexebb volt, mint ma. A forgatókönyvírástól a dramaturgián át a jelmeztervezésig, gyártásszervezésig mindent tanultunk, amit egy majdani filmesnek tudni illett. Volt énektanár, tánctanár, angol nyelvtanár is. A Gertler-iskola három év után megszűnt. Ekkor nagyon sokan átmentek az akkor induló Színház - és Filmművészeti Főiskolára, akkor indult ott a filmes tanszak. Én nem tudtam ott folytatni, mert nem volt miből élnem. Szerencsére Latabár Kálmán sűrűn járt vidéki körutakra. Megkérte Gertlert, ajánljon egy csinos lányt segédjének. Ez történetesen én lettem. Zalaegerszeg, Szeged, Debrecen, egyik város a másik után; az egész országot bejártuk. Konferáltam, szavaltam, kis jeleneteket adtunk elő Latyival. Csodálatos nagy színész volt, a szempillája rebbenését is kiszámította. Volt olyan jelenetünk is, ahol Bordy Bella táncolt, a háttérben Cziffra György kísért zongorán: egy balladát adtunk elő. Latabár megszeretett, elégedett volt velem. 1946-47-ben így tudtam eltartani magam. De aztán 1947 nyarán, gerincbántalmai miatt megszűntek a turnék, s nyáron az Operettben sem volt munka. Komoly bajba kerültem.

Nem sokáig, hiszen már 1947 nyarán kezdődött a Talpalatnyi föld forgatása. Hogy lett ott jelmeztervező?

Segítséget kértem kedves tanáromtól, Bán Frigyestől. - Csak egy pici szerepet. - Tündéri ember volt, látom ma is, ahogy elneveti magát. - Egy parasztfilm a te pofácskáddal? Hogy képzeled? - Másnap kaptam egy telefont, jelentkezzem a filmgyárban Ranódy Lászlónál. Ő volt akkor a művészeti igazgató. Bemutatkoztam, majd elém tett a film jelmeztervezőjéhez szóló szerződést négyezer forintról. Iszonyatos pénz volt az. Ekkoriban még nem volt státusban senki a filmgyárban, csak a produkciókra szerződtek. Forgott velem a világ. A produkciós irodán nagy derültséggel fogadták kétségbeesésemet. Ott volt az operatőr Makay Árpád, Pán Jóska díszlettervező, Zákonyi Sándor vágó, Herskó János, Makk Károly, Hintsch György segédrendezők. Tudok persze rajzolni, de hát mindjárt kosztümtervező... - Ők tisztában vannak a képességeimmel, segíteni fognak, hogy megismerjem a kölcsönzési lehetőségeket, a gyártási struktúrát. - Hamar belejöttem.

Ruha szempontjából, azt hiszem, nem ez volt a legnehezebb feladat az életében.

Nem. Inkább azért, mert ez volt az első vizsga, élesben. És sok olyan emlék köt hozzá, ami jelképezi is az akkori filmgyártást.

Mi volt a legemlékezetesebb?

Egy vízzel teli árokba fordult az autóbuszunk Karcag és Kunmadaras között. Ez a busz indult utolsónak a teljes ruhatárral. Az öltöztetőkön kívül négyen ültünk benne: Bálint György művészeti vezető, Rácz Edit, én és a kiskutyám. Úgy törték ránk az ablakot a környékbeliek, bemásztak, hogy kiszabadítsanak. Gyurit, karját elszorítva - az ütőere sérült - tuszkoltuk ki az ablakon, kintről ráncigálták. Dőlt a karjából a vér, az én karom is vérzett. Sürgettem a karcagi orvosokat, gyorsan varrják össze a sebeimet, mert a kifacsart ruhákkal rohantam Pestre, megmenteni és újra varratni a legtöbbjét. Mészáros Ági menyasszonyi brokát ruhája is teljesen tönkrement a vízben. Egy délután kellett újra beszerezni az anyagokat, két éjjel varrni, a forgatás időpontja nem késhetett.

Hogyan tervezték meg a filmet, milyen volt a pénzügyi háttere?

Megvolt a pénz a filmre. A forgatókönyvet mindenki elemeire szedte, és beállította a költségeit. Én is végigmentem a színészlistán, a statisztákon, ki milyen ruhákat kap, ez mibe kerül. Aztán mindezt összesítve közösen megbeszéltük a koncepciót és a lehetőségeket. Nem kérdőjelezték meg az óhajaimat, de én sem akartam lehetetlent. A gyártásvezető az egyeztetéseknek megfelelően alakította ki a forgatási napokra is lebontott teljes költségvetést, gyártási tervet, beosztást. Innentől kezdve nem volt dolgunk az anyagiakkal. Kívülről tudtuk a beállításokat, és tettük a dolgunkat. De akadt azért a korabeli filmvilágra, az emberek összetartására nagyon jellemző kis pénzügyi történet. A pénztáros Pesten volt, hogy feltöltse a kasszát, a stáb pénz nélkül vidéken. Akkor forgattuk éjjelente, Karcag mellett a lakodalom-jelenetet. Rendszeresen pirkadatkor aludtak ki a lámpák, amikor a madarak csicseregni kezdtek. A pénztárosnő napokig sehol. Négy-öt napig csodálta a lakodalom-jelenetet ötven parasztcsalád mint statiszta, s őket minden nap ki kellett volna fizetni. A harmadik nap már zúgolódni kezdtek. Tarthatatlan helyzet volt. Eszembe jutott, hogy kérjünk kölcsön, két unokanővérem lakik Karcagon, hátha tudnak segíteni. Beautóztunk Karcagra Ranódyval: - Segítsetek nekünk kifizetni a statisztériát, néhány ezer forintot! - Ez akkor nagyon nagy összeg volt. A két lány már hálóingben fogadott, de volt humoruk, s miközben a ruhát kapkodták magukra, már sorolták is, kikhez mehetünk koldulni. A legtöbbet egy istenáldotta ecetgyáros adta. Csupa apróban vakartuk össze, s pocakos zacskóban vittük ki az összeget a helyszínre. Addig Bán Frici bácsi csak rendezett, rendezett, mindig hibát talált a jelenetben, húzta a forgatást, hogy megérkezzen a pénz. Délben megjött a pénztárosnő is. Akkor minden fergeteges nevetésbe fulladt.

Szívünk, lelkünk benne volt ebben a filmben. Mészáros Ági filmbéli kisbabáját egy lelencházból hozták. Hányszor gondoltam arra tévés koromban, de jó lenne őt megtalálni, riportot forgatni arról, mi lett belőle. Sajnos, nem sikerült. Meglepő, hogy Franciaországban milyen jól fogadták a Talpalatnyi földet. Mikor én a hatvanas évek elején mint televíziós rendező Párizsban jártam, s bemutatkoztam, erről a filmről tudták, hogy ki vagyok.

És aztán ruhatervező maradt?

Még forogtak a Talpalatnyi föld műtermi jelenetei a gyárban, amikor hivatott a vezetés, s az igazgatói irodában elém tették a Mágnás Miska kosztümtervezői szerződését. Ekkor már komolyan megijedtem. Hiszen ezeket a parasztruhákat nem volt nagy kunszt megcsinálni. Itt csak helyre kellett egy-két dolgot rázni. De mindjárt Keletivel? És egy ilyen nagy produkciót? Nehéz ember volt, mindig profikkal dolgozott. Mindenki tartott tőle.

Hogy bíztak meg valakit akkoriban?

Az igazgatói irodán volt egy elosztó. A stábok onnan kértek embert a különböző feladatokra, s ez az adminisztráció ajánlott. A rendező választhatott. Nem tudom, a Talpalatnyi föld stábjából ki ajánlhatott Keletinek. Velem már a tényt közölték. A Talpalatnyi föld még nem zárult le, a befejezést átvette tőlem Rácz Edit, az osztálytársnőm.

S aztán hogy birkózott meg a Mágnás Miskával - illetve Keletivel?

Szerencsére az első megbeszélésünk jól sikerült. Tisztáztuk a kort, Marci bácsi világosan elmondta, milyen hangulatot akar, s hogy nem akarja megváltani a világot. Sárdy maradjon Sárdy, a népszerű Latabárok alakítsák a népszerű Latabárokat. Éreztem, hogy minden rendben, Mészáros Ági, Gábor Miklós kitűnőek, Gobbi Hildára a szerepét ráöntötték, virtuózan csente el az arany karkötőket és láncokat, órákat; egyedül a kezdő Németh Marika volt nehéz helyzetben a sok nagy színész között. Nagyon izgult. Keleti azt kérte tőlünk, hogy Marika ruhájában és játékában is legyen egyszerű önmaga a felcicomázott előkelők közt. Mészáros Ági maga volt a tehetség és a kedvesség. Keleti egyébként mindenhol, minden fázisban ott volt. Nem rejtette véka alá a véleményét.

Nagyon nehéz lehetett a munkája közvetlenül a háború után. Hogyan sikerült azokat az elegáns anyagokat beszerezni?

Nem volt minden része nehéz. A két Latabár és Sárdy, mivel önmagát játszotta, saját ruhatárát használhatta. Tobzódtam a gazdag választékban, az extravagáns ruhákban. Nem volt nehéz ezeket egy-két kiegészítővel különlegessé tenni. A probléma a cicomával volt. Ma még elképzelni is nehéz, mit jelentett a fordulat évében különleges anyagot vásárolni. Kongtak az üzletek, semmi választék. De hírmondónak, mintegy kirakatként a külföld felé, megmaradt két elegáns ruhaszalon: a Rotchild és a Szita szalon a belvárosban. Itt rendeltem meg külföldről a csipke és selyem-álmokat. Olyan selymes fényű rózsaszín anyagokat is, hogy boldog voltam. Németh Marika báli ruháját és Mészáros Ági grófi csipkekölteményét. A forgatási napra kellett mindig a ruháknak elkészülni. Egyik nap a forgatás után Vitéz Miklósné, a gyártásvezető és Renner Endre, a felvételvezető egyeztette a következő napot. Bandi rémülten jött rá, hogy néhány napja beiktattak egy jóval későbbi helyszínt, mert az éppen használt díszlet sarka erre lehetőséget adott. Ez lett a grófkisasszony lakosztályának egy sarka, ahol a történet szerint Rolla grófnő (Németh Marika) kidobálja álöltözetét a szobalánynak, Mészáros Áginak. Minden rendben lett volna, csak éppen nekem elfelejtettek erről időben szólni. Mert hol voltak akkor még a ruhák? Rajzon a Szita szalonban! Versenyt sóhajtozva ecsetelték nekem a módosítással járó költségmegtakarításokat. Felhívtam a Szita szalont, s előadtam, hogy holnapra kellenek nekem ezek a darabok, egy szabászt, varrónőt se engedjenek haza. Az éjjel megcsináltuk mind, fodrozva, csipkézve. De ne kérdezze senki, hogy néztek ki belülről! Vitézné köszönte, Bandi meg bólogatott. De a legkedvesebb emlékem talán mégis az operatőrhöz, Eiben Istvánhoz fűződik.

A fény nagy mesteréhez?

Az a mondás járta róla, úgy tud világítani, hogy még egy boszorkányt is kislánnyá varázsol. A vásár-jelenetben volt egy hosszú-hosszú fahrt. A műterem már bevilágítva - Bolykovszky Béla munkája volt -, Eiben beül az operatőri székbe, beállítja a képet, kamerát, mindent. A fekete kendő ráborul Pista bácsi fejére - akkor még traktornyi gépekkel dolgoztak. Szemes Miska, az asszisztens elindítja a felvételt, elindul a fahrtkocsi a sínen, majd végig a kikiáltóbódékon, mutatványosokon, árusokon. Kész a felvétel. Szemes végigharsogja a rendezőnek: Minden rendben? - Igen. - A hangmérnöknek: - Minden rendben? - Igen. - A kamerának: Minden rendben? - Hosszú csönd. Már harmadszor kérdezik. - Pista bácsi, rendben? - A segédoperatőr leemelte a néma csendben a leplet, s szeretett operatőrünk ott aludt a gépre borulva. Nagyon szerette a „kevert” kávét, s a feledékeny büfések néha eltévesztették az arányokat.

Az Egy asszony elindultcímű filmet is jelmeztervezőként jegyezte…

Szegény, jobb sorsra érdemes Jeney Imre filmje már az akkori politikát kiszolgáló mű volt. Tömören arról szól, hogy egy úrinő (Tolnay Klári) felismeri, a fizikai munka is okozhat örömet. Volt benne vb-elnök, párttitkár, s minden kívánatos motívum. Mégis volt egy, a forgatáshoz fűződő politikai pikantériája, ami miatt talán ma is érdekes lehet. Egy jelenetben a mi nyugatról hazamenekülő rongyos, éhező katonáinkat amerikaiak ellenőrzik. Ladányi Ferenc, Tolnay férje az egyik menekült. Jönnek fáradtan, lerongyolódva a magyar katonák, és igazoltatják őket az amerikaiak. A forgatókönyv szerint az amerikaiak gépfegyverrel a kézben leugrálnak a dzsipről, s egy bokszbajnok képű rágógumit nyom Kálmán (Ladányi) kezébe. Abszurd helyzet volt a keleti táborban 1948-ban amerikai fegyvereket, dzsipet előállítani, egyenruhát, csizmától a sapkáig, és ami még rajta fityeg. Rongyos magyar katonaruhát lehetett venni. De az amerikai egyenruhához még hasonló anyag sincs. Megterveztem a többi ruhát, majd bemosolyogtam magam hónom alatt egy forgatókönyvvel az amerikai követségre. A főnök, akinek előadtam a kérésemet, teljesen paff lett. - 1948-ban a keleti táborból valaki segítséget kér egy ilyen témájú forgatáshoz! - Azt mondta, megvizsgálják a forgatókönyvet, s ha ártatlan a kérés, mindenben segítenek. Egy nap meg is érkezett a filmgyárba a dzsip, tele fegyverrel, egyenruhával. E készlethez vettem még a Teleki téren ezt-azt a zabrált amerikai tárgyakból, s így kiállítottam egy dzsipnyi amerikai katonát.

De mi volt mégis a politikai pikantéria ebben?

El kellett juttatni „amerikai katonáinkat” a rendeltetési helyükre. Nyitott dzsipen vittük őket oda. Kormos Gyula külön felkérésre ült be „irányító tisztnek” a dzsipbe. Humorban verhetetlen volt. - Merre menjünk? - kérdezte. - Hát rövid úton - mondtam én, méltó társa minden gazemberségben. Elindultak, mi ruhások, sminkesek utánuk egy kisbusszal az Andrássy út - Bajcsy Zsilinszky út vonalán. Képzelheti, micsoda alarm volt az ÁVH előtt, miután az ottaniak magukhoz tértek a dermedt csodálkozásból. Nem akartak hinni a szemüknek. Az egész filmes banda röhögött. Úgy süvített végig a dzsip ezen a vonalon, hogy csak az Astoriánál, a Rákóczi út sarkán értük utol őket. A piros lámpánál ott állt a tele villamos, s hurrázva üdvözölték az „amerikai” katonákat. Majd fölfordult a villamos. Gyorsan elpárologtunk. Hogy jutottunk a helyszínre, már nem tudom. Ha nemsokára találkozom Gyuszival egy felhő szélén, majd megkérdezem.

A Ludas Matyi (1949) volt a legnagyobb produkció akkoriban. A leglátványosabb film. Hogyan emlékszik vissza rá?

Az első színes játékfilm. A negyedik nagy feladatom két év alatt. Imádtam ezt a munkát, a kollégákat. De valóban, ez volt a legnagyobb kihívás. A döbrögi vásár jeleneteihez több mint hatszáz statisztát kellett beöltöztetnem. Ezeknek a feladatoknak én kellett megfeleljek, hiszen Márk Tivadar, Nádasdy Kálmán barátja, közvetlen operaházi munkatársa, megtervezte a tíz legfontosabb ruhát, de a gyakorlatban, a forgatáson nem vett részt. Természetes dolog volt, ahogy Nádasdy hozta magával a nagyszerű színházi embereit. Minthogy mellette is volt egy vérbeli filmes, Ranódy László. A kisebb szereplők ruháinak tervezésével, a kivitelezéssel, magukkal a ruhákkal, öltöztetéssel, az irdatlan mennyiséggel Márk Tivadar már nem foglalkozott. Ezek az „apróbb” feladatok rám vártak. Megbeszélésünk az Operában volt. Körbevitt a hatalmas szabóműhelyen, bemutatott a vezetőnek, s ezzel kapcsolatunk tulajdonképpen véget is ért. Ott készültek a főbb ruhák. A gatyák, lajbik, parasztingek tömegét viszont kint a filmgyárban varrtuk. Összeszedtem a Budapesten működő kölcsönzők teljes készletét. Rengeteg varrógéppel egész varrodát alakítottunk, pörge kalapok, csizmák százai sorakoztak az asztalokon. Számtalan falut mozgósítottam a tulipános ládák kinyitására, és ezek tartalmát is felhasználtuk. Hatalmas volt az adminisztráció is: ki mit kölcsönzött a filmnek, mennyiért, vagy a saját ruhájában jön-e statisztálni?

Az érzéketlen filmnegatív hogyan befolyásolta a színek tervezését? A korabeli újságokban meg is jelent Hegyi Barnabás, olyan fotókon, ahol hatalmas színtáblákat használ.

Megmondom őszintén, én erről nem tudtam. Most, hogy a film digitális restaurálása elkészült, és nagy élmény volt számomra, milyen szépek lettek ismét a színek, megnéztem, elolvastam néhányat a régi sajtóanyagok közül, régi és mostani nyilatkozatokat, amelyeket Ön kutatott ki illetve készített, s bizony sok minden újdonságszámba megy. A ruhák, anyagok előzetes tesztelését talán még az Opera műhelyében végezték az operatőrök a színes technika szakembereivel. Erről én nem tudtam. 55 év távlatából két dologra emlékszem a színekkel kapcsolatban. Természetes színeket használtunk. Egyszer Nádasdy megnézte a vándorszínészek felleghajtóit, s Márk Tivadar rajzaira emlékezve megkért, hogy a másnapi forgatáson ne legyenek ezek olyan unalmasak. Be az autóba, irány Budapest! Az ágyból húztam ki az operaházi ruhatár főnökét, de másnap hajnalban a színészek új, színes, frissen vasalt felleghajtókat viseltek. Nádasdy ugyanígy felhorkant, amikor Ludas Matyi figyeli a vásárra vonuló rengeteg szekeret, állatot. Szürkének találta ezeket a részeket. Szerződésileg ugyan nem tartozott a feladataim közé az ökrök öltöztetése, de Kálmán makacs volt, és Lilit kiáltott. - Nézze meg! - mondta. - Itt röpködni kéne a díszeknek! Hiszen ez végtére is egy vásári menet! - Kifosztottuk a környék valamennyi vásári árusát, mindenki csilingelt, színes pántlikákat, szalagot, tarka kendőket kötözött, hogy feldobja a képet. A kellékesekkel azon igyekeztünk, hogy az ezerféle tárgy, köcsög, csizma, minden erősen színes legyen, hogy a képet differenciálja.

Nagyon jó szellemű forgatás volt. Rengeteget nevettünk. Renner Bandi, a felvételvezető mindent megtett azért, hogy jól érezzük magunkat. Ismerte szokásainkat, ki mit eszik és mikor. Még azt is tudta, kinek kerítsen duplaágyas szobát. A helyi moziba Pestről hozatott filmeket, nehogy unatkozzunk munka után. Az egyik nap csak felvirágozott diadalkapun át tudtunk a vásárterület szélén álló iskolába eljutni. Bandi összetrombitálta a társaságot, s tudtunkra adta, mi így ünnepeljük az első békekölcsön-jegyzést. A kollégák sokáig ugratták ezzel. Ezen csak az tett túl, amikor két rendezőnk kitalálta, hogy négy nagy kockára osztja a vásárterületet. A kockák szélén emelvény, s azokon a „kockarendezők”: Szemes Mihály, Kormos Gyula, egy vígszínházi ügyelő, s a negyedikre már nem emlékszem. Ők feleltek azért, hogy a területükön rend legyen, minden működjön képben, hangban, mikor Döbrögiék hintója elindul a vásár erdő felőli oldalán. Sose felejtem el, amikor az iskola kerítésénél megjelent egy parasztasszony, s lélekszakadva mondta: „Kisasszony kérem, a kockarendező elvtárs kéri, tessék nekem egy színes fejkendőt adni, mert ez vásár és nem temetés!”. Aznap este üvöltött a gyönyörűségtől a stáb, mikor üdvözöltem a „kockarendező elvtársat”. Ezt a titulust sosem mosták le róla.

A Ludas Matyi után hirtelen kitűnt a képből. Majdnem tíz évig nem szerepelt a filmek főcímein. Sőt, már a Ludas Matyién sem. Mi történt?

Az történt, hogy nem voltam hajlandó Révai Dezső, a nagyhatalmú filmgyárigazgató babája lenni. Bosszúja eléggé meghatározta az életemet. Először feljelentett lopásért. Révai azzal vádolt meg, hogy Ruttkai gyönyörű csipkestóláját - lehet is látni a filmen, mikor Döbrögi fogadja a vándorszínészeket - én ajándékba kaptam a Lusztig nevű cégtől és négyszáz forintért fölszámoltam. Tehát megloptam a produkciót. Piti és igaztalan vád volt ez. Annyi volt igaz, hogy valóban, Lusztignál, a Király utcában vásároltam Ruttkai szép csipkeholmijait a filmhez. Révai, miután feljelentett a rendőrségen, személyesen intézkedett, hogy a legszigorúbban járjanak el velem szemben. Csak a rendőrfőkapitányságon derült ki számomra, hogy egyáltalán miért idéztek be. A rendőrség akkoriban így működött, ha a Fontos Elvtárs állított valamit. A filmgyárban az emberek néhány kivételtől eltekintve hallgattak, féltették az állásukat. Révai „stábja” pedig gyűjtötte a „bizonyítékokat”. Aláírattak egy papírt Lusztiggal és néhány megfélemlített öltöztetővel arról, hogy ő nekem ajándékozta a stólát. Szerencsére a rendőrök mindenkit végigkérdeztek és fölmentettek, mert már a feljelentés sem volt megfelelő, Révai mint intézményvezető, a jogi képviselőjével kellett volna, hogy írassa, és nem magánvádi eljárás formájában. A rendőrök még bíztattak is, jelentsem fel Révait rágalmazásért. 1950 telén jártunk. Mert volna valaki akkor egy Révai Dezsőt, a miniszter testvérét följelenteni? A filmgyárból így is kirúgatott. Levetette a nevem a Ludas Matyi főcíméről.

Kétségbeestem, féltem, reménytelennek éreztem magam ebben az országban, ahol harmincévesen már mindent elveszítettem: családot, vagyont, tudást. Úgy éreztem, bezárult körülöttem a kör. Fölszámoltam az egész életemet. Eladtam a bútoraimat, mindent a világon. Pusztán a könyveimet őrizte meg egy jó barátom. Így szedtem össze tízezer forintot. Balassagyarmaton várt egy vezető, aki a disszidenseknek segített átmenni a befagyott Ipolyon, kapcsolata pedig autóval várt a másik oldalon. Pozsonyig vitt volna, onnan pedig a társa Ausztriába. Tízezret kért az akcióért. Nekiindultam egy hátizsákkal. De jött egy meleghullám, és zajlani kezdett az Ipoly. Megpróbáltunk átmenni a mozgó jégtáblákon, de félúton vissza kellett fordulni. Hatan voltunk, egyik társam nagyon csúnyán meg is sérült. Kaptunk másik időpontot, de akkor sem sikerült. Átmentünk ugyan a befagyott folyón, de nem volt meg a kapcsolat. Megint vissza kellett jönni. Később néhány társam átjutott, én már nem próbálkoztam. Elfogadtam, hogy Magyarországon fogok élni. Semmim sem volt, csak a bátyám.

Hogyan tudott boldogulni ilyen szörnyű helyzetben?

Sok ismerősöm volt a Római-parton, mert gyerekkoromban eveztem ott, saját csónakom is volt. Kibéreltem egy kis faházat a megmaradt pénzből. Ahogy tavaszodott, nyitottak az üzletek, presszók. Elhelyezkedtem kiszolgálónak egy presszóban. Ekkor ért az újabb csapás: a bátyámat apám nagykereskedése miatt kitelepítették az isten háta mögötti Selyebre feleségével és kétéves kislányával. Mindenét elvették. Nem hagyhatta el a falu határát. Még én kellett, hogy segítsem. Kéthetente vittem kenyeret, saját jegyemre kiváltott húst, zöldséget nekik, vonaton Szikszóig, onnan hátizsákkal, gyalog.

Meddig dolgozott így?

Egy évig sem. „Paprikajancsi” időszakomnak neveztem ezt, olyan gazdag volt fordulatokban. Kötelezően be kellett lépni a Kereskedelmi Szakszervezetbe. Ennek a Margit körúti könyvtárában egy alkalommal megszólított a szakszervezetis. Nem áll össze neki a kép, hogy ki az istencsudája lehet az a kiszolgálónő, aki ilyen sokat és intellektuális könyveket kölcsönöz. Bizalommal fordultam felé, s őszintén elmondtam neki a kálváriámat. Ez nem volt akármi abban a világban, amikor a legkisebb dolog miatt is elvihetett másnap a fekete autó. Néhány nap múlva azt mondja nekem, holnap menjek be az Erzsébet térre, ott van a Találmányi Hivatal. Keressem Kardos Istvánt, az ő férjét, vár engem.

Nem mondta meg, hogy milyen ügyben?

Fogalmam sem volt. Vettem egy nagy lélegzetet, s felkerestem Kardost. Főosztályvezető volt. Utalt arra, hogy a felesége elmesélte a történetem. - Neki kellene valaki, aki ért a filmezéshez, egyedül dolgozik, és képes arra, hogy fontos találmányokról ismeretterjesztő referenciafilmet készítsen, amit a Hivatal terjeszthet. Tátott szájjal hallgattam. Természetesen próbálkozni akartam. Büszkén mutatott lámpákat, egy vetítőmasinát meg egy felvevőgépet, amit még a homo africanus találhatott fel. Bolex gép volt. Életemben nem láttam addig olyat. - Ő látja rajtam, hogy meg tudom oldani ezt a feladatot. Írjam alá a szerződésem 1200 forintról és egy eskütételi papírt. Ez óriási pénz volt 1950 nyarán. Ott ültem beszarva, de persze, hogy vállaltam. Azt azért elmondtam, hogy soha ilyen gépet nem láttam, meg kell ismernem. Ezért megkértem Kardost, hadd vigyem el magammal, hogy áttanulmányozzam.

Hogyan tudta beüzemelni?

Még aznap fölhívtam a filmgyárat, Hegyi Barnabást. - Barnus, ha istent ismersz, segítesz most nekem! - A világon mindent! Mit tegyek érted? Mindjárt végzünk, 6 óra körül otthon vagyok, menj fel, anyám otthon van! - Vacsora után bementünk Barnus szobájába. Az egész egy akkora kuckó volt, ahol csak a hatalmas, tripla heverője fért el. Nekivetkőzött, ráterített egy lepedőt az ágyra, s kezdte szétszedni a gépet. - Életemben nem volt a kezemben ilyen - mondta. Hajnali öt órára már össze is rakta. Minden porcikáját alaposan áttanulmányoztuk, még a 16-os filmet is betöltöttük. Barnus nem aludt semmit, ment forgatni. Délután már telefonáltam neki. - Felvettem, ahogy egy seprű eldől, s visszafelé forgatva, ahogy ismét álló helyzetbe kerül. - Nahát, már visszafelé is forgattál? - Nagyon tetszett neki a fejlődésem.

Milyen témákban filmezett?

Néhány hét múlva elmentem Borsodba. Miskolcon laktam, onnan jártam a borsodi bányákba, s az összes biztonsági újítást felvettem. Kaptam mindig egy villanyszerelőt, s az ő segítségével bementem egy kezeslábasban a legvadabb helyekre. A bányászok örömmel vittek be Szikszóról motorral a Selyebre kitelepített bátyámhoz. Sőt, értem is jöttek. Az „átkosban” is éltek emberek!

Lehet azt mondani, hogy elrendeződött az élete?

A „Paprikajancsi” csupán fél évig állt a talpán. Három hónapi anyagból készítettem el a filmeket. Vágóasztalom nem volt, a vetítőgéppel vágtam. Vetítettem, bejelöltem, kézben vágtam, ragasztottam. A kép alá a zenét, szöveget a filmgyárban kevertem. De megcsináltam. A Találmányi Hivatal átköltözött az Arany János utcába, a Tervhivatallal szemben lévő épületbe, mert a Tervhivatal része lett. A szobám ablaka szemben volt az elnök Vas Zoltán titkárságának ablakával. Látták, hogy mit csinálok. Kíváncsiak lettek, ezért megszerveztek egy vetítést a vezetők számára. Vas felkiáltott: Ki volt az elkövető? - Nem gondolták, hogy a szerény, szőke vetítőnő. Csendben megindultam előre. Gratuláltak, megöleltek, nevettek. Így ismertek meg a Tervhivatal vezetői, s jó barátok lettünk.

De akkor hol kezdődtek a bajok?

Váratlan vezetőváltás lett nálunk, Vas élete legnagyobb hibájaként kinevezte Balázs Anna írónőt főnökömnek, a Találmányi Hivatal élére. Ez a Balázs nagyon szeretett volna régebben a filmgyárba kerülni dramaturgnak. De nem tudott. Az én személyi anyagomból pedig megtudta, hogy Révai rúgott ki a gyárból.

És Ön ezt honnan tudta meg?

Előttem ’56-ban lett tiszta az egész történetem, mert a forradalommal a páncélszekrények is kinyíltak, s megkaptam az anyagom. Ott tartunk tehát, hogy Balázs kapcsolatba került a filmgyári személyzetissel és Révai titkárnőjével.

S mi történt ezután Balázs Annával?

Néhány héttel ezután leült mellém az ebédnél, kedvesen a terveimről faggatott, s én válaszoltam. Másnap reggel a titkárnője összehívta a teljes vezetőséget, nekem csak annyit mondott, hogy Balázs Anna akar velem beszélni. Én gyanútlanul benyitok - s tele a szoba. A párttitkár maga mellé akart ültetni, erre Balázs Anna: - Nem, ide ül középre, ez Surányi elvtársnő fegyelmi tárgyalása. - Az emberekben meghűlt a vér. Nekem szegezte a vádat: - Téged Révai Dezső kirúgott a filmgyárból, mert loptál, megvan a jegyzőkönyv. - Nem kaptam levegőt. Fölhívatta ott helyben Révait, és referált neki: - Most van Surányi Lili fegyelmi tárgyalása, maga alkalmasnak tartja-e őt, hogy egy ilyen főhivatalban filmeket készítsen? - Nem. - hangzott a válasz. - Én se. Köszönöm, Révai elvtárs. - Most azonnal összeszeded a cuccodat, leadod az igazolványodat, haladéktalanul elbocsátalak. - Mindenki elnémult. Én ugyan soha nem voltam párttag− ez nagy hiba volt azokban az időkben −, de engem ott tényleg szerettek. Kiszédelegtünk az ajtón, valahogy megtaláltam a kabátomat, s utolsó erőmmel betámolyogtam a szemben lévő Tervhivatal kapuján. Megálltam Vas Zoltán titkárságának ajtajában. Ő nyitott ajtót, s én menten elájultam. Mikor magamhoz tértem, nagyon nehezen csak azt a néhány szót makogtam, hogy Balázs Anna kirúgott. Vas intézkedett, s miután föltérképezte az ügyet, Balázs Annát azonnal elbocsátotta. Megvannak erről is az irataim. Átvett a Tervhivatalon belül egy másik munkakörbe: a Közületeket Elhelyező Bizottsághoz. Itt csupa jogász, entellektüel dolgozott. Nagyon jól éreztem magam velük. Egyetlen „igazi kommenista” volt köztünk, aki kifogásolta időnként a vicceinket. Jellemző, hogy ő volt az egyetlen, aki disszidált 1956-ban Ausztráliába. Miután megismerték a történetemet, éppen egy borsodi specialistára lett szükség. Ettől kezdve autóval jártam a bátyámhoz. Ez a sürgető szükség csak 1955-ben szűnt meg, amikor a kitelepítettek visszatérhettek. Ekkor már budapesti elhelyezéseknél működtem. A főnöknőm minden kultúrával kapcsolatos kiutalást rám szignált.

Hogyan került ismét kapcsolatba a filmmel?

A munkahelyem időközben a Tervhivataltól a Minisztertanács felügyelete alá került. Éppen a Rádiónak utaltam ki egy kisebb épületet bővítésképpen a Bródy Sándor utcában, amikor főnöknőm titokzatos arccal egy új paksamétát nyomott a kezembe, azzal, hogy „ez neked való”. Ez volt a megalakuló Televízió létrehozásáról és elhelyezéséről szóló 1953-as minisztertanácsi rendelet. Fogalmam sem volt arról, mit jelent tulajdonképpen a televízió, a későbbiekben két nyugati tanulmányutat járt mérnökember magyarázta el fotókkal gazdagon illusztrálva a „barna, üvegelejű doboz” működési elvét. Nagyon sok nagyobb területet megnéztünk, sok lezárt, használaton kívüli belügyi épületet is. A Szabadság-hegyen, egy szintén belügyi fennhatóságú szállodába történetesen az ablakon másztunk be. De aztán a Tőzsde palota mellett döntöttünk, amelynek belsejét még akkor ismertem meg, amikor a dzsipért ostromoltam az amerikai követséget. Tanácsadó mérnökeim szerint ez az épület volt a megfelelő. Persze dugig volt irodákkal, a negyedik emelet pedig a háború után beköltözött lakókkal. Az alakuló Televíziót sokáig még a Rádió felügyelte, közös elnökkel, így történt, hogy egy napon a Rádió személyzetise fölhívott: nem akármilyen főosztályvezetőt kapott a tévé. Hosszas köntörfalazás után bökte ki, hogy Révai Dezsőnek hívják az illetőt. Révai nemsokára fölhívott, mint televíziós vezető be akart mutatkozni nekem, s én „fogadtam”.

A valóság ebben az esetben minden fantáziát felülmúlt, nem?

A főnöknőm abszurdnak is tartotta, ahogy hivatalosan fogadtam és mosolyogva néztem az arcába. Tény, hogy Révai Dezső és a Tévé az én közreműködésemmel került a Szabadság téri épületbe! Éreztem, hogy ismét szabad lesz a pálya számomra. Aztán, amikor 1957 májusában kinevezték földimet, Darvas Józsefet a filmgyár igazgatójának, másnap én már ott voltam. Darvas még azt is megkérdezte, mit akarok csinálni. - Rendezni! - Ez akkor képtelen ötlet volt. Női rendező? Luttor Mara volt sokáig az egyetlen kivétel, de ő is a HDF-ben. Játékfilmben még asszisztens se igen volt akkoriban rajtam kívül nő. Fábri maga mellé vett harmadasszisztensnek, Sívó György és Rényi Tamás mellé. Részt vettem a Bolond áprilisban, az Édes Annában, Rényi Tamás egy kisfilmjében, a Paprikajancsiban. Ez volt Rényi első filmje, Kormos Gyula és én csináltuk vele. A Bolond áprilisnak nem volt sikere, Fábri miatt én mégis nagyon szívesen emlékezem rá.

Hogyan látja ma őt?

Fábri ízig-vérig művészember volt. Kitűnő rendező, díszlettervező és tehetséges festő. Fantasztikusan szigorú volt a munkában, és ritkán mosolygott. De a használható ötletekért becsületesen fizetett. Egy forint volt a taksa. Borzasztó büszke voltam rá, hogy a Bolond áprilisban 14 forintot kerestem. Nem viccelődött soha, legfeljebb halkan, finoman kuncogott, ha hibán érte asszisztenseit. Egyszer Szabó Ernő befordult egy utcába kékcsíkos öltönyben. Majd két hét múlva szürkében lépett be a kapun. Ott lapítottunk, a három asszisztens, persze Fábri kivágta az utcát. A legkedvesebb történetem nagyon jellemző Fábri maximalizmusára, de a számomra egyik legfontosabb szereplőre, a papagájra is. A papagáj a jelenetben a „Fel honvédek!” című katonanótát énekelte, persze Alfonzó hangján. De ez nem volt elég Fábrinak, mert a papagáj nem fordult csőrét tátogatva a rendőrtiszt után. A tervtől azonban nem lehetett eltérni. A madár természetesen az idomítóval érkezett. Én a színészekkel gyakoroltam a szöveget, amikor szólnak: Fábri őrjöng, a papagáj nem engedelmeskedik. Jöjjek azonnal! Ült Szécsényi Feri a kamerája mögött, a legyalázott idomító valahol a sarokban, s a papagáj érdeklődve nézi, ki az újabb vállalkozó, akivel kitolhat. - Szervusz, papagáj, hogy hívnak? - Elkértem a diós tányért, amit az idomár hozott neki. - Nézd, látod ezt a diót? - Folyton beszéltem hozzá. - Diót akarok neked adni. - Nézett rám, majd odadugta a fejét. - Csak nézz erre szépen, még kapsz diót. És tátogj nekem! - Így állt be a megfelelő szögbe és tátogott a dió után, mintha énekelne. Szécsényi Feri azonnal vette a jelenetet. Elmondhatatlanul jólesett, ahogy Fábri kimondta, hogy szüksége van rám. „Ha gyerek, ha állat, ha hisztériás színész: Lili itt legyen!”

Komolyra fordítva a szót, ebben a filmben a vacsora volt a lényeg, Mensáros és Krencsey Mariann vacsorája. Legalább egy hétig készültek a felvételek a levestől a töltött káposztáig. Ültek egy asztalnál, ettek és ettek. Az asszony hozta be az ételeket, agyonetette a fiút. Szegény Mensáros a húslevestől a velőscsonton át a töltött káposztáig mindent végigevett, ugyanezt felvettük újra Krencseyvel, majd totálban is. Mindent halálpontosan be kellett tartani, hogy a csont oda kerüljön a tányérra, ahol az előző gépállásokban volt, hogy jól lehessen majd vágni. Hát ennél „undorítóbb” feladat kevés van. Hosszú listákat kellett írnunk arról, hogy Krencsey letette-e már a tálat. Két kortyot ivott-e Mensáros, vagy hármat? És melyik borból. Két ember beszélgetése és evése zajlott itt, nagyzenekari szinten, nem volt vágókép. Egy szekrényfiókot se lehetett felvenni, csak azt, hogyan eteti a nő halálra a fiút.

Az Édes Anna is nagy élmény volt. Törőcsik, Fülöp Zsiga, Mezey Mária, Kovács Károly és Gobbi Hilda, a házvezetőnő…

A tévét mint filmes életformát szerette?

Nagyon, főleg változatosságáért. Imádtam a dokumentumfilmet, a riportot, az élő adást, hogy mindent mindig másképp csináltunk, egy, két, három kocsival, kamerával…

Mikor került a Televízióhoz?

Külsősként 1958-ban vállaltam kisebb munkákat, s a sors fintora, hogy Révai szinte erőszakkal hívott, menjek oda státusba. 1959 augusztusában Darvas József tanácsát megfogadva - ő is fölállt a filmgyárban - végleg átmentem a Televízióba. Harminc éven át, a nyugdíjazásomig ott dolgoztam. Mikor odakerültem a tévéhez, még nem váltak élesen szét a feladatok. Mindenki mindent csinált. Egymásnak asszisztáltunk. Nagyon nagy technikai nehézségek között zajlottak az első élő adások, de a néző ebből semmit sem vett észre. Közvetíttünk Csepelről. Izzanak a kokilák, csapolás, ömlik a vas, vöröslik a gőz. Élőben vágjuk az anyagot, zenére, versre. Lehetetlen körülmények között dolgozunk, mert beázik az esőben az ócska közvetítőkocsi, a vezető egy kabátot a fejem fölé feszítve próbál engem és a technikát óvni. Egyszer úgy kellett a hirtelen elájult Vámos Jutka helyett beugranom egy élő adásba, hogy se forgatókönyv, se más eligazító anyagom nem volt. Az Üllői úti laktanyánál forgattunk valami tűzoltó-bemutatót, négy kamera, két riporter, zenekar… Itt tanultam meg káromkodni. A tűzoltókocsik nem indultak időben, a zenekar elvétette a belépést, de a képernyő előtt ebből semmi nem volt érzékelhető.

A hatvanas évek előtt végzett rendező nem szívesen ment el tévésnek, talán csak egy-kettő. Kevesen forgattak filmgyári játékfilm után tévés produkciót.

Nem egy filmes barátom szidott, hogy elhagytam a filmet azért a „szemétdombért”. De aztán egyre többen ereszkedtek le oda. Én még választhattam, milyen műfajjal foglalkozom. Nagyon megtetszett a dokumentum, a riport. Pedig aztán lenéztek emiatt. Egy tévéjáték rendezője lenézi a riportfilm-rendezőt.

Ilyen hierarchikus a szakma?

A riport, a dokumentum, a helyszíni közvetítés alantasabb volt számukra, mint a játékfilm. De több filmgyári rendező teljesen befuccsolt a tévében, vezérlőpultnál, élő adásban. A kedves Banovits Tamás is elhíresült egy szüreti közvetítéssel. Tompa Pufi volt az egyik szereplő. Már meg kellett szólalnia, de még épp a nadrágját húzta, mikor indult az adás. - „Még a gatyám sincs rajtam!” - káromkodott. Ez került adásba egy szüreti vágókép helyett. A tévéfilm rendezése, különösen az élő adás karmesteri tevékenységhez hasonlítható, egyszerre ezerfelé kell figyelni, mindent egyszerre kell mobilizálni. Horváth Ádámnak úgy 1960 körül volt egy zenei munkája. Stúdióban, nagyzenekar, énekesek és egy lengyel zongoraművésznő egy adásban. Ádám fönt volt a vezérlőben, én lent a fülhallgatón összeköttetésben vele. Nekem kellett levezényelni, ki, mikor jön. Beinteni az operatőröket is. Teljesen adáskészen álltunk, amikor felrobbant a vezérlőpult. Hatalmas robbanást hallottunk. Senkinek nem lett baja, adásképes maradt a pult, csak az összeköttetés ment szét a rendezés és köztünk. Ádám nem hallott fönt, én sem őt. Az a kép ment adásba, amit lent kiadtunk. Ádám föntről nem vezényelhette az operatőröket. Őrület volt.

Aztán őszintén, milyen lett az adás?

Az egész adás gyönyörűen lement. Egyetlen hiba csúszott be. Az utolsó tételnél beintettem a lengyel zongoraművésznőt, mire ő visszakérdezett: - kezdhetem? - lengyelül! Le tudtam volna nyakazni! De csinálják ezt ma utánunk! Én nem is tudom, mi hiányzik ma.

Azt hiszem, nagyon sok minden. Kezdve ott, hogy a bemondó úgy énekel a tévében, hogy szólistának is elmehetne. Tisztelet a kivételnek. A magyar intonáció legalapvetőbb törvényeit nem tartja be. De a rendezés is igénytelenebb.

Erről ne is beszéljünk. A magyar nyelv a tévében a legutolsó szempont. Kifejezni sem tudják magukat. Borsózik a hátam. Nem veszi észre ezt senki? Akkoriban mi, saját magunk neveltük ki a riportereinket. Nem volt körülöttük tizenöt fős slepp, akik tanácsot adnak, szövegeket írnak, nyakkendőt igazítanak. Egy akkori tévérendező még rendezett! De a fő probléma az, hogy ma nincs igazán kitalálva a műsor, mindenki rögtönöz, sokszor nagy színészek, show-menek sem tudnak az ürességgel, műtapsokkal mit kezdeni. Az ürességet semmivel, se világítással, se dizájnos stúdióval nem lehet eltakarni. Aztán hiányzik a szamárlétra is. Az én időmben először ügyelő, harmadasszisztens volt, aki főiskolát végzett. Annak idején nem akármilyen asszisztensek voltak a filmgyárban. Szemes Mihály, Kormos Gyula, Sívó György… Ki tudja ma pótolni Eck T. Imrét, aki tavaly nyáron vitte a sírba remek ötleteit; hol van már Katkics Ilona, Fehér Gyuri, Nemere László, Esztergályos vagy Deák Pista, a revü-rendezés nagymestere? Nekünk még mindig élő adásban, egy másodperc alatt kellett dönteni.

Ezen azt érti, hogy nem volt megoldhatatlan helyzet e nemzedék számára?

Vagányak voltunk. Mihályfi Imrével például sokat dolgoztam a „hőskorban”. Mafilm-dramaturgi gyakorlat után ő is ott kezdett a tévében. Nagyon kevés vérbeli filmes volt mellettük, aki belülről ismeri a játékfilmet. Nekem nem derogált első asszisztensnek lenni tévések mellett. Mihályfi egyik első tévéjátékát Págerrel forgatta (Az utolsó pillanatban, 1959). Imre megkért, hogy segítsek neki. Első forgatási nap. Árvíz van, egy termény-zsákokkal teli padláson játszódik a történet. Szaladgálnak az egerek. Megmondtam a kellékesnek, kérek minimum ötven egeret. Mozogjanak ott. Mindent ellenőriztem, hogy rendben legyen a forgatás előtt. Páger közben elsírta, hogy még mindig nem kapta vissza a villáját. - De hol vannak az egerek? - Megdöbbenve látom, hogy a kellékes fehér egereket hozott. Egy parasztpadlásra laboratóriumi egeret? - Egy egér szürke! - Hát ő csak ilyet kapott. - Most hol szedjek elő annyi szürke egeret?

Befestette őket?

Szó szerint. Lerohantam a festőkhöz, kértem egy liter szürke festéket. Kesztyűt húztam, a fejüknél fogva bemártottam, vigyázva maszatoltam őket, hogy a festék ne érje a szemüket, s egy másik dobozban száradtak.

Melyek voltak a kedvenc tévés munkái?

Az első 1963-ban rendezett tévé-fesztiválon egy olyan tízperces filmmel indultam, amely egyik kategóriába sem volt besorolható. Fábri Zoltán adta át nekem érte az „egyéb” kategória díját. Termő ékes ág, te jó anya! címmel minden fellelhető anyaszobrot fölvettünk, különlegesen beállításokban, s versrészletekre, zenére vágtuk. Ruttkai Éva és Gábor Miklós mondta a verseket, Zsombolyai János fényképezte, Láng Baba vágta, s az volt a különlegessége, hogy addig még nem csináltak ilyet. Aztán riportfilmet készítettem Ebédszünetben címmel valahol Debrecen közelében. Lányok, asszonyok meséltek munkájukról, s én vágóképeken fotókat akartam ebbe az anyagba illeszteni, a munkáról, a brigád kézilabda meccséről, alákeverve a meccshangulatot is. Ma már persze furcsa, hogy ez volt az újítás, s a szerkesztő kikelt magából, hogy már megint játszom, s ehhez ő nem járul hozzá. Hajnalig kiabált, másnap azonban jött egy debreceni fotós s a gyártásvezetővel összehoztuk a „meccset”.

Nagyon szerettem a Csák Gyulával készített filmjeim. Vele többször titokban dolgoztunk, sarokba beépített operatőrrel. Az interjúalany ilyenkor nem mindig tudta, hogy megy a gép.

A cenzúra mennyire érintette?

Három dokumentumfilmet forgattam Gdanskban. Elbűvölően szép hely, egy meseváros. Az elsőt Czabarka Györggyel, a borostyánról, a másodikat A Balti tenger királynője címmel a hatszázadik születésnapját ünneplő világítótoronyról. E filmben megmutattuk a Hel félszigetet, ahol 1939. szeptember elsején a Schleswig Holstein nevű hajó leadta a II. világháború első ágyúlövését. Nem tudom, nem semmisült-e meg azóta ez a film is. A harmadikat nem is sugározták soha. Ezt a gdanski Lenin Hajógyárról készítettük Várszegivel. Belecsöppentünk a Szolidarnoszty megmozdulásokba, gyanútlanul dolgozni kezdtünk, s arra döbbentünk, hogy állnak a munkások kezében a szerszámok. Így hát a Walesa-sztrájkokat, felvonulásokat vettük fel. Aztán volt egy Tímár Mátéval, a Száz tű hossza írójával közösen írt forgatókönyvem is.

Ez miért nem valósult meg?

Az agrárrovat vezetője mutatott be Tímárnak, s én örömmel fogadtam az ötletet, hogy a Tiszazugban, Móricz szülőfalujában forgatunk majd, még sosem jártam ott, nem láttam a híres vízimalmot. Szerepelt a könyvben egy pap bácsi, aki az Igehirdetés mellett szenvedélyes mezőgazdász volt, a parasztokat újszerű szőlőművelésre, szaporításra tanította. Tímár leadta a könyvet, én pedig a beérkező stáb helyett egy táviratot kaptam: azonnal menjek haza Pestre, a forgatás elmarad. Ma is őrzöm a forgatókönyv mellett a gyalázkodó iratot, miért rossz úgy az egész, ahogy van, s ráadásul még egy pap is?!

Külföldön nagyobb tévés karriert csinálhatott volna.

Az ötvenes évek legvégén sok lehetőségem volt. A bátyám kivándorlása révén összeköttetésbe kerültem a bogotai televízióval. A bogotai televízió 1959-ban kapta az első közvetítőkocsiját. Körülvezettek ott, s mit tesz isten, én mindenről tudtam, hogy működik. Hát főrendezői állást kínáltak nekem. Egy véletlen folytán megismerkedtem Henry Charrierrel, A pillangó írójával. Ő a caracasi televízióhoz hívott művészeti vezetőnek. A párizsi televízióban is évekig otthon éreztem magam. Mégsem maradtam meg sehol.

Nem bánta meg?

Mindenhonnan hazajöttem. Nem „hazafiságból”, nem a nyelv miatt. Talán érzékenységből vagy gyávaságból? Nem tudom. De a magyar televíziózás a szívügyem volt. Nem használtam ki semmit az életemben. Keserű szájízzel mentem a rendszerváltás idején, hetvenévesen nyugdíjba. Ekkoriban sikerült elüldözni mindenkit a televíziótól, aki a „hőskor” óta ott volt. Ha Chrudinák Alajos nem vállal át és emeli a fizetésem, még a négyezer forintot sem érte volna el a nyugdíjam. Ebből az alkalomból Érdemes Művész címre is előterjesztett, de ezt egyesek megvétózták. Fölajánlották a Munka érdemrend arany fokozatát, de azt már nem akartam másodszor is elfogadni. Vettem a kalapom. Ha hiszi, ha nem, nekem, az alapító tagnak, nincs szabad bejárásom a Tévébe…

Pedig Önnek szerepe volt a riportműfaj kialakításában, egyes riporterek, tévérendezők-operatőrök kinevelésében…

Ők ma már maguk is nyugdíjasok. Mind olyan emberek, akik a képernyővel baráti viszonyban voltak, a pénzcsináláshoz kevésbé értettek. Arra mégis büszke vagyok, hogy tehetséges embereket taníthattam, miközben magam is rengeteget tanultam. Hogy csak néhány nevet említsek: Bán János, Szegvári Katalin, Kopeczky Lajos. Sok operatőrrel, vágóval, hangmérnökkel találtuk ki vitatkozva, veszekedve a műfajt: Király Ottó, Bárány György, Kocsis István, Mátray Mihály, Zádor Anikó, Trebitsch Juli, Fellegi Mari, Kemenes Frigyes és hangmérnök csapata…

Nagyon nagy fájdalmam, hogy rengeteg anyagot kidobtak a hatvanas-hetvenes években a Tévében, az volt az indok, hogy nincs hely.

Lábamnál egy kutya, ölemben egy cica, így beszélgetünk.

Ők most az életem. Néhány év óta a természet, a természetvédelem, s mindenekelőtt az árva állatok töltik ki az időmet. Egész életemet megszépítették a kutyák, cicák, madarak. Azt hiszem, az állatszeretetben él bennem a legmélyebben korán meghalt édesapám szelleme: minden vágyam már csak az, hogy létrehozzak egy állatmenhelyet…

Ki volt a legkedvesebb riportalanyom? Úgy hívták: Imperial!

Verhetetlen volt!

(Az interjú 2004 október-decemberében készült)

A Surányi család a húszas években
140 KByte

A szeretett báty
98 KByte

Egy hakni Latabárral
232 KByte

Rácz Edit, az osztálytárs, barátnő
114 KByte

Az árvaházi kisbabával, Talpalatnyi föld, 1949
121 KByte

A Talpalatnyi föld francia reklámfüzetéből
228 KByte

Felmentve…
203 KByte

Vagy fény vagy levegő
148 KByte

Rényi Tamás és Surányi Lili a „Paprikajancsi„ forgatásán
200 KByte

„Lányok, asszonyok„…
185 KByte

A rigai fesztiválon Megyeri Lilivel
109 KByte

Riga: az eredményhirdetés
144 KByte

Készül a portréfilm Amerigo Tot-ról
115 KByte

A rigai fesztiváldíjas (A látott hal)
196 KByte

Baloldalt: Kovalik Károly
182 KByte

Tímár Mátéval a Tiszaháton
213 KByte

A gdanski hajógyárban
133 KByte

Balogh Marival
231 KByte

Szabó Árpád operatőrrel
54 KByte

157 KByte

A hét verse -

2011-08-16T10:40:00.002+02:00

Karafiáth Orsolya: Az otthon éjjel

Pókok

Én úgy alszom, hogy jól tudom
mi zajlik éjjelente itt.
A pókok fogják, s megragadják
szobám szabályos sarkait.

Kifordítják, akár egy zsákot,
meggyűrik és továbbszövik;
a tér nyúlik, csücskét behúzzák
egész mélyre, az álomig.

Háló lepi lezárt szemem:
belül a látvány szétszakad.
Rémekre oszlik, látomásra,
gyötri foglyát, az árnyakat.

Sürgő iszony – bennem cikázik –
amorf csapdám ehhez kevés.
Ti jó pókok, hiába minden:
befog mindent az ébredés.

Molyok

Ha azt hiszed, a meztelen test
megvéd majd és egybetart,
riadj csak fel ma éjszaka!
És éberen figyeld magad.

Először csak a szárnycsapások.
Idegbajos, vad verdesés.
Aztán már hallod is: hasít.
Foszló szövet zaja, a bőrödé.

Innen már tudd: aludj tovább.
Reggelre úgyis összevarrnak.
Boszorkányöltés, mestermunka lesz.
Foltok, csomók gyűrődnek rajtad.

Vastag, erős anyag a fejben.
Roncsolják csak ronggyá a fodrát!
Szálazzák csak valósra szét!
Cincáljátok, okos molyocskák!

Szú

Reméltem, ez csak altatódal.
Ahogy csendült – egyetlen hangra.
Marták a csendet, ringattak,
a józanságot szétkaparva.

Mintha a régi ágy lábát
harapnák, jaj, pedig dehogy.
A testre mennek, és tovább.
A csontba fúrnak vájatot.

Percegnek minden mozdulatban,
s te hánykolódsz reménytelen.
Dobnád magad kívülre de
csak visszaránt a félelem.

Kegyes a szú, majd mindegyik:
a lágy velőre, vérre nem megy.
Kikezdenek, de össze nem dőlsz.
Megtart egy elfojtott lehelet.

A patkány

Beengedted. Vagy itt volt rég.
Veled jött – még ez is lehet.
Amit hagytál, megnőtt azon.
Ágyadba bújt, ébren, veled.

Fehér, akár a dunyha, párna,
Ha rád néz, visszalátsz bele.
Folyik beléd, elönti álmod.
Akár a vér - vörös szeme.

Karmod lesz! Mondd, te hogy kapaszkodsz?
Fogad mibe mélyesztheted?
Minden éjjel csapda, vesztő,
felhizlalja félelmedet.

És éhezel! És szomjazol!
Kiáltasz is megint, hiába.
Tetőled nyer erőt az állat,
míg átrágod magad a mába.

(Forrás: litera.hu)

Születésnap

2011-07-29T21:11:00.004+02:00

1939. július 23. Kolozsvár, ahol és amikor születtem. Koozsvár Erdélyország fővárosa volt. Mindenki úgy hívta, hogy a kincses Kolozsvár. De közben sokminden vátozott.... Az én őseim a Házsongárdban pihennek!
Mindenkinek köszönöm a jókívánságot, meg az óhajt is, hogy a toll még sokáig itt legyen a kezemben. Úgy lesz!
Köszönetként ezt a blues küldöm

Helyzetjelentés

2011-07-07T16:44:00.005+02:00

204-es kórterem

Eddig inkább azzal foglalkoztam - az orosházi kórházban töltve napjaimat -, hogy mennyire kényelmetlenek az ágyak. Amiben én feküdtem, közel két és fél hétig, az derékfájdító volt. Igaz az ágy kora - azt mondták egyidős a szocializmus korában épült kórházzal - van vagy ötven év. De közben jött egy rendszerváltás, s egy miniszterzseni. Az eszemben mindig ő egy miniszter járta a táncot: Horváth Ágnes! Igaz is - jut eszembe - Orosháza is adott e hazának néhány minisztert. S ők?

Ha tehetném, hej, de megbüntetném őt (Ágnes asszonyt!) és a döntést hozó társait is.

Pillanatnyilag csak ennyit magamról és a világ viszonyáról.

Különben köszönöm szépen jól vagyok, most erősödöm a KÓRHÁZ UTÁN.

Ami szomorú, hogy nem jutottam el Nagykárolyba, ahol 55 éves érettségi találkozóm volt. Részben én szerveztem meg a dolgot, aztán én nem voltam ott. Gondoltam ez egy jó dolog, mert így sok rossz eseményből is kimaradhatnék néhanapján, csak kórházba kell menni!.

De félre a tréfát, nagyon szerettem volna ott lenni, mert már csak 11-en voltak a közel 40-ből. De azt mondták osztálytársaim a drága lányok és fiúk, hogy jövőre biztosan én is ott leszek már. Remélem ők is valamennyien eljönnek. Pedig úgy szerettem volna látni Susányi Icát, de nagyon!

Én meg ücsörögtem a 204-.es kórtremben s vizsgálatról, vizsgálatra vittek, de hála az Úrnak nem találtak semmit.

Ja igen! Jut eszembe, hogy 17-én megvolt az Amadeus kávéház című könyvem bemutatója a könyvtárban, s innen üzenem Sróth Ödönnek, hogy szervezze azt az őszi bemutatót! Ha kész a Károlyi kastély felújítása, akkor ott lesz a bemutató. Bízom benne.

Most hétfőn pedig sorra kerül a Gyopárka tündér VI. orosházi mesemondók találkozójára, kedden pedig a Jászay- Horváth Elemer versíró emlékverseny eredményhordetése lesz Orosházán az Árpád kertben.

Hát pillanatnyílag ennyi. Verasztó Tóni könyvbemutatójaa tegbnap este volt, s mivel éppen 75 éves lett ünnepség is volt.

Én is köszöntöttem, amit írtam neki az olvasható: (http://karolyifulopbela.blogspot.com/ )

Orosháza testvérvárosai

2011-06-10T11:52:00.006+02:00

Nagykároly
VILLA KARUL FESZTIVÁL – NAGYKÁROLYI VÁROSNAPOK 2011
A Villa Carul városnapokra mindenkit szeretettel várnak.
Nagykárolyi képek

Fesztivál, ismét fesztivál

2011-05-31T10:10:00.000+02:00

Fesztiválok sora Orosházán

Nyári tábor Orosházán

2011-05-10T10:32:00.007+02:00

A Hagyományőrzők tábora Orosháza - Gellértegyházán

Az idén nyáron júliusban az orosházi régi falu helyén létesített (alakuló) szabadidő parkban kerül sor nyári sátortáborozásra, hagyományos életmóddal való ismerkedésre. Ez lesz a főpróba, nagyon gondolkodom, hogy látván az idei kísérletet, hogy a következő magyarságtáboron újítunk, s összefogunk Gellértegyházával, s sátoros - kollégiumos tábort szervezünk.

A táborról az idén folyamatosan beszámolok, rövidesen képriportban mutatom be a tábor körülményeit.

Addig is várom a jelentkezéseket a VI. GYOPÁRKA TÜNDÉR MESEMONDÓ VERSENYRE: MÉG EGY HÓNAPOD VAN A JELENTKEZÉSRE.
Mellé még EZT ajánlom mindenkinek!

Hónapköszöntő

2011-04-29T20:13:00.009+02:00

Május

Kertünk virágai

Történelmünk

2011-04-29T15:40:00.012+02:00

Fényesebb lesz a forradalom, ha fényesítik!
Holnap éppen száz éve annak, hogy bevonult a történelembe egy esemény, amit így szoktak aposztrofálni VÉRES MÁJUS ELSEJE OROSHÁZÁN.
Első lépésben összegezni próbálom, hogy mit lehet olvasni napjainkban erről az eseményről. Most kutakodom és sorra veszem a bejegyzéseket:
1. Wikipédia : "A csírázó agrárszocialista mozgalom országos visszhangot kiváltó szomorú eseménye volt 1891-ben az orosházi véres május elseje "
2. Szoborlap:
Az 1890. évi rossz termés következtében nagy volt az éhezés a föld nélküli agrárproletárok között is. A „Viharsarok” már korábban is fogékony volt a szocialista agitációra. 1891-ben Orosháza vált a szervezkedés központjává. A kormány rendeletben tiltotta meg a május elsejei felvonulásokat. A tüntető tömeg ennek ellenére a főszolgabírói hivatal elé vonult. A kivezényelt karhatalom sortűzzel és szuronnyal kergette szét a tömeget, több mint száz tüntető megsebesült. A környéken elterjedt megmozdulásoknak később halálos áldozatai is voltak Békéscsabán és Battonyán.
Az 1891-es véres események emlékére állított emlékmű a mai napig különböző színű politikai megmozdulások helyszíne.
3. Agrárszocialista mozgalmak: csekély mezőgazdasági munkabérek, a nagybirtok szorítása ellen tüntető paraszti tömegbe először 1891. május 1-jén Orosházán, május 2-án és 3-án Békéscsabán, júniusban Battonyán lőttek a kivezényelt katonák és a csendőrök.[5] Ezek voltak az első jelentős agrárszocialista megmozdulások. Ettől kezdve napirenden voltak az akciók, amelyek elsősorban a nagybirtok ellen irányultak - egyes helyeken földosztást követelő jelleget öltöttek. Bennük a mezőgazdasági szegényparasztság játszott vezető szerepet. Fő harci fegyverük - az ipari munkások példájára, s gyakran velük egy időben alkalmazva - a gazdasági tömegsztrájk (aratósztrájkok) volt. Követeléseikben is sok volt a munkásokéhoz hasonló (munkaidő csökkentése, béremelés).[4] A kormány kíméletlen fellépése ellenére 1894-ben ismét föllángolt a szegényparaszti elégedetlenség. Február 26-án egy népgyűlésen Szántó Kovács János terjesztette elő a földmunkásság követeléseit. Ennek folytatása is lett, április 22-én szintén Szántó vezette az elégedetlen parasztok hódmezővásárhelyi zendülését, melynek kiváltó oka az volt, hogy a rendőrkapitány a helyi munkásegyletben házkutatást tartott, majd az egylet vezetőjét letartóztatta. A felbőszült tömeg megostromolta a városházát, hogy kiszabadítsa vezérét. Csak a vásárhelyi huszárezred bevetésével lehetett a karókkal fölfegyverzett földmunkásokat szétszórni. A szocialista eszméket (a föld közösségi tulajdonát) valló Szántó Kovácsot letartóztatták és ötévi börtönre ítélték. A per során hitet tett a szocialista eszmék mellett; a bíróság előtti bátor helytállása, védőbeszéde nagy hatást tett a tömegekre[6][7] Kiszabadulása után is részt vett a szociáldemokrata földmunkás-mozgalomban.
4. Nagy Gyula . Az orosházi múzeum neve az 1950-es évek elejéig Juhász Balázs Múzeum volt. Ez természetes is, hiszen a gyűjteményt ő alapította. Felettes hatóságunk a MMOK, megkérdezésünk nélkül, Szántó Kovács Múzeum névre változtatta. Magyarázata a következő: Bármilyen nagy dolog is volt a múzeum alapítása, a Tanár Úr neve csak a városunk határáig élt. Ezzel szemben a Központunk tudatában úgy élt Orosháza, mint a Viharsarok góca. Miután az 189l-es véres május 1-i forrongásnak nem volt vezéralakja, a szomszédos Vásárhely segített ki bennünket. A vérbeli orosháziak nem tudtak szó nélkül elmenni a névcsere mellett. Elismerik, hogy Szántó Kovács János a vásárhelyi agrármegmozdulás kiemelkedő alakja volt, de semmi köze sem volt Orosházához — mondták. Röstellkedve vallom be, hogy akkor nem volt elég erőm és merszem megfelelő orosházi nevet ajánlani feletteseimnek. Napjainkig Szántó Kovács János neve már jelképpé vált, szívesen viseli a múzeum, a közönség is így fogadja.
5.A Magyarországi baloldal születése:
Agrár szocialista mozgalmak az Alföldön "1891 máj.1. Az 1890 évi rossz termés nyomán a téli hónapokban az ország legnagyobb gabonatermő vidékének számító Alföldi megyékben is ínség volt a földnélküli agrárproletárok között. A dél –alföldi megyék („Viharsarok „) már korábban is fogékonynak bizonyultak a mezőgazdasági munkásság sorait is megcélzó szocialista. agitációra. 1891 tavaszán Orosháza vált az agrárszocialista szervezkedések központjává. A nagybirtokokon végzett munkafeltételeinek a javítása és a napszám emelése érdekében május elsejére több alföldi településen is tüntetéseket készítettek elő. A kormány erre az egész ország területén megtiltotta a május elsejei megmozdulásokat.
Az orosházi munkáskörtől a főszolgabíró kobozta el a kör zászlóját, melynek a visszakövetelésére a tüntető tömeg a szolgabírói hivatal elé vonult. Az odavezényelt katonaság és csendőrség sortűzzel és szuronnyal kergette szét a tömeget :több mint 100 tüntető megsebesül

6. Újságcikk 2009-es ünneprül BEOL Munkát, kenyeret követeltek 1891-ben az orosházi földmunkások, aminek véres csendőrmegtorlás lett a vége. Az idén a Magyar Gárda Dósa-féle csoportja követelt munkát, kenyeret a helyi MSZP által szervezett megemlékezésen. De a Sün! elmaradt.
Orosházán hosszú évtizedek óta az egyik legnagyobb tömeget megmozgató esemény a munka ünnepe előtti fáklyás felvonulás, melyet a rendszerváltás óta az MSZP tart életben. Többnyire ismert szocialista személyiségek mondanak beszédet, majd a fáklyás menet a Dózsa György utcáról a belvároson át a piactérre vonul, ahol az előmajális minden kelléke jelen van a sörtől, lacipecsenyétől kezdve a mutatványosokon át az utcabálig.
Az idén sem volt ez másképp, annál is inkább, mert immár Orosháza is saját kormánytaggal Varga Zoltán személyében. Az eseményre eljött még és beszédet mondott Mesterházy Attila újdonsült frakcióvezető, korábban GyISM (ha valakinek még rémlik a Gyermek- és Ifjúsági Minisztérium neve) államtitkára, nem is akárki mellett: a tárcát akkor Gyurcsány Ferenc vezette.
A két beszéd szolid unalomba hajlott, aminek az is oka lehetett, hogy a távolabb állók a hangosítás erőtlensége miatt semmit nem hallottak (a gazdasági válság immár az audiotechnikába is begyűrűzött), így míg a szónokok a magukét fújták, a jelenlévők is jókat beszélgettek egymással.
A Magyar Gárda négy-öt helyi reprezentánsa (ők nem a Tisza István alakulat, hanem a Jobbiktól levált Dósa-féle társaság tagjai) vitt némi életet a várakozásba a volt könyvtár előtt: a beszédek kezdetekor se szó, se beszéd előrántottak egy transzparenst, rajta a klasszikus munkásmozgalmi felirat: Munkát, kenyeret, és ezt mindvégig a levegőben tartották. Mindezt a rendezők és a rendőrök egykedvűen vették tudomásul, pedig vicces lett volna egy Sün! akció.

Kárpát-medence

2011-04-29T15:20:00.002+02:00

Előadások Szatmárnémetiben a Rákóczi szabadságharc évfordulóján.

Kitekintő

2011-04-26T13:10:00.007+02:00

Húsvét a Kárpát-medencében és Orosházán

Gazdag és sokszínű a kárpát-medencei húsvét, ami most is erősítette, hogy aláírásra került az új alkotmány (ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN RAJTA!), s ezzel a széttépett magyarság összetartozása ismételt megerősítést nyert. A húsvét ennek a koronája most. Orosházán a húsvét nagysága és üzenete éppen a városalapítási ünneppel egybeesett. Kivételes dolog ez Orosháza számára. Én szinte szakrális jelentőséget tulajdonítok neki. Ezt tetézi még, hogy a hajdani Kárpát-haza központja szinte itt volt Orosházán (valójában Szarvason van a jel, a Körös partján), s így az esemény szelleme, szellemisége az OROSHÁZI TÖRTÉNELMI EMLÉKPARKból, a Békesség kapujától csak árad, szét mindenfele a Szent Korona tájaira, minden magyar számára. A Fájdalmas Anya üzen.

Hát ezt hozta ez a húsvét, Isten ránk tekintett, s Orosházát kijelölte. Fogadjuk az ajándékot jó szívvel!

S máshol, hogyan ünnepeltek? Ime

JÁSZAI - HORVÁTH ELEMÉR VERSÍRÓ PÁLYÁZAT

2011-04-01T15:04:00.003+02:00

A második versíró pályázat is elindult, s máris itt vannak az első fecskék. Itt lehet megtekinteni (Jászay-Horváth Elemér Versíró Pályázat II.) Akár véleményt is lehet írni a versről és pontozni 1- 10-ig

Orosházi tűz

2011-03-29T16:59:00.004+02:00

Egykoron és napjainkban sem ritkák a pusztító tűzek a városban. A legutóbbi nevezetes tűz a Könd utca 72 körüli új üzlet és házsorban történt, ahol szándékos gyűjtogatás okozta a pusztítást, de kisebb tüzek is voltak, főleg családi házaknál, híres volt ellenben a közel 20 évvel ezelőtti malomtűz, amelyet magam is láttam. Most közreadok egy interjút Csongrádi Pállal az egykori tűzoltó parancsnokkal, amit a BB adott közre. A nagykorú tragédia! Ma 18 éve annak, hogy leégett az Orosháza belvárosában álló Tóth-malom. Az épület ma is áll, a helyiek és a városba látogatók nap mint nap találkoznak vele. A gyönyörű hatalmas épület beleírta magát Orosháza történelmébe. A tragédiáról Csongrádi Pál nyugállományú tűzoltó alezredes adott interjút. B.B.: Mi volt a tűz keletkezésének oka? Cs.P.: Előre kell bocsájtanom, hogy a hagyományos építésű malmok épületszerkezetei hasonlatossá teszik az egész épületet egy kéményhezkés Blog készített.

JÁSZAI - HORVÁTH ELEMÉR VERSÍRÓ PÁLYÁZAT

2011-03-28T11:23:00.003+02:00

Orosháza Város Önkormányzata, a Helios Alapítvány és a Justh Zsigmond Városi Könyvtár Jászay-Horváth Elemér (1888-1933) orosházi születésű, a Nyugat című folyóiratban éveken át publikáló költő emlékének ápolására versíró pályázatot hirdet A pályázatra a magyar tájköltészet hagyományaira alapozott, az alföldi táj szépségének és különlegességének, valamint az itt élő emberek és a táj viszonyának, anyanyelvünk finomságával, játékosságával és képi kifejező erejével megalkotott verseket várunk. Pályázó legfeljebb három olyan hagyományos, vagy modern formájú (haiku, tanka, epigramma, rubái stb. esetén versfüzérrel – egy füzér 4 kis vers) verssel, vagy három egymáshoz kapcsolódó versfüzérrel pályázhat, amely nyomtatásban eddig nem jelent meg, és azt korábban más pályázatra sem nyújtotta be. A pályázaton bárki részt vehet, aki Orosházához és a kistérségéhez kötődik, valamint olyan költői mondanivalót fogalmaz meg, ami megfelel a pályázati kiírás tartalmi és formai követelményeinek. A pályázat benyújtásának végső határideje: 2011. május 16. A pályaműveket 1 példányban, A/4-es lapméretben, jeligével ellátott nagyalakú borítékban kell az alábbi címre postán beküldeni: Helios Alapítvány 5900 Orosháza, Martinovics utca 10. valamint a heliosalapitv@gmail.com címre, elektronikus levél mellékleteként elküldeni. A nagyalakú borítékban a verssel együtt el kell helyezni azt a kisalakú, zárt borítékot is, ami a jeligével együtt tartalmazza a szerző nevét, lakcímét és más elérhetőségét (telefon vagy e-mail). A beérkezett alkotásokat szakértőkből és a kistérség településeiről delegált bíráló bizottság értékeli. Ünnepélyes eredményhirdetés 2011. július 12-én, az Orosháza Fesztiválon elhangzó versműsor keretében történik. Az eredményhirdetés pontos helyéről és idejéről minden pályázó értesítést kap. A szervezők a legjobb versekből válogatva, 2012 karácsonyára kötetet terveznek kiadni

Rákóczi, a fejedelem

2011-03-22T09:52:00.004+01:00

Megemlékeznek II. Rákóczi Ferencről
A felvidéki Borsiban 1676. március 27-én született II. Rákóczi Ferenc fejedelem. Már hagyományosan minden évben több helyszínen is megemlékeznek a vezérlő fejedelem születésének évfordulójáról.
A közismerten felvidéki kötődésű, budapesti székhelyű Rákóczi Szövetség is hűen őrzi a nagy fejedelem emlékét, és számos emlékünnepség társrendezője. Az idei megemlékezések rangját II. Rákóczi Ferenc nevével szorosan összefüggő másik évforduló is emeli: 300 éve, 1711. áprílis 30-án írták alá a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békét.
Az idei megemlékezések Beregszászon a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán kezdődnek a hagyományos Rákóczi Napok rendkívül gazdag idei programjával 2011. március 21–26. között.
Ezt követi a borsi megemlékezés 2011.március 27-én II. Rákóczi Ferenc szülőházában, születésének 335. évfordulója tiszteletére tartandó ünnepséggel. A következő állomás Szatmárnémetiben lesz, ahol Rákóczi – megemlékezésre kerül sor több helyszínen is – Szatmárnémeti, Nagykároly, Majtény, Tarpa, Tiszaújlak - áprílis 28. és május 1. között a szatmári békeszerződés aláírásának 300. évfordulója tiszteletére.
A rendezvénysorozat budapesti állami ünnepséggel ér véget az Országháza előtti Rákóczi szobornál áprílis 29-én 11 órakor.

Orosházán lesz-e megemlékezés nem tudom. Kegyeleti hely a városban, mely Rákóczira utalna nem tudok róla. Talán a Történelmi Emlékparkban rendeznek egy kis ünnepséget a város középiskolái közösen, s virágot tesznek a Fájdalmas anya talapzatához, mert Ő a sokat szenvedett Orosháza és a magyar haza jelképe is.
Vivat Rákóczi!
Megjegyzés még: El tudnám képzelni, hogy egy kis orosházi iskoláscsapat végigjárná a testvérvárosunk Nagykároly körüli Rákóczi emlékhelyeket, Nagykároly, Kismajtény (emlékoszlop a fegyverletétel szomorúságára) a Kraszna, mely a legenda szerint elszégyelte magát és rögtön elapadt, Szatmárnémeti a Vécsey-ház és az udvaron a ház falán lévő dombormű - lásd a képen -.
"ej Rákóczi, Rákóczi
busongnak az magyari..."

Testvérvárosunk Nagykároly sajtója

2011-03-21T10:58:00.002+01:00

Kis nagykárolyi sajtóelemzés
2011. 02. 22.
Nagykároly a sajtóorgánumok számát tekintve 2011. februárjában büszkélkedhet egy kereskedelmi rádióval, egy magyar nyelvű hetilappal, két magyar nyelvű hírportállal, egy román nyelvű hírportállal, valamint egy kétnyelvű hírportállal (vagy affélével).
Ezekkel (a rádiót nem számítva) a többnyire saját szerkesztésű helyi híreket publikáló médiumokkal párhuzamosan megemlíthető egy további nagykárolyi magyar nyelvű weboldal is, amely inkább közösségi oldal, de időnként nagykárolyi híreket is közöl eredeti vagy átdolgozott formában, emellett van néhány saját jegyzésű írása is.
Miről, mit tudunk lexikonok nélkül?
Szól a rádió. Nem kalóz, de legalább kereskedelmi
A Transilvania Rádió - amely nem mint klasszikus értelmeben vett sajtótermék, sokkal inkább mint eltérő kommunikációs technológia említhető itt - a kilencvenes évek közepén kezdte meg működését egy országos társaság helyi kirendeltségeként. A rádió stúdiója a kezdeti időkben a Károlyi-kastélyban kapott helyet, majd később a 25. Október sugárúti parkbejáratnál található épületbe rendezkedett be, itt működik azóta is. A magyar hallgatóság hétfőtől péntekig, naponta 13 és 16 óra között élvezheti a saját nyelvén sugárzott adást.
A rádió honlapján található információk szerint a magyar stáb létszáma egy fő, akárcsak a több évvel ezelőtti induláskor. Ugyanitt olvasható a műsorfüzetben az is, hogy a hétfői magyar nyelvű adásban 15 órától híreket is közöl a rádió. (Két évvel ezelőtt a rádió egy egy éves időszakban naponta közölt magyar nyelvű híreket a NagykárolyiNapló.ro szerkesztésében).
A magyar nyelvű adás szerkezetét illetően nagy változásról nem számolhatunk be: maradt a kezdeti koncepció, mely alapján a műsor első felében kalendáriumi és egyéb érdekességek, valamint horoszkóp hallható, sok zenével körítve, míg a sugárzási idő második felét egy két órás kívánságműsor teszi ki, mely alatt a hallgatók sms-ben és telefonon kérhetnek dalokat.
Szerkezeti változást nem hozott az a tematikus törekvés sem, amely a napi műsoroknak különböző nevet adott (Buja hétfő, Szenilis szerda, Csókos csütörtök stb.).
A műsor ugyanakkor kétséget kizáróan „színesebb" lett a tematizálástól, mivel méginkább uralkodó lett a színes hírek jelenléte, melyekből azelőtt sem volt hiány a magyar nyelvű rádióadásban.
Zene: a magyar nyelvű zenei repertoár gerincét főként könnyűzenei (gyakorta ismétlődő) dalok adják, a ‛70-es évektől napjainkig. A stílusokat tekintve a pop irányzat egyértelműen dominál, de időnként hallható más stílus is (pl: rock), mulatós zenét azonban már nem játszik a rádió, kívánságműsorában sem. Ezen zenei váltás mellett az egyetlen üdítő újítás, amit a tulajdonos eszközölt a studió berendezése óta, az a rádió internetes hozzáférésének biztosítása.
Az írott sajtó termékei mellett jelenleg a Transilvania Rádió az egyetlen sugárzással terjesztett médium Nagykárolyban, amelynek helyi konkurenciája nincs, de 2005 óta a megyeközpontbeli City Rádióval kénytelen osztozni a magyar ajkú hallgatóságon, amely Szatmár megye első és máig egyetlen rádiója, amely napi 24 órában magyar nyelven sugározza műsorait.
A nevezett rádiótársasághoz közeli források korábban olyan hírekről számoltak be, melyek szerint a szatmári City Rádió működtetői célul tűzték ki egy stúdió berendezését Nagykárolyban is, a Transilvaniához hasonló korlátozott idejű helyi műsorszórással napi rendszerességgel. Ez azonban máig nem történt meg.
Tollforgatók
A Nagykárolyi és Vidéke című hetilap az egyetlen magyar nyelvű nyomtatott sajtótermék a városban, amely, ha a kezdetekig ugrunk vissza, nem csak úttörője volt a magyar nyelvű tájékoztatásnak a rendszerváltást követő években 1994-es újraindulásával, de a lap legelső, 1884-es megjelenésével egyben az első rendszeresen megjelenő magyar sajtótermék volt Nagykárolyban.
Folytatás itt!

Gyopárka tündér Mesemondók Találkozója

2011-03-16T18:40:00.002+01:00

Jó szívvel kérjük, hogy támogasson programjaink megvalósításában, amelynek Ön is részese lehet, ha részt vesz rajtuk.
Itt többet megtudhat!

Kokárda a kabátra

2011-03-14T13:39:00.010+01:00

A MAGYAR KOKÁRDA

Március 15. Az ünnep, s ilyenkor kikerül a kokárda a kabát hajtókájára.
A kokárdáról ezt olvasni a Wikipediában: "A kokárda (szalagcsillag) kör alakú, fodros szélű, nemzetiszínű jelvény, melyet eredetileg kalapra vagy sapkára, a nők esetleg a hajukba tűztek. Franciaországból terjedt el a 18.-19. századi forradalmak idején egész Európában és Amerikában.
A magyar kokárdát március 15-én, 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdetét jelentő pesti forradalom évfordulóján szokás viselni. A magyar hagyomány szerint a pesti radikális ifjúság vezérei Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától illetve Laborfalvi Rózától kaptak kokárdát a forradalom estéjén. A francia kokárdától eltérően nem kalapra tűzték, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészére a szív felőli oldalon.
A teljes kokárda mellett elterjedt még a nemzetiszínű szalag viselete is. Ezt néhány centisre vágva, azonos szabályok szerint hordják, és sokféle hajtási variációja létezik.
A színeket rendszerint a nemzeti zászlóról veszik, tulajdonképpen egy nemzeti színű szalagot meghajlítanak. Szabály szerint a színek mindig belülről kifelé olvasandók: a zászló fölső (függőleges csíkozásnál a bal oldali) része kerül a kokárda belsejébe, az alsó része pedig a külső szélére.

A magyar kokárda piros-fehér-zöld színű, tehát helyesen kívülre kerül a zöld. Az 1848-as pesti forradalom idején a márciusi ifjak még valóban így is használták, de Than Mór festményein is megfigyelhető, hogy a huszárok csákórózsáján is helyesen szerepel a színsorrend. Téves viszont Szendrey Júlia kokárdája, amit Petőfinek készített, hiszen ezen az olasz színek sorrendje figyelhető meg. Valószínűleg már a forradalom idején is használtak téves kokárdákat, nem mindenki tudhatta hogyan kell helyesen hajtani.

Manapság téves történelmi berögződések, és a hagyomány miatt legtöbbször a piros van kívül és a zöld belül.

Ugye a kokárda úgy készül, hogy egy nemzeti színű szalagot meghajlítunk. Hogyha azt akarjuk, hogy kétoldalt piros-fehér-zöld jöjjön ki belőle, bizony itt a zöld kerül kívülre és a piros belülre. A kokárda mindig belülről kifelé olvasandó. De már 1848-ban a kokárdák többsége fordított volt. Kívül volt a piros, mert úgy csinosabb. Az olasz kokárda amit mi hordunk, mert ugye az osztrák fekete-sárga kokárdát is úgy hordták, hogy a katonának a csákóján egy sárgaréz lap volt és a közepén egy fekete gomb. Fekete-sárga. Tehát így kellene kinéznie a kokárdának.” [4]
Jókai Mór így ír a kokárdáról:

„… Jelenleg a nemzeti kokárda a reformerek színe, a békés átalakulás embereié, mentül nagyobb e toll vagy kokárda, annál nagyobb az ő istenbeni bizodalmuk és megelégedettségök.”[5]
1848. március 15-én a pesti forradalom estéjén a Bánk bán előadásán Jókai Mór szónokolt a színpadon, amire így emlékezett vissza egy későbbi írásában:
„Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol! Ez aztán fordított a dolgon. A háromszínű kokárda helyreállítá a rendet. Aki háromszínű kokárdát akart feltűzni, annak előbb haza kellett menni. Tíz perc múlva a színház üres volt. És másnap minden embernek ott volt a mellén a háromszínű kokárda; a Nemzeti Kaszinó urainak paletot-ján kezdve, a napszámos darócáig, s aki köpönyegben járt, az a kalapjára tűzte. ”
De nem mindegy, hogy milyen kokárdát teszünk fel. Ma általában tévesen hordják a kokárdát. Igy lesz ez Orosházán is holnap március 15-én.

Egy nemzet, hogy tudna igazán nagy lenni, ha saját nemzeti relikviáit is tévesen ismeri!

Mozi

2011-03-14T12:17:00.001+01:00

Állítsátok meg Terézanyut

Gyopárka tündér Mesemondók Találkozója

2011-03-12T12:53:00.002+01:00

Gyopárka tündér Mesemondó Versenyre felhívás

Fársáng vég

2011-03-08T20:02:00.006+01:00

Orosházi fársáng

Előzengés

Hosszú lett a fársáng, hosszú lett a gatya

A mi jó Hercegünk későn jő ma haza

Issza őkelme a borát, s rá sört is vedel

Nem vitte a táncba Mártát a hazudós Vencel

Márciusig vártak, jött a nőnapi tánc

Málika homlokán gyűrűzik a ránc

Mondtam én már régen, hol vannak az urak

Pökhendien ülnek, vakargatják egyre a... nyakukat

Számoljuk ám gyorsan mit is adott Fársáng

Jóféle benzinárt, mert beütött a válság

Válsággal fenyeget Málika is szegény

Hiányzik már itt régóta egy jó kemény...(legény)

Márciusi havak is már mind odalettek

Nőnapra virradtak brekiék és a kedves rekettyek(?)

Ma ismét lájkolunk, élvezem ezt a szót

Imádom a jó dumát, ami neked szólt.

Süt a nap, szétnézek Úristen, mit látok!

Valaki harapja kenyerem mellé az egresszószt.

Tegnap jött egy üzi facebookon drágán

Küldjek pénzt, mert Jani már fázik

Szegény Juliskája egész nap csak ázik.

Jertek ismerősök, jó barátik egy táncra

Elmegy a farsang, s ülhetünk a pácban.

Csapra e hordót, a sör habja látsszék.

Nagyot reccsent alatta a nádszék

Márciusi havak virággá lettek

Messzi földről jött rózsák üzentek

Sok virágok szépségek szépen illatoznak

Tavasznak örülvén ők nem búslakodnak.

Fársán végén ihaj ropják a táncot

Örvendezzél rózsám süssed a fánkot

Nőnapra ébredvén, arra emlékezzél

Micsoda szép idők szálltak el, a lepkék.

Márciusi havak arra rákérdeznek

Merre vannak immár a pipogya legények!

Für Elise

2011-03-08T12:32:00.002+01:00

Ma olyan különössé lett minden. A fürdőszobában belenéztem a tükörbe - a tükör az egyetlen tárgy, ami a szülői házhoz köt még, más tárgyi emlékem nincs - csak néztem magam, egy kicsit sápadtnak találtam magam. A tükör alján jobbról balra haladva egy keskenyedő csík, ahol úgymond megvakult. De ez nem zavar. Sőt ez az azonosító. Néztem az arcom, s előjöttek a képek. Károlyban a kertben játszottunk, apám metszette a rózsát, s állandóan ott sétált a nagy diófa és az óriásira nőtt körtefa között egy dallam... Ime itt van

Ezt nézzétek

2011-03-04T11:26:00.001+01:00

A kép

A város-Orosháza

2011-03-03T15:47:00.000+01:00

Babits Mihály
A régi kert

Szeretek itt olvasni, a kertben, a szőllőlugas alatt,
ahol a könyvre apró kerek fényfoltokat vet a nap -
mind titkos lencse fényköre titkos mikroszkóp alatt,
amelyben titkos porszemek szálló árnyai mozganak.

Itt csak egyszerű virágok vannak: árvácskavirág,
petúnia, muskátli, dáhlia és georginák,
és rózsa, rózsa! - A reggelnek még a zöld gyep örül,
a zöld gyep és a barna lóher az ágyások körül.

Nem tudok én már dalolni cifra mértéken, rimen,
csak ily hanyagon, mint ez a kert dalol, porosan, szeliden
ahonnan az utcára semmise néz, csak a jegenyeakác
sárga fejével; mert nagyobb szegény mint az emeletes ház.

Film

2011-03-01T14:30:00.002+01:00

Pénz - Adóság - Hitel - Istenünk a pénz!
Az amerikai álom és a valóság.

Férfi és Nő

2011-02-28T15:41:00.002+01:00

Tévedések lexikonja
A férfi mindig csak a szexre gondol. A nők imádnak pletykálni. Vajon igazak-e ezek az állítások? Vizsgáljuk meg a leggyakoribb előítéleteket!
Ha szemügyre vesszük az állításokat, akkor kiderül, hogy többnyire túlzóak és megalapozatlanok. Következzen tehát a tévedések lexikonja.
Közhelyek férfiakról
A férfiak olyan nőről álmodoznak mint Claudia Schiffer.
Nem igaz! A férfiak nagyobbik része nem a hosszú lábakra és karcsú derékra figyel. Inkább az ápolt bőr érdekli, az érzéki száj és a friss illat, a pozitív kisugárzás.
A férfi mindig csak a szexre gondol.
Csak részben igaz. A harmincas évei táján kétségtelenül ez az első számú gondolata. Aztán kissé megkopik a vadászösztöne. A negyvenesek napjait már nem ez a gondolat tölti ki.
A férfiak ügyesebben barkácsolnak.
Ugyan! Az ipari iskolákban valóban kevés a lány, de a nők pontosak, fantáziadúsak és kitartóak, ha az otthon körüli kreatív munkáról van szó.
A férfi többet bír, mint a nő.
Tévedés. Valójában a fiúk gyakrabban betegek, több lelki problémával küszködnek. A férfiaknál magasabb az öngyilkosok száma, mint a nőknél.
Minden férfi szereti a sört.
Nem igaz! A férfiak negyede soha nem iszik sört. A nők viszont egyértelműen a bort részesítik előnyben.
A férfi rossz hallgatóság.
Félreértés. A kutatások kimutatták, hogy a férfi jól figyel és kiszűri a számára fontos információt. Viszont a részletek valóban a ködbe vesznek nála. A nők viszont azt is képesek felfogni.
Minden nagy találmány férfitól való.
Nem mind: a kávéfiltert, a herpesz és a tífusz elleni gyógyszert és az autós ablaktörlőt nő találta föl. Világméretekben minden tizedik újítás nőtől származik.
A férfiak minden árat megadnak a karrierért.
Közvélemény-kutatások szerint a férfiak több, mint fele fontosabbnak tartja a családot és a partnert. Majdnem húsz százalékuk viszont a karriert részesíti előnyben.
És nőkről...
A nő nem tud bánni a pénzzel.
Ugyan már! Ő az, aki még hónap végén is kijön a kosztpénzből, ráadásul igen ügyesen fekteti be a félretett pénzecskéjét.
A nők féltékenyebbek, mint a férfiak.
Nem igaz! Közvélemény-kutatási adatok szerint a férfiak valamivel nagyobb százaléka vallotta magát állandóan féltékenynek.
A nők imádnak pletykálni.
Ez igaz, de nincsenek vele egyedül! A férfiak éppen annyit traccsolnak, csak más témákról. A leggyakrabban a főnökük és kollégáik az élcelődésük célpontja. A nők inkább a partnerükről és híres emberekről pletykálkodnak.
A nők rosszabbul vezetnek, mint a férfiak.
Nem igaz! Kimutatások szerint több balesetet okoznak a férfiak. A nők óvatosabbak, biztonságra törekszenek.
Nem a nőknek való a foci.
Így hiszik férfitársaságban. Pedig a nőket is érdekli a foci. A sportközvetítések is a tévé elé vonzzák a negyven százalékukat.
A nők hűségesebbek, mint a férfiak.
Nem, csak kevesebbet beszélnek a kalandjaikról. A nők csaknem fele már megcsalta a partnerét. Különösen a negyven fölötti nők aktívak.
A nő nem tud logikusan gondolkodni.
Nem igaz! Bár a lányok érdemjegyei tíz százalékkal a fiuk érdemjegyei alatt vannak matematikából, ha nő tanítja őket, jobb teljesítményre képesek.
A nők egészségesebben élnek.
Bár a nők valóban kevesebbet dohányoznak és isznak, viszont kétszer annyi gyógyszert szednek, mint a férfiak. (nana.hu)

Röpkék

2011-02-19T18:36:00.001+01:00

Megszívlelendő tanács...
Egy orvos és egy ügyvéd beszélget egymással egy partin, de a társalgást folyton megszakítja valaki, mert jönnek az ismerősök egészségügyi tanácsokat kérni.
A doki kezdi unni a dolgot, és megkérdezi jogász barátjától:
- Mondd, mit lehet tenni ez ellen? Te hogyan kerülöd el, hogy az emberek állandóan zavarjanak a jogi problémáikkal?
- Nos, adok nekik tanácsot, aztán másnap küldök róla egy számlát.
A következő nap az orvos, bár lelkifurdalása van, borítékba teszi az ismerősöknek a számlákat. Éppen el akarja vinni a postára, amikor látja, hogy a saját postaládájában is van egy levél. Kinyitja, és benne van egy számla az ügyvédtől.
Azt hiszem sokminden megoldódna vagy inkább helyére kerülne!

2011-02-13T12:54:00.007+01:00

Valentin - Bálint
Egy ünnep a sok közül, de mégis ritka népszerűségre tett szert. Amerikából indult útjára, s ma már idehaza is hódít. Kedvesünkre gondolunk, ajándékot adunk, szánékunkat erősítjük, kibékülünk, újrakezdjük, szép szavakat suttogunk. Ez mind a Valentin-nap, vagyis Bálint.
Jusson eszünkbe e napon Balassi Bálint, a magyar költészet első magyar nyelven európai szinten író dalnokunk, s olvassuk szépséges vallomását a szerelem örök és maradandó voltáról. Költői inventio írta verse elejére Balassi, vagyis találmány, ötlet, csinálmány arra, hogy megmutassa mennyire mulandó a világ, de a nagy, egyetemes érzés, a férfi és a nő érzelmi találkozása, a fiú és lány, Romeó és Júlia találkozása, a rózsa kelyheinek kibontása, a liliom szírmainak nyitogatása mind arról szól, ahogy Shakespeare is leírta: "Az vagy Te nékem, mi testnek a kenyér/ s tavaszi zápor, fűszere a földnek...!
Hát boldog Valentin - Bálint napot mindenkinek, s íme a balassi-vers olvasásra, s ösztökélésre, hogy a Balassi-strófa formájában valljunk szerelmet kedvesünknek.

Balassi Bálint: Negyvenhetedik
Item inventio poetica:
Az ő szerelmének örök és maradandó voltáról
Csak búbánat nótájára

1 Idővel paloták, házak, erős várak, városok elromolnak,
Nagy erő, vasztagság, sok kincs, nagy gazdagság idővel mind elmúlnak,
Tavaszi szép rózsák, liliom, violák idővel mind elhullnak,

2 Királi méltóság, tisztesség, nagy jószág idővel mind elvesznek,
Nagy kövek hamuvá s hamu kősziklává nagy idővel lehetnek,
Jó hírnév, dicsőség, angyali nagy szépség idővel porrá lesznek,

3 Még az föld is elagg, hegyek fogyatkoznak, idővel tenger apad,
Az ég is béborul, fényes nap setétül, mindennek vége szakad,
Márvánkőben metszett írás kopik, veszhet, egy heliben más támad,

4 Meglágyul keménség, megszűnik irigység, jóra fordul gyűlölség,
Istentül mindenben adatott idővel változás s bizonyos vég,
Csak én szerelmemnek, mint Pokol tüzének nincs vége, mert égten ég.

5 Véghetetlen voltát, semmi változását szerelmemnek hogy látnám,
Kiben Juliátul, mint Lázár ujjátul, könnyebbségemet várnám,
Ezeket úgy írám, és az többi után Juliának ajánlám.
Íme a Balassi-strófa verselésmintája:
.......................szótagszám és a rím adja a Balassi-strófát
Királi méltóság, 6 a
tisztesség, nagy jószág 6 a
idővel mind elvesznek, 7 b
Nagy kövek hamuvá 6 c
s hamu kősziklává 6 c
nagy idővel lehetnek; 7 b
Jó hírnév, dicsőség, 6 d
angyali nagy szépség 6 d
idővel porrá lesznek; 7 b
Ennek mintájára írjatok vallomást a kedvesnek, s ha elkülditek, akkor közre is adjuk a vallomásokat, ha valóban sikerült a strófába foglalt vallomás.
Ez legyen az ajándék Valentin napon.

Testvértelepüléseinkről

2011-02-11T18:40:00.004+01:00

Orosháza és Szenttamás

Az egykori Jugoszláviában a kisebbségek lakta településeken a többségi nemzet diákjai kötelező jellegel tanulták a velük együtt élő népek nyelvét. A háborús években a környezetnyelv-tanulás szinte teljesen megszűnt. A magyar nyelv oktatásához Szerbiában nincs elfogadott, meghatározott tanterv és tankönyv sem.
A szenttamási általános iskolában 120 szerb tagozatos diák tanul magyarul. A gyerekek többsége színtiszta szerb családból származik, míg mások szülei vegyes házasságban élnek.
A magyar, mint környezetnyelv szabadon választható tárgy és nem számít bele az átlageredménybe. Elsajátítását a szülők kezdeményezték.
Munjin-Szokola Erika, iskolaigazgató:
“Olyanok akik nem is iratkoztak be, utólag is kérték a kérdőívet, hogy kitöltsék és jöttek az iskolába az anyanyelvápolásra. Nagyon örülök, mert a mi környezetünk az egy kevert környezet. Valamikor minden szerb gyerek tanult magyarul és nem volt kára, hát miért lenne most?”
A szerb diákokat elsősorban magyar barátaik ösztönzik a nyelvtanulásra. A tanulók tudásszintje változó. Vannak, akik egyáltalán nem értik a nyelvet, de vannak olyanok is, akik már írni-olvasni tudnak magyarul.
Futó Hargita magyartanár:
“A nyelv gyakorlati elsajátítása a cél. Ezen kívül még egy művelődési célt is kitűztünk magunk elé, tehát megismertetni a diákokkal a magyar nép kultúráját.”
Szakemberek szerint, a nyelvtudás fokozza a mássággal szembeni toleranciát, ami csökkentheti az etnikai feszültségeket a többnemzetiségű közösségekben.
Két magyar gimnázium és nyolc általános iskola alapítási jogát vette át Szerbiában a Magyar Nemzeti Tanács, amely ezentúl közvetlenül irányítja és ellenőrzi majd az anyanyelvi oktatást ezekben az iskolákban.

Zenei anyanyelvünk

2011-02-09T11:49:00.002+01:00

A doromb üzen:

Olvastam

2011-02-07T12:58:00.006+01:00

Hódít az egoista szemlélet
A világ fejlődéséért nem okolható senki, ráadásul hazudik, aki azt mondja, hogy a technika fejlődése nem könnyítette meg a mindennapjainkat. Az viszont már más probléma, hogy a fejlődésnek negatív vonzatai is vannak. Ez a mostani világ olyan, mint egy gyorsvonat, ami ha egyszer elindul, sosem áll meg: aki lemarad, az azonnal kiesik az élet körforgásából. De a legnagyobb probléma nem is ez, hanem hogy a huszonegyedik század legjellemzőbb tulajdonsága az egoizmus lett. Öltözködhetünk divatosan, viríthatjuk a jobbnál jobb mobiltelefonjainkat, ha belülről semmit sem érünk. Már a gyerekek is az énközpontúság és önzőség bűvkörében élnek. Kritizálják egymás életét, viselkedését, ruháját és milyenségét. Sajnos manapság a képmutatás és a pusztító gyűlölködés az elterjedt, míg régen a belső értékek sokkal fontosabbak voltak. Mostanában inkább csak a külső és a befolyás számít. Az összetartás eszméje lassan a múlté… Pedig nem kellene, hogy így legyen. A technikai fejlődést nem lassíthatjuk le, de önmagunkon még változtathatunk!
Kommentár: Nem tudom, hogy megállítható-e ez a folyamat: Félek, hogy nem! Dehát a világ úgyis öntörvényű "szerkezet", s jól ki lett találva már maga az élet is, hogy egy része mindig elpusztul, egy része megszületik. Az elmúlással magával viszi az ember a kételyeit, félelmeit, gyakran a megszerzett bölcsességet is, mert nem akarja átvenni senki. Mindig újra fel akar találni mindent! Pazarló magatartás! Tehát valóban egoista (sajnos) maga az ember is, ez azonban hagyományozódik. Szomoró dolog ez, legalább én szomorúnak és elkeserítőnek tartom. Hova lettek a szép eszmék, hova lett a filozófia!

Hóvirág

2011-02-07T11:08:00.009+01:00

Nekem a február azért szép, mert már benne van a tavasz, s mindig kinyílik a kertünkben a hóvirág. Szeretem a hóvirágot. A kertünk most tele van vele, elkezdtem megszámolni, mert éppen ráértem (!), de 200-nál abbahagytam. S még nem is hajtott ki mindenhol. Hóvirágözön ez.

El tudom képzelni, hogy micsoda gyönyörűség lenne, ha ilyenkor tavasszal Gyopárosfürdőn a tópart és az ősparkocska tele lenne hóvirággal. Látványnak, meg érdeklődők özönének is kedvére való lenne. Dehát nálunk ... Pedig csak el kellene indulni, még civilmozgalom is lehetne, hogy mindenki ültessen 10 tő hóvirágot. No, ne álmodozzunk, úgysem lesz ebből sem semmi. De azért még reménynek is jó ötlet ez a hóvirágos Gyopáros.

Képzeljétek el ezt a tavaszi kombinációt virágokból, s tele lenne vele az egész Gyopáros!

Ilyenkor aztán csak szárnyalna az ember lelke, s nem is kivánkozna máshova, mint Gyopárosra a parkba és a tópartra.

Emlékek a múltból

2011-02-05T17:06:00.004+01:00

Orosházi amatőr csillagászok 1975
Egy év – egy kép: orosházi amatõrök 1975-ben
A hetvenes évek második felétõl élénk csillagászati élet volt Orosházán. 1974-ben alakult meg a szakkör, amelynek fõ mozgatója Csepregi Lajos volt, de a szervezésben, vezetésben Juhász Mihály és Berkó Ernõ is tevékenyen részt vett. A helyi nagyüzem, az Orosházi Üveggyár volt a szakkör bázisa, a gyár klubja biztosított helyet a rendszeres foglalkozásoknak. Gyakori vendégünk volt Kulin György, aki évente több teltházas elõadással színesítette a programot. A gyárban Hudák István fõmérnök irányításával több száz üvegkorong készült, melyek az Uránia távcsõtükör-készítésének egyik bázisát biztosították. A korongok öntésében a szakköri tagok is segítettek.
A szakkör tagjai több távcsõvel is büszkélkedhettek, ezek közül a legnagyobb Juhász Mihály 300/2500-as Newton távcsöve volt. A távcsõvel jelentõs észlelések nem készültek, de tulajdonosának sok örömet okozott. Mechanikai szerelése egyszerû, nehézkesen kezelhetõ volt, és a mai szemmel nézve nem túl jó minõségû okulárok se könnyítették meg a használatát. A képen látható a távcsõ a szakköri tagok egy csoportjával együtt. Bal oldalon Juhász Mihály áll.
Az Albireo Klubbal, illetve Szentmártoni Bélával is kialakult együttmûködés. Megkaptuk a klub kiadványait, és mivel a gyár házinyomdája ezt lehetõvé tette, sok kiadvány, észlelõlap utánnyomása is Orosházán történt. Más szakkörökkel is tartottuk a kapcsolatot, fõleg a Kiss György által vezetett nagyszénási és a Márki-Zay Lajos vezette gyulai szakkörrel.
Ketten szerepeltünk észlelésekkel a korszak kiadványaiban: Ravasz Bálint napészlelésekkel, jómagam kettõscsillag-, mélyég- és meteorészlelésekkel.
A szakkör jó évtizednyi mûködés után szûnt meg, amiben jelentõs szerepe volt az országban történt változásoknak.
Berkó Ernő
Forrás: Magyar Csillagászati Egyesület közlése

Gondolkodó

2011-01-25T17:20:00.001+01:00

Az idő filozófiai és művészi megfogalmazását fejezzük be Thomas Mann, az időről szóló töprengéseivel:
„Mi az idő? Titok — léttelen és mindenható. A jelenségek világának feltétele, mozgás, mely a testek térbeli létezésével s mozgásával párosul és vegyül. De vajon nem volna-e idő, ha mozgás nincsen? Nem volna mozgás, ha nincs idő? Rajta, kérdezz! Vajon az idő a tér függvénye? Vagy megfordítva? Vagy azonos a kettő? Kérdezhetsz váltig! Az idő tevékeny, igei jellege is van, érlel és "időzít". Mit időzít? Változást. A most nem akkor, az itt nem ott, mert a kettő közt mozgás van. Mivel azonban a mozgás, mellyel az időt mérjük, körben jár s önmagába záródik, ezt a mozgást és változást szinte éppúgy nevezhetnők nyugalomnak és mozdulatlanságnak; mert az akkor állandóan megismétlődik a mostban, az ott az ittben. Mivel továbbá véges idő és korlátozott tér a legkétségbeesettebb erőfeszítéssel sem képzelhető, az emberiség elhatározta, hogy az időt és a teret öröknek és végtelennek "tekinti" — azzal az elgondolással, nyilván, hogy ez ha nem is éppen jól, de mégis valamivel jobban sikerülhet. De az öröknek, a változtathatatlannak a kitűzése nem egyértelmű-e minden korlátozottnak és végesnek logikai és aritmetikai megsemmisítésével, zérusra való redukálásával? Lehetséges-e az örökben egymásutániság, a végtelenben egymásmellettiség? Hogyan férnek meg az örök és végtelen segédhipotéziseivel olyan fogalmak, mint távolság, mozgás, változás, vagy akárcsak körülhatárolt testek létezése a mindenségben? Kérdezz, ne csüggedj! „
Ha kíváncsiak vagyunk, mennyi az idő, akkor rápillantunk az órára. Az megmutatja, hány óra és hány perc telt el dél ( vagy éjfél ) óta.

Időmérésünk alapja a Nap „járása” az égen. A nap minden reggel felkel, azután áthalad az égen, majd lebukik a horizont másik oldalán. Ez a látszat abból fakad, hogy a Föld forog a tengelye körül, és minden részéről csak bizonyos napszakban látható a Nap. Amikor eltűnik a szemünk elől, akkor nálunk éjszaka van, a Föld egy másik részén pedig nappal. A nappal közepén a Nap égi „pályájának” legmagasabb, ún. delelőpontján tartózkodik, és ekkor „süt” a legerősebben.

Segítünk? Igen!

2011-01-17T17:47:00.004+01:00

Iskola épül „a világ végén", vegyük meg mi a téglát hozzá!

Van egy eldugott kis falu Székelyföld és Moldva határán, a Nagyhagymás sziklái és az Isten háta mögött: Háromkút. A táj, a környék szépsége szavakban nem fejezhető ki. Egyszerűen Csodaország.

Ebben a faluban 166-an élnek, és a fiatal családok mindenikében van legalább 2 gyerek, de vannak 4-5 gyereket nevelő családok is. Ők egy régi, rozzant faépületbe járnak iskolába-óvodába, amelyet évekkel ezelőtt a falusi vegyesboltból alakítottak tanintézménnyé, amikor azt bezárták. A tavaly óra közben esett le egy nagy darab vakolat a plafonról, s a kétségbeesett tanítónő a gyergyószentmiklósi Caritashoz szaladt segítségért. Segítettek is, ideiglenesen megoldották a problémát. Most már csak a vedreket kell errébb-arrább tolni a két teremben, amikor esik az eső…

Orosháza utcái

2011-01-13T16:02:00.005+01:00

Jászay-Horváth Elemér utca

(Kelt írásom 2010. márciusában)
Különben már egy kicsit csend van. Elegem volt ebből a választási cirkuszból. Van valami más, ami jobban izgat, ami egy város szellemiségét adja, ami létrehozza a vonzásokat és alkalmanként a taszításokat is. A vonzások körébe tartozik az igazi kultúra utáni vágy, mert egy város rangját az adja meg, hogy mennyire tudja kötni, idehívni, marasztalni, alkotásra bíztatni a művészeket (írók, költők, festők, fotográfusok, építészek, szobrászok, tájművészek! stb.) Nemrég láttam egy érdekes filmet Veresegyházáról. Ott vannak kötések, igazán erősek, és a hétköznapi emberek is örülnek ennek, mert a magukénak érzik. De így van ez Gyulán, Hódmezővásárhelyen. Orosházán ez nehezen indulgat el, túl nagy még a múlt terhe.
Nos itt volt megint egy alkalom, az egykori Nyugatban is publikáló orosházi költő

(szülőháza a Táncsics utcán 21 szám alatt) életének egy dátuma, alkalom lett volna ismét arra, hogy emlékezzünk rá. Némaság!
Elindultam, s megkerestem a Jászay-Horváth Elemér utcát (röviden Jászay-Horváth utca). A Szőlők városrészben találtam rá. Emlékezve Jászayra végigmentünk az utcán, amely 1937-ben kapta a nevét, a költő halála után nem sokkal.
Szép hosszú utca, a Temető utcánál kezdődve csak itt-ott szakad meg, s aztán keresztezi a Szőlő körút, hogy folytatódjon egészen a város széléig a Vereckei
utcáig. Az utca maga akkor alakult ki, amikor a XX. században szép lassan a századforduló tájékától kezdett benépesedni ez a városrész is. Ezért egy kicsit kanyargós talán, de van hangulata, dimbes-dombos domborzata a szőlőkbeli táj báját is idézi. Családiasan kellemes utcája a városrésznek. Nevezetessége azonkivül, hogy egy orosházi költő nevét viseli, nincsen, de nevezetesség a maga nemében az itt élő emberek jóérzete, házaiknak csinos külleme. S közben egy versecskét mondogatok Jászaytól, hadd érezzem a hangulatát és ízét az itteni milliőnek. Virágzó fák díszlenek az utcán, s bennebb a kerítéseken túl, tavaszi kiváncsisággal kezdenek kibújni a földből a virágok. Pompás a látvány!

Románc
Hová mégy, te kicsi Katka?
─Nagyvárosba, szolgálatba.
Mit viszel a kis batyudba?
─Száraz kenyeret az utra.
Mit viszel a keszkenődbe?
─Testi ruhát parasztmódra.
Mit viszel a keszkenődbe?
─Egy levél van belekötve.
Mit viszel a kebeledbe?
─Azt, hogy nem vagyok szeretve...

S mire elmondtam a verset, látom éppen a Szőlő körúttól az Ilovszky Tüzép felé haladva egy takaros háznál egy kishölgy a kőkerítés aljáról szedegeti a gyomokat, én tettetett kiváncsisággal rákérdek, hol is járok!
Rögvest válaszol készségesen:
-Ez itt a Jászay-Horváth Elemér utca.
- Jászay-Horváth Elemér? - kételkedek egy kicsit, de csak a beszélgetés folytatásának kedvéért teszem.
- Igen Jászay-Horváth Elemér - erősítette meg előbbi állítását a kishölgy, s kételkedésre már nem adott esélyt...
Én mégis folytattam:
- Elemér? Mert az utcatáblán csak ennyi áll: Jászay Horváth
- Hát az még a régi tábla, oda még a város szélére nem jutott az újból...
- Miért, kell az új?
- Az önkormányzat kicseréli az utcanévtáblákat, mert a régiek megkoptak.
- S az újon is az áll Jászay-Horváth utca, igaz kötőjellel egymásba kapcsolva...
- De az Elemér most sincs ott!
- Nincs! Minek a', hiszen tudjuk.
Aztán az udvarról egy idősebb férfi is kisétál (valószínű a leányka édesapja), s bekapcsolódik a csevegésbe.
Mondom neki is, hogy a Jászay-Horváth Elemér utcát keresem, de csak az van ott lennebb kiírva, hogy Jászay Horváth. S ott valaki azt is mondta nekem egy idősebb néni, hogy Elemérről nem tud, pedig itt él már vagy ötven éve, csak Jászay Horváthról, hogy aztán "ű ki volt"', azt meg nem mondhatta... Talán valami kumunista harcos! Vagy a fene megtudja' már, úgy összezavarodott minden... - fejezte be hirtelen mondandóját a néni, amit itt hirtelen tovább is adtam.
A leányka erre gyorsan rávágta, hogy biztosan Elemér, és költő volt állítólag, de erre soha nem élt...
Az apa is megerősítette, hogy költőnek tudja ő is, de hogy van-e köze Orosházához, azt igazán nem is tudja, mert kellene legyen köze?!- zárták kérdéssel a beszélgetést.
- Ha jeles volt, akkor megérdemli! - mondtam, mire a nagydarab férfi rá is vágta, ha orosházi, akkor illene is egy kis ismertetőt is odatenni, mert itt lennebb a Csizmadia Sándornak tettek egy táblát még, így nekünk is járna!
Ezzel elköszönünk, de nem sokat haladunk egy középkorú hölgy állít meg, s ránkkérdez:
- A költő utcáját keresik?
- Hát ez az, én is a tavaly tudtam meg, hogy ki ő, mikor decemberben a Táncsics utcán lévő szülőháza falán az emléktáblánál koszorút tettek, s ismertették Jászay-Horváth Elemér életútját. Én addig azt hittem, hogy Jászay Mari, a színésznő valamilyen leszármazottja Jászay Horváth, mert azt soha nem használjuk, hogy Elemér, legfennebb az történik, itt van a Horváth pap utca, s az ő nevével kapcsolják össze...S hallottam, hogy Jászay Horváth pap utca lett belőle.
- Ez aztán már káosz! - gondoltam, de elhessentik gondolatom...
A szóbeszédre kijön még egy idős néni is a kiskapuba, s mindjárt sorolja is a maga ismereteit:

- A Jászay-Horváth pap utcára nem itt kell letérni,- mondja is, mintegy megerősítve az imént beszélő hölgyet, de számunkra már világos, hogy a Jászay-Horváth Elemér utcából nyílik a Horváth pap utca , de az egy másik utcanév, olyan népies beütéssel, névadással az egykori orosházi papnak tisztelegve adták, hiszen ő meg Horváth András evangélikus pap volt. S most sokan összekeverik a neveket!

- Ej Istenem, hol van itt a hazaismeret! - kiáltanék fel, de nem teszem...
S ha már így kiigazódtunk a névadás rejtélyeiből, akkor idézzük fel a költő emlékét, hadd tudják az ott lakók, s mindenki, hogy JÁSZAY-HORVÁTH ELEMÉR ki is valójában:(Orosháza, 1888. dec. 24. - Bp., 1933. ápr. 10.): költő. Jogot a Budapesten , majd az újságírói pályára lépett. Egy ideig a Borsszem Jankó segédszerkesztőjeje. 1914-23 közötthazaköltözött, és Orosházán élt. Később a Magyarság munkatársa lett. Költészete formailag értékes, konzervatív hagyományokat őriz. Munkásságát Babits és Kosztolányi is értékesnek tartotta. -Könyveit a gyomai nyomda és kiadó jelentette meg: Gyöngyök és könnyek (versek, Gyoma, 1913); Színek és szavak (versek, Gyoma, 1917); Árva János (ifj. regény., Gyoma, 1918); Kis kacsa fürdik (versek, Orosháza, 123). - Irod. Babits Mihály: J. H. E. (Nyugat, 1933); Kosztolányi Dezső: Írók, festők, tudósok (Bp., 1958). A Nyugat szerkesztői Jászay formai készségét értékelték sokra, hagyományőrző poétai eszközökkel dolgozott, a francia parnasszisták álltak közel hozzá. Ő a szépség forradalmát hirdette, s a marxista irodalomtörténet, s így Orosháza is száműzte soraiból. Pedig verseinek megkapó múltat, Árkádiát idéző bája, a szenvedés a lelki szépség utáni vágya ma is megkapó, és értékes. Elek László írt róla részletesebben a Három portré című könyvében, erősen marxista beállításban közelítette meg Jászayt.
Ezért költői értékeit tekintve magasan felette áll a forradalmárnak mondott, s Adyt gyalázó Csizmadia Sándornak, akinek szintúgy utcája van Orosházán, de még figyelemfelkeltő félrevezető ismertető is olvasható A Csizmadia Sándor és a Szőlő körút találkozásánál.
S zárásként e séta végén álljon itt még három Jászay vers:
Jászay-Horváth Elemér - Szonett
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Szavak, miket a lélek tűzzel vet ki magából,
Mint hév izlandi krater, csillogva tél havától:
Ez az, mit lelkem adhat.

Húsz éves, büszke szivem, mely tiszta és szerelmes,
Szememnek szürke tükre, melyet szépséged edzett,
Kezem tíz fürge ujja, mit kéj még sohse sebzett:
Szolgáid ők, te kedves.

Hozom neked hajókon kék tenger tiszta gyöngyét,
Szűzlányok-szőtte selymet, simogatót és gyöngét,
Gyémántos thék-fa lantot, melylyel szépséged zengem;

Hozom múlt századoknak minden nagy álmát néked,
Dús tálczának ezüstjén hozom szivem elébed:
Vedd el! - S felejts el engem.

Őszutó I.
Bús, őszi ködnek tépett fátyola
Lebeg a szunnyadó, tar fák között;
Dérgyöngygyel ékes agg törzsek moha
S a sziklás föld avarba öltözött.

Pajkos Szél-pajtás fütyörész vígan,
Meg-megcsipkedve pár vén nyír-anyót;
A hószakállú Tél nyomán suhan,
Zúzos iszákja rejt kemény fagyot.

S a csöndes erdő álmai felett
Szorongva szállnak lomha fellegek,
Mint óriás hajó sötét vízen.

Harcos hajó, mely ácsolt, barna hátán,
Barbár szíveknek kedvelt, szűzi zsákmányt:
Egy hófehér tündérleányt viszen.
(Nyugat-1910. 6. szám)

Őszutó II

Rideg az ég, fagyos a föld színe,
Sápadva veszti a nap bíborát,
Bújjunk melegre, törpe-cimborák,
Föld keblibe, mély barlang mélyibe.

Gonosz öreg a Tél, mellen ragad
S megdermeszti az apró szíveket.
Föld-anya melle kedves és meleg,
Ölelve rejti a kicsiny hadat.

A barlang ékes drágaságtól csillog,
Tüzes gyémántok, nagy, véres rubinok,
Bágyadt opálok égnek vetekedve.

S hol a barlang sötétlő szája tátong,
Kincstartó őrként jó, öreg barátunk:
Téli álmot alszik a barna medve.
Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 6. szám

2011 és Nostredamus

2010-12-31T16:29:00.002+01:00

Nostradamus élete végén, öregen és betegen kapta a megrendelést egy magyar főembertől, hogy írjon próféciákat Magyarországról. Ez a "nagyhírű és vitéz" nemzet fia háromezer ezüstöt fizetett Nostradamusnak ezért a munkáért, s a megrendelő személyében gróf Zrínyi Miklósra ismerünk, a szigetvári hősre, aki valóban három hónappal élte túl a jóslatok szerzőjét, s 1566. szept.8.-án halt hősi halált. Mint a vers megjósolja, a "pogány" török még valóban 120 évig uralja Magyarországot, és Zrínyi valóban két nép, a magyar és a horvát közös hőse, hisz Csáktornya szülötte.62./

"Lesz majd, hogy a pénz egyre kevesebbet ér,
s az emberek az apraját eldobják,
és hiába lesznek a pénzek egyre szebbek,
súlyuk miatt már a koldusok sem hordják.
Értéke nem lesz semmi a munkának,
és nem lesz semmi haszna a pénznek,
uzsorások magyar földre licitálnak,
gazdagok helyett fizetnek a szegények."

66./

"Róka, s hiéna vezeti a népet,
alattuk szétesik az ország,
a róka egyedül sokat téved,
a hiéna megássa a sírját.
Végtelen a nép ostobasága,
de lassan feltámad az új erő,
nem hallgat róka hiéna szavára,
Pannónia nem lesz dögtemető."

75./

"Jön új nemzedék, mely erős lesz,
és nem szégyelli többé, hogy magyar,
a vének nemzedéke önmagán erőt vesz,
s nem csak önmagának túr és kapar.
Erkölcsében megújul majd az ország,
és végre büszke lesz minden fia,
mert ámulatba ejti egész Európát
ezerszáz évnek elteltével Pannónia."

84./

"Az írott szó elhal majd,
és egyre szegényebb lesz a beszéd,
a nemzetre egy talány hoz bajt,
mely elveszi az emberek eszét.
Egész nap otthonukban ülnek,
bámulnak hazug, mozgó képeket,
s mire a bálványok ledőlnek,
már alig születnek gyermekek."

86./

"Ötven esztendő lejártán új világ lesz,
a magyarok végre kézbe veszik sorsuk.
Nem a pénz lesz az úr, hanem a munka,
a törvény az uzsorásokat sújtja.
Az ország még sokáig nem lesz gazdag,
de többé senki sem hal éhen,
a néppel új királyt is választanak,
s kezdődik elölről minden, mint régen."

89./

"Amit értelmes elme el sem képzel,
az megtörténik majd Hungáriában.
Senki nem boldogul erővel, sem ésszel,
csak gyilkos ármány és ravaszság van.
Dolgozni akarnál, de nincs munka,
pedig a földek parlagon hevernek,
aki eddig a munkát csak unta,
most koldusa lesz az idegeneknek."

90./

"Az erdőn túl él az ország jobbja,
de számában kisebbik része,
földjét az erősebb elrabolja,
ezeregyszázból nyolcvan évre.
Már csupán nyelvében él, de él még,
s gyarapszik, míg Erdőn innen fogynak,
az ő küzdelmük hozza el a békét
és egységét minden magyaroknak."

94./

"Keletről primitív, barbár horda tör
Magyarországra, nem először.
A nép minden vagyonát elhordja,
a csőcselék a mélyből előtör.
Megérkeznek a haza elárulói,
sértődöttek, és idegenek,
tíz évig tudják a népet zsarolni:
vörös és sárga a címerben egyek."

97./

"Csak temetni tudnak, nem ünnepelni,
erejük gyorsan elfogy, szalmaláng,
türelmesek, de kitartásuk semmi,
vezérük rosszul végzi mindahány.
Költőiket elfelejtik gyorsan,
akárcsak régi énekeiket,
magyar se marad sok a honban,
de magyarul szólnak az idegenek."

98./

"Immár vén és beteges koromban
távoli nemzetnek ködképeit láttam,
Isten a tanúm, hogy amit eddig mondtam,
megtörténik egyszer majd a valóságban.
Nagyhírű és vitéz nemzet fia kérte,
lebbentsem előtte föl a jövő fátylát, –
háromezer ezüst volt a munkám bére,
örvendenek neki koldusok és árvák."

99./

"Akinek mindezt írtam rendelésre,
három hónappal él tovább mint magam.
Csatát veszít, de a harcnak nem lesz vége,
minden ledőlt toronynak súlya van.
A pogány még százhúsz évig itt lesz,
de egyre jobban gyengül,
személye két nemzet közt híd lesz,
s utódja nagy művet ír a küzdelemről..."

Érdemes átgondolni, mi mindenre utal még Nostradamus, és ha még hozzá-vesszük John Lukacs: Budapest, 1900. című könyvének jóserejű leírását (90-100 éves ismétl ődési ciklusokról tudósít), vagy ha a 2012-es maya, illetve a 2030-as magyar "világvége-leírásokat" is elolvassuk, akkor örüljünk, ha (túl-) élünk!

Jő az ÚJ ÉV 2011

2010-12-24T11:42:00.006+01:00

Jő az újév kedveseim,
tillárom
Ihaj-csuhaj, multatozzunk
még egy napot kivárunk.
Jó az új év , új remények,
s ugye megmondtuk, átkok
jönnek, mert a nyelvünk
kibírja a szemen szedett
szóvirágot illárom!
Ha mégis kételkednél nyelvünk hétországnyi hírében,
nézd meg ezt a kis bejátszást bölcsebb leszel iziben:

Áldott karácsonyt

2010-12-21T20:55:00.000+01:00

El ne veszítsük a józanság hitét!

Áldott Karácsonyt

2010-12-21T18:30:00.001+01:00

Áldott Karácsonyt mindenkinek, s hallgassátok meg Kossuth Lajos üzenetét. Ez az egyetlen hangfelvétel Tőle

Nostredamus

2010-12-17T13:51:00.002+01:00

Nostradamus Pannoniáról
Nostradamus élete végén, öregen és betegen kapta a megrendelést egy
magyar főembertől, hogy írjon próféciákat Magyarországról. Ez a
"nagyhírű és vitéz" nemzet fia háromezer ezüstöt fizetett
Nostradamusnak ezért a munkáért, s a megrendelő személyében gróf
Zrínyi Miklósra ismerünk, a szigetvári hősre, aki valóban három
hónappal élte túl a jóslatok szerzőjét, s 1566. Szept. 8.-án halt hősi
halált.
Napjaink történései is visszaköszönnek

Megkésve, de azért itt van...

2010-12-15T17:45:00.001+01:00

Lassan készül, mint Luca széke!"
A karácsonyi ünnepkör egyik érdekes napja december 13-a, vagyis Luca nap. De mi is ennek a részben keresztény, részben egyedinek tekinthető magyar szokásnak a története?
Elsőként a keresztény emléket elevenítsük fel. Szent Lucia, akinek alakját köszöntik ezen a napon, a legendák szerint Kr.u. a III. és IV. század fordulóján élt Szicília szigetén, Siracusában. Nemesi család tagja volt, fiatal lány, aki egy alkalommal elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, hogy a szent közbenjárását kérjék a gyógyulás érdekében. Itt álmában megjelent neki a szent, és hívta az égiek seregébe. Mikor felébredt, Lucia kérte meggyógyult édesanyját, ne adják férjhez, mert ő immár örökre Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát. Ebbe az elhagyott vőlegénye nem tudott belenyugodni, s ezért feljelentette a lányt keresztény hite miatt Pascasius fejedelemnél. A fejedelem mindent megkísérelt, hogy Luciát a pogány bálványok előtti áldozat bemutatására kényszerítse, de hiába. Ekkor megpróbálta elvitetni a bordélyházba, hogy ártatlanságában megszégyenítse, de Isten segítségével nem sikerült – még ötven igavonó barommal sem – elvonszolni a szüzet. A fejedelem ezután kiadta a parancsot: olajjal és szurokkal öntsék le és égessék el! Ám a tűz sem fogott Lucián. Végül rabtartói elvágták a torkát, de addig nem halt meg, míg imádságát be nem fejezte…
Lucia a legenda szerint Jézus menyasszonya volt, ezért házasságszerző szentnek tartották. A hagyomány szerint Lucia neve napján meggyfaágat vágtak, vízbe tették, s ha kizöldült, a lány a következő évben férjhez ment…
A keresztény vallásban tisztelt szent, Lucia mellett élt magyar hazánkban egy ártó, rontó nőalak, még az ősi hiedelemvilágból származó boszorkány, az úgynevezett Luca-asszony is. Emiatt korábban ritkán adták e nevet a lánygyermekeknek, mióta azonban ez az archaikus hagyomány háttérbe szorult, gyakoribbak lettek nálunk is a Lucák. A Lucia – magyarul Luca – név a lux, azaz a „fényesség” szóból származik. A fénnyel való kapcsolata miatt már a középkorban a szemfájósok védőszentjének is tekintették. Maga Dante is megemlékezik erről az Isteni Színjátékban. Az egyház is bizonyára azért választotta ünnepének december 13-át, mert a 16. századi Gergely-naptár életbelépése előtt ez volt az év legrövidebb napja, a téli napfordulatnak, a világosság születésének kezdete. Így magyarázható, hogy a magyar népi képzelet szerint is december hó folyamán e naphoz kötődik a legtöbb varázslás, népi babona. (Ma már a téli napforduló csillagászati és földrajzi eseménye december 21-én következik be. De régen a téli napfordulót a napistenek születésének időpontjaként tisztelték, sőt e napot három és fél évszázaddal Jézus születése után is megünnepelték.)

Varázslások, babonák, Luca széke

Luca napján egykor számos szokás volt divatban. Mindenekelőtt az úgynevezett Luca-búza keltetése. A falusi asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki. Ebből a jövő évi termésre következtettek. Később e szokás átlényegült, kapcsolódott a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, sőt égő gyertyát is helyeztek közéje. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, egyben Jézust jelképezte.
Az ősi hiedelem szerint e napon tilos volt a lányoknak, asszonyoknak dolgozniuk. Ha ezt a parancsot megszegték, súlyosan megbűnhődtek.
Dél-Dunántúlon Luca napjának hajnalán „kotyolni” vagy „palázolni” indultak a kisfiúk, többnyire egy idősebb legény vezetésével. Lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdepelve mondták el köszöntőjüket, bő termést, a jószág nagy szaporulatát kívánva. A háziasszony vízzel fröcskölte, kukoricával öntötte le őket, s ezt utána libáival, tyúkjaival itatta, etette fel. „Kity-koty-kity-koty” volt a köszöntő kezdő sora, innen származik a kotyolás kifejezés.
A fiatalok ezen az ünnepen, sok helyen alakoskodni is jártak. A Luca-asszonynak öltözött maskara vezette a Lucázást, aminek során a termékenységvarázslathoz szükséges rigmusokat adtak elő. Mondóka kíséretében megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jó sok tojást tojjanak. Szokás volt az is, hogy az emberek e naptól kezdve 12 napon át megfigyelték az időjárást. Úgy vélték ugyanis, hogy amilyen az első nap, olyan lesz az eljövendő év első hónapja, amilyen a második nap, olyan a második hónap és így tovább. Ezt nevezik Luca kalendáriumának.

„Boszorkánykereső”

A legnevezetesebb népi szokás az úgynevezett Luca székének faragása. Ennek egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből készült forma volt az alakja, amit állítólag már a kelták varázsló papjai, és a druidák is ismertek. Készítője Luca napjától kezdve, mindennap faragott rajta egy kicsit, s csak Karácsony estjére volt szabad elkészülnie vele. Ezért terjedt el a mondás: „Lassan készül, mint Luca széke!” A hagyomány szerint a széket többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából. Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait…

Hidegen fújnak...

2010-12-11T22:33:00.000+01:00

Ez egy kedvenc dalom. Hallgassátok meg!

Árpád napja

2010-12-11T21:54:00.006+01:00

Ma van bizony Árpád napja
A sok havat ide hordja,
A pálinkát kóstolgatja!
Lám a lovad vonszolgattya

Árpád bácsi kelljen fel!
Orrán ül egy hópehely,
A hópehely elolvad,
Árpád egyszép dalra kap!

Isten éltessen Török Árpád ott Érbogyoszlón, de most úgyis Létavértesen csücsülsz!
Minden jót nektek!
Orosházán csíramálét eszegetünk a Ti kedvetekre:
Közven ölelgetjük a tündéreket.
Hát Isten megáldja Kenteket ott az Érmelléken!

Mi ennek a lónak a titka?